Múlt hét végén Dru-nak megszületett a kislánya. Amikor átmentem hozzájuk gratulálni, felajánlottam a kissé fáradt apukának, hogy míg pincurék a kórházban vannak, átmegyek Eszterért vasárnap, és könnyebben rendbe dobhatja a lakást. Gratuláció közben addig kóstolgattam a fütyülős mézes ágyas fekete cseresznye pálinkát, míg becsiccsentettem tőle, végül még Peredhil is nálam aludt a barátnőjével, aki szintén megvidámult odaát az est folyamán.
No, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a lányokkal kisétáltunk a Dunapartra.
Kavicsozni az egyik legtutibb dolog!
Mutogatni a talált "kincseket" formákat, színeket, s néha érdekes neveket adni a zsákmánynak, mint csepp kő, negró cukor kő, vagy mondjuk pénz kő. A pénz vagy medalion kő a kedvencem! A sodrás hullámterében van, kerek vagy ovális, egészen lapos, és finomra csiszolt a Duna homokjától.
Végül néhány kiló kaviccsal gazdagabban tértünk haza. A legkülönlegesebbet követ Manó találta, amin kis kagylólenyomatok voltak mindenfelé, azonban mire hazaértünk nyoma veszett. :(
Zsákmány így is szépen volt. Lemostuk, megtöröltük őket. Eszter hazavitte a kavicsait, Manó meg nálam hagyta őket (odaát nem hurcolhat mindenféle "kacatot", hogy elférjenek...). Az itteni gyűjtemény így jócskán gyarapodott. :)
Aztán játszottunk hajósat.
A cica-lányok mindent felpakoltak az ágyra, aztán nekivágtak, hogy a drágakőszállítmányt elvigyék a Bálna-szigetre. A nagy cipőkanálból remek kard lett, a kézi ablaktörlő meg cipőfűzőre kötve horgonyként funkcionált. Indulás előtt a kikötőkben a kikötőmestertől mindig vettek az útikönyvükbe mindenféle pecsétet. Attól függően, hol kötöttek épp ki, kaptak malária szúnyog, mérges pók, vagy skorpióméreg elleni védőoltást az ezt igazoló pecséttel, szállás pecsétet a kikötői szálláshoz, matróz pecsétet igény szerint, és ennyi matróz intézte aztán a rakodást, amíg ők a Cica klubba mentek szórakozni - természetesen, csak miután megvették a Cica klubba belépésre jogosító pecsétet. Az elején hírvivő madár pecsétből többet is kértek, beneveztek egy vitorlás versenyre is, később pedig szereztek kincsásási engedélyt is. A Cica klubban beneveztek versenyre is, aminek egyik száma három gyors Dobble parti volt, aztán mindenféle ügyességi versenyt találtam ki nekik. Egyikben bekötött szemmel kellett az ujjukkal betolni a célba egy kavicsot úgy, hogy ne borítsanak fel akadályt. Eszter sikeresen betolta az egyik akadályt a célba, amin jót nevettünk. Egy másik számban az orrukkal kellett célba tolni egy kavicsot, ami a hosszú hajuk mellett nem is volt olyan könnyű, de ezt is végig vihogták.
Ebédre a főszakács paradicsomos polip csáp levest készített, amit óvatosan kell enni, nehogy a nyelvedre tapadjon a csáp tapadókorongja. Hejj, mesélném még tovább, de hamar véget ért a móka, aztán vissza kellett indulni Manóval. Előtte azért még megtámadta őket Félszemű Jack, aki azonban imádta a fagyit, és mivel volt a lányoknál két hatalmas hűtőládányi belőle, így nem fosztotta ki őket. Sőt, barátsága jeléül, megkínálta a két cicalányt finom fagyival, ami jól esett a nagy tengeri napsütésben. :)
No, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a lányokkal kisétáltunk a Dunapartra.
Kavicsozni az egyik legtutibb dolog!
Mutogatni a talált "kincseket" formákat, színeket, s néha érdekes neveket adni a zsákmánynak, mint csepp kő, negró cukor kő, vagy mondjuk pénz kő. A pénz vagy medalion kő a kedvencem! A sodrás hullámterében van, kerek vagy ovális, egészen lapos, és finomra csiszolt a Duna homokjától.
Végül néhány kiló kaviccsal gazdagabban tértünk haza. A legkülönlegesebbet követ Manó találta, amin kis kagylólenyomatok voltak mindenfelé, azonban mire hazaértünk nyoma veszett. :(
Zsákmány így is szépen volt. Lemostuk, megtöröltük őket. Eszter hazavitte a kavicsait, Manó meg nálam hagyta őket (odaát nem hurcolhat mindenféle "kacatot", hogy elférjenek...). Az itteni gyűjtemény így jócskán gyarapodott. :)
Aztán játszottunk hajósat.
A cica-lányok mindent felpakoltak az ágyra, aztán nekivágtak, hogy a drágakőszállítmányt elvigyék a Bálna-szigetre. A nagy cipőkanálból remek kard lett, a kézi ablaktörlő meg cipőfűzőre kötve horgonyként funkcionált. Indulás előtt a kikötőkben a kikötőmestertől mindig vettek az útikönyvükbe mindenféle pecsétet. Attól függően, hol kötöttek épp ki, kaptak malária szúnyog, mérges pók, vagy skorpióméreg elleni védőoltást az ezt igazoló pecséttel, szállás pecsétet a kikötői szálláshoz, matróz pecsétet igény szerint, és ennyi matróz intézte aztán a rakodást, amíg ők a Cica klubba mentek szórakozni - természetesen, csak miután megvették a Cica klubba belépésre jogosító pecsétet. Az elején hírvivő madár pecsétből többet is kértek, beneveztek egy vitorlás versenyre is, később pedig szereztek kincsásási engedélyt is. A Cica klubban beneveztek versenyre is, aminek egyik száma három gyors Dobble parti volt, aztán mindenféle ügyességi versenyt találtam ki nekik. Egyikben bekötött szemmel kellett az ujjukkal betolni a célba egy kavicsot úgy, hogy ne borítsanak fel akadályt. Eszter sikeresen betolta az egyik akadályt a célba, amin jót nevettünk. Egy másik számban az orrukkal kellett célba tolni egy kavicsot, ami a hosszú hajuk mellett nem is volt olyan könnyű, de ezt is végig vihogták.
Ebédre a főszakács paradicsomos polip csáp levest készített, amit óvatosan kell enni, nehogy a nyelvedre tapadjon a csáp tapadókorongja. Hejj, mesélném még tovább, de hamar véget ért a móka, aztán vissza kellett indulni Manóval. Előtte azért még megtámadta őket Félszemű Jack, aki azonban imádta a fagyit, és mivel volt a lányoknál két hatalmas hűtőládányi belőle, így nem fosztotta ki őket. Sőt, barátsága jeléül, megkínálta a két cicalányt finom fagyival, ami jól esett a nagy tengeri napsütésben. :)
2 hozzászólás:
na és az a két csipogó hang, amire hazaértem... :)))))))
A csemeték már csak ilyenek. :)))
Mikor megérkeztél, már tengerre szálltunk. Én épp a kabinomban billegtem a (számítógépes szék...) függőágyamban. :)
Megjegyzés küldése