Utolsó néhány poszt az előző blogból
(archív: 2013. január 14.)
Hétvégén lefekvés előtt (miért is ne akkor?) Manó meglátott két mágnest a polcon. Ezzel kezdetét vette a fél órás komolytalan magnetizálás, és a hatásokon sokszor úgy kacagott, majd betojt! :D
A kádban kaotikusan rohangáltak a golyók, a mosógépen is érdekesen rezegtek egymáson, néha ide vagy oda csapódva, aztán kijutottunk a konyhába. Nagy vihogások közepette rántottuk elő a fiókokból a mágnesezhető tárgyakat (edényalátét, turmix villája, hússzedő olló - vagymiafene), de még másnap is alkottunk olyan akadály sávot a konyhában, ezekből, amin úgy kellett keresztül gurítani a mágnes golyókat, hogy ne rántsa magához semmi és persze ne borítsuk fel Hókuszpókot vagy a szakállas lego törpét. A csöveken remekül meg lehetett pörgetni, az ágyon is, de még a szoba szekrényének egyik laza fogantyúját magával is rántották, amin megint csak jót nevettünk.
Aztán jöttek azok a variációk, mit tudunk a két mágnessel összetapasztani. Szegény Roger nyúl nem tudta megnézni a tükörben az összetapadt füleit, mert a súly hátrahúzta a fejét, de később remekül fent maradt a mágnesekkel az ágy keretén, hangosan bosszankodva ezen bánásmód ellen. Velünk nevetett a Piros Pólós Paripa is, de végül ő is áldozatul esett a mágnesekkel való játéknak.
(archív: 2013. január 14.)
Hétvégén lefekvés előtt (miért is ne akkor?) Manó meglátott két mágnest a polcon. Ezzel kezdetét vette a fél órás komolytalan magnetizálás, és a hatásokon sokszor úgy kacagott, majd betojt! :D
A kádban kaotikusan rohangáltak a golyók, a mosógépen is érdekesen rezegtek egymáson, néha ide vagy oda csapódva, aztán kijutottunk a konyhába. Nagy vihogások közepette rántottuk elő a fiókokból a mágnesezhető tárgyakat (edényalátét, turmix villája, hússzedő olló - vagymiafene), de még másnap is alkottunk olyan akadály sávot a konyhában, ezekből, amin úgy kellett keresztül gurítani a mágnes golyókat, hogy ne rántsa magához semmi és persze ne borítsuk fel Hókuszpókot vagy a szakállas lego törpét. A csöveken remekül meg lehetett pörgetni, az ágyon is, de még a szoba szekrényének egyik laza fogantyúját magával is rántották, amin megint csak jót nevettünk.
Aztán jöttek azok a variációk, mit tudunk a két mágnessel összetapasztani. Szegény Roger nyúl nem tudta megnézni a tükörben az összetapadt füleit, mert a súly hátrahúzta a fejét, de később remekül fent maradt a mágnesekkel az ágy keretén, hangosan bosszankodva ezen bánásmód ellen. Velünk nevetett a Piros Pólós Paripa is, de végül ő is áldozatul esett a mágnesekkel való játéknak.
Természetesen eszünkbe jutott néhány egészen érdekes elképzelés is,
amin vinnyogva nevettünk!
1 hozzászólás:
:)
Megjegyzés küldése