kedd, április 30, 2013
Múlt hét végén Dru-nak megszületett a kislánya. Amikor átmentem hozzájuk gratulálni, felajánlottam a kissé fáradt apukának, hogy míg pincurék a kórházban vannak, átmegyek Eszterért vasárnap, és könnyebben rendbe dobhatja a lakást. Gratuláció közben addig kóstolgattam a fütyülős mézes ágyas fekete cseresznye pálinkát, míg becsiccsentettem tőle, végül még Peredhil is nálam aludt a barátnőjével, aki szintén megvidámult odaát az est folyamán.
No, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a lányokkal kisétáltunk a Dunapartra.
Kavicsozni az egyik legtutibb dolog!
Mutogatni a talált "kincseket" formákat, színeket, s néha érdekes neveket adni a zsákmánynak, mint csepp kő, negró cukor kő, vagy mondjuk pénz kő. A pénz vagy medalion kő a kedvencem! A sodrás hullámterében van, kerek vagy ovális, egészen lapos, és finomra csiszolt a Duna homokjától.
Végül néhány kiló kaviccsal gazdagabban tértünk haza. A legkülönlegesebbet követ Manó találta, amin kis kagylólenyomatok voltak mindenfelé, azonban mire hazaértünk nyoma veszett. :(
Zsákmány így is szépen volt. Lemostuk, megtöröltük őket. Eszter hazavitte a kavicsait, Manó meg nálam hagyta őket (odaát nem hurcolhat mindenféle "kacatot", hogy elférjenek...). Az itteni gyűjtemény így jócskán gyarapodott. :)
Aztán játszottunk hajósat.
A cica-lányok mindent felpakoltak az ágyra, aztán nekivágtak, hogy a drágakőszállítmányt elvigyék a Bálna-szigetre. A nagy cipőkanálból remek kard lett, a kézi ablaktörlő meg cipőfűzőre kötve horgonyként funkcionált. Indulás előtt a kikötőkben a kikötőmestertől mindig vettek az útikönyvükbe mindenféle pecsétet. Attól függően, hol kötöttek épp ki, kaptak malária szúnyog, mérges pók, vagy skorpióméreg elleni védőoltást az ezt igazoló pecséttel, szállás pecsétet a kikötői szálláshoz, matróz pecsétet igény szerint, és ennyi matróz intézte aztán a rakodást, amíg ők a Cica klubba mentek szórakozni - természetesen, csak miután megvették a Cica klubba belépésre jogosító pecsétet. Az elején hírvivő madár pecsétből többet is kértek, beneveztek egy vitorlás versenyre is, később pedig szereztek kincsásási engedélyt is. A Cica klubban beneveztek versenyre is, aminek egyik száma három gyors Dobble parti volt, aztán mindenféle ügyességi versenyt találtam ki nekik. Egyikben bekötött szemmel kellett az ujjukkal betolni a célba egy kavicsot úgy, hogy ne borítsanak fel akadályt. Eszter sikeresen betolta az egyik akadályt a célba, amin jót nevettünk. Egy másik számban az orrukkal kellett célba tolni egy kavicsot, ami a hosszú hajuk mellett nem is volt olyan könnyű, de ezt is végig vihogták.
Ebédre a főszakács paradicsomos polip csáp levest készített, amit óvatosan kell enni, nehogy a nyelvedre tapadjon a csáp tapadókorongja. Hejj, mesélném még tovább, de hamar véget ért a móka, aztán vissza kellett indulni Manóval. Előtte azért még megtámadta őket Félszemű Jack, aki azonban imádta a fagyit, és mivel volt a lányoknál két hatalmas hűtőládányi belőle, így nem fosztotta ki őket. Sőt, barátsága jeléül, megkínálta a két cicalányt finom fagyival, ami jól esett a nagy tengeri napsütésben. :)
No, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a lányokkal kisétáltunk a Dunapartra.
Kavicsozni az egyik legtutibb dolog!
Mutogatni a talált "kincseket" formákat, színeket, s néha érdekes neveket adni a zsákmánynak, mint csepp kő, negró cukor kő, vagy mondjuk pénz kő. A pénz vagy medalion kő a kedvencem! A sodrás hullámterében van, kerek vagy ovális, egészen lapos, és finomra csiszolt a Duna homokjától.
Végül néhány kiló kaviccsal gazdagabban tértünk haza. A legkülönlegesebbet követ Manó találta, amin kis kagylólenyomatok voltak mindenfelé, azonban mire hazaértünk nyoma veszett. :(
Zsákmány így is szépen volt. Lemostuk, megtöröltük őket. Eszter hazavitte a kavicsait, Manó meg nálam hagyta őket (odaát nem hurcolhat mindenféle "kacatot", hogy elférjenek...). Az itteni gyűjtemény így jócskán gyarapodott. :)
Aztán játszottunk hajósat.
A cica-lányok mindent felpakoltak az ágyra, aztán nekivágtak, hogy a drágakőszállítmányt elvigyék a Bálna-szigetre. A nagy cipőkanálból remek kard lett, a kézi ablaktörlő meg cipőfűzőre kötve horgonyként funkcionált. Indulás előtt a kikötőkben a kikötőmestertől mindig vettek az útikönyvükbe mindenféle pecsétet. Attól függően, hol kötöttek épp ki, kaptak malária szúnyog, mérges pók, vagy skorpióméreg elleni védőoltást az ezt igazoló pecséttel, szállás pecsétet a kikötői szálláshoz, matróz pecsétet igény szerint, és ennyi matróz intézte aztán a rakodást, amíg ők a Cica klubba mentek szórakozni - természetesen, csak miután megvették a Cica klubba belépésre jogosító pecsétet. Az elején hírvivő madár pecsétből többet is kértek, beneveztek egy vitorlás versenyre is, később pedig szereztek kincsásási engedélyt is. A Cica klubban beneveztek versenyre is, aminek egyik száma három gyors Dobble parti volt, aztán mindenféle ügyességi versenyt találtam ki nekik. Egyikben bekötött szemmel kellett az ujjukkal betolni a célba egy kavicsot úgy, hogy ne borítsanak fel akadályt. Eszter sikeresen betolta az egyik akadályt a célba, amin jót nevettünk. Egy másik számban az orrukkal kellett célba tolni egy kavicsot, ami a hosszú hajuk mellett nem is volt olyan könnyű, de ezt is végig vihogták.
Ebédre a főszakács paradicsomos polip csáp levest készített, amit óvatosan kell enni, nehogy a nyelvedre tapadjon a csáp tapadókorongja. Hejj, mesélném még tovább, de hamar véget ért a móka, aztán vissza kellett indulni Manóval. Előtte azért még megtámadta őket Félszemű Jack, aki azonban imádta a fagyit, és mivel volt a lányoknál két hatalmas hűtőládányi belőle, így nem fosztotta ki őket. Sőt, barátsága jeléül, megkínálta a két cicalányt finom fagyival, ami jól esett a nagy tengeri napsütésben. :)
hétfő, április 29, 2013
Voltam fodrásznál.
Érdekes fényviszonyok voltak a tükör előtt. Valahogy úgy esett a levágott hajkupacokra a fény az ölemben, hogy egy csomó közöttük egészen fehérnek tűnt. De akárhogyan mozgattam a körém terített köpenyt, csak fehér szálakat láttam a barnák közé vegyülni...
Szerintem nem fogom festeni a hajam. A pasiknak ez általában jól áll. Azt nem tudom, ez rám mennyire vonatkozik majd. Még nem békéltem meg vele teljesen, de barátkozom a múló idő érintésének jeleivel...
Érdekes fényviszonyok voltak a tükör előtt. Valahogy úgy esett a levágott hajkupacokra a fény az ölemben, hogy egy csomó közöttük egészen fehérnek tűnt. De akárhogyan mozgattam a körém terített köpenyt, csak fehér szálakat láttam a barnák közé vegyülni...
Szerintem nem fogom festeni a hajam. A pasiknak ez általában jól áll. Azt nem tudom, ez rám mennyire vonatkozik majd. Még nem békéltem meg vele teljesen, de barátkozom a múló idő érintésének jeleivel...
péntek, április 26, 2013
Kimentünk a szigetre. Elvégre hat éve ott adtam a kérdésre a választ, hogy "Mi bajom lehet?" :)
Jó volt leülni a Dunához a lépcső aljára, és hallgatni a hullámokat.
Szép, tavaszi időnk volt, virágillattal.
És ha már filmes helyszínen jártunk, forgattam is egy közismert, híres jelenetet. :)
"Itt úgysem jössz át!"
Jó volt leülni a Dunához a lépcső aljára, és hallgatni a hullámokat.
Szép, tavaszi időnk volt, virágillattal.
És ha már filmes helyszínen jártunk, forgattam is egy közismert, híres jelenetet. :)
"Itt úgysem jössz át!"
kedd, április 23, 2013
Jó, hogy van valaki, aki…
Szavaival cirógathat
támogathat, bátoríthat
lelki sebet borogathat
humorával lefáraszthat.
Ajka enyémre tapadhat
ágyékomba is csókolhat
vágyaimból feloldozhat
rabságomból eloldozhat.
Támogathat, rám vigyázhat
önmagába befogadhat
meleg karjaimban alhat
szívem szívébe zuhanhat.
Szavaival cirógathat
támogathat, bátoríthat
lelki sebet borogathat
humorával lefáraszthat.
Ajka enyémre tapadhat
ágyékomba is csókolhat
vágyaimból feloldozhat
rabságomból eloldozhat.
Támogathat, rám vigyázhat
önmagába befogadhat
meleg karjaimban alhat
szívem szívébe zuhanhat.
szombat, április 20, 2013
Statisztálkodás
Hosszú nap volt a szerdai. 13.15-kor volt a találkozó. Kibuszoztunk Fótra. Smink/haj, beöltözés, majd sötétedésig semmi dolgunk nem volt, csak az őröknek. A vámpírvadász Sárkány rend papjaként statisztáltam egész éjjel. Reggel 6-ra értem haza, és 2,5 óra kómás alvás után mentem dolgozni.
A Borgias francia katonája után papnak lenni egészen más volt, de mi más is lehetnék sárkány kedvelőként, mint az Ordo Draco tagja? :)
Egész éjjel egyetlen jelenetsort vettünk fel különböző szögből, de ez egy látványos jelenet volt, amiben a rend rituálisan kivégzett egy vámpírt. Még egy rövid román szöveget is megtanultunk, amit a rituálé közben mondtunk. Én élveztem a forgatást, még, ha hosszú is volt, és szanaszét poénkodtuk magunkat közben. Találkoztam egy sráccal, aki olyan szinten tolta a fárasztó poénokat, mint én szoktam a Zsoltival, aminek hatására néha könnyeztünk a röhögéstől. Többek között ilyeneket: "Amikor az ősember először kimondta, hogy Szofi, rájött, hogy ezáltal a Szofi már szó."
De mindennel poénkodtunk. Amikor áthelyezték a fő kamerát, és letették alá sínt, már tudtuk, hogy sínen vagyunk, meg azt is, hogy ahová tették a síneket az a sintér. Amikor bejött egy szoknyás nő, azt mondtam:" Megjött a pásztorlány. Azért ő a pásztor, mert neki van szok-nyája". A tér közepén lévő cölöpre meg csak annyit mondtam: "Az a cölöp oszlopos tagja a térnek." Néha olyan poént mondott valamelyikünk, hogy megkönnyeztük. És ezt órákon keresztül nyomtuk. :)
A díszletek is látványosak voltak (pl, templombelső), de most már jöjjön az a néhány kép! :)
Hosszú nap volt a szerdai. 13.15-kor volt a találkozó. Kibuszoztunk Fótra. Smink/haj, beöltözés, majd sötétedésig semmi dolgunk nem volt, csak az őröknek. A vámpírvadász Sárkány rend papjaként statisztáltam egész éjjel. Reggel 6-ra értem haza, és 2,5 óra kómás alvás után mentem dolgozni.
A Borgias francia katonája után papnak lenni egészen más volt, de mi más is lehetnék sárkány kedvelőként, mint az Ordo Draco tagja? :)
Egész éjjel egyetlen jelenetsort vettünk fel különböző szögből, de ez egy látványos jelenet volt, amiben a rend rituálisan kivégzett egy vámpírt. Még egy rövid román szöveget is megtanultunk, amit a rituálé közben mondtunk. Én élveztem a forgatást, még, ha hosszú is volt, és szanaszét poénkodtuk magunkat közben. Találkoztam egy sráccal, aki olyan szinten tolta a fárasztó poénokat, mint én szoktam a Zsoltival, aminek hatására néha könnyeztünk a röhögéstől. Többek között ilyeneket: "Amikor az ősember először kimondta, hogy Szofi, rájött, hogy ezáltal a Szofi már szó."
De mindennel poénkodtunk. Amikor áthelyezték a fő kamerát, és letették alá sínt, már tudtuk, hogy sínen vagyunk, meg azt is, hogy ahová tették a síneket az a sintér. Amikor bejött egy szoknyás nő, azt mondtam:" Megjött a pásztorlány. Azért ő a pásztor, mert neki van szok-nyája". A tér közepén lévő cölöpre meg csak annyit mondtam: "Az a cölöp oszlopos tagja a térnek." Néha olyan poént mondott valamelyikünk, hogy megkönnyeztük. És ezt órákon keresztül nyomtuk. :)
A díszletek is látványosak voltak (pl, templombelső), de most már jöjjön az a néhány kép! :)
A ruha rendben.
A haj rendben.
Az erő velem van.
Díszletek. Nem a forgatási helyszín.
"Ön trun cserk kisz, ön lok fara de jesíre!"
"Ön trun cserk kisz, ön lok fara de jesíre!"
kedd, április 16, 2013
Befejeződött az általam tervezett, Hófehérkés nyomozós játék a Gémklub oldalán.
Nagyon élveztem. Akkor is, amikor kitaláltam és megírtam, meg levezetni is.
Szívesen tervezek játékokat! :)
Nagyon élveztem. Akkor is, amikor kitaláltam és megírtam, meg levezetni is.
Szívesen tervezek játékokat! :)
Holnap vámpírvadász leszek.
Hívtak statisztálni a korábban említett "Londonban játszódó" vámpíros sorozathoz. Kora délutántól éjszakába nyúlóan. "Esős" jelenet is lesz, ahol csuklyások alakok gyilkolásznak vámpírokat. Bár kapunk vízhatlan, és csuklyás köpenyt, ha mégis eláznék, akkor plusz pénzzel honorálják (meg viszek váltás ruhát is). Izgalmasan hangzik! :)
Hívtak statisztálni a korábban említett "Londonban játszódó" vámpíros sorozathoz. Kora délutántól éjszakába nyúlóan. "Esős" jelenet is lesz, ahol csuklyások alakok gyilkolásznak vámpírokat. Bár kapunk vízhatlan, és csuklyás köpenyt, ha mégis eláznék, akkor plusz pénzzel honorálják (meg viszek váltás ruhát is). Izgalmasan hangzik! :)
hétfő, április 15, 2013
Újból nekiláttam a lovagos társas pályájának, hogy meglegyen nekem is. Ilyen lett.
Látszik, hogy több idő volt a kivitelezésre. Persze most, hogy már kész van,
eszembe jutott még két új dolog is a pályára. Így szokott ez lenni. :)
Látszik, hogy több idő volt a kivitelezésre. Persze most, hogy már kész van,
eszembe jutott még két új dolog is a pályára. Így szokott ez lenni. :)
A korábbi összecsapott változat ÍGY nézett ki:
(azt hiszem határozottan fejlődőképes vagyok) :)
vasárnap, április 14, 2013
kedd, április 09, 2013
Vannak bevásárló cetlik.
Vannak olyan cetlik, amik a hűtőre ragasztva üzenik: "Este későn jövök, vacsi a hűtőben."
És vannak olyan cetlik, amik csak neked íródnak. Csak kis papírfecnik, mégis... olyan jó újra és újra elolvasni őket. Elejtett kis érzelemmorzsák, gondolatsziporkák, melyek annyiszor felcsillámlanak benned, ahányszor elolvasod őket. Ezért a csillámlásért olvasod el őket újra és újra.
És ezek a csillámlások tartják melegen a lelked.
Vannak olyan cetlik, amik a hűtőre ragasztva üzenik: "Este későn jövök, vacsi a hűtőben."
És vannak olyan cetlik, amik csak neked íródnak. Csak kis papírfecnik, mégis... olyan jó újra és újra elolvasni őket. Elejtett kis érzelemmorzsák, gondolatsziporkák, melyek annyiszor felcsillámlanak benned, ahányszor elolvasod őket. Ezért a csillámlásért olvasod el őket újra és újra.
És ezek a csillámlások tartják melegen a lelked.
vasárnap, április 07, 2013
Mit is mondhatnék?
Nos, ez pontosan így történt.
És mivel így történt, ez ihletett meg.
Annyira jó
Csak nézem őt a sötétben
Ahogy alszik férfija ölében
Kezem pihen az övében
Annyira jó, hogy itt van velem.
Mellette lenni oly jóleső
Odakint kopogva hull az eső
Szívem sóhajtva verdeső
Annyira jó, hogy itt van velem.
Vele szalad a gondolatom
Közben a hortyogását hallgatom
S jól esik bevallanom
Annyira jó, hogy itt van velem.
Mielőtt nélküle átfagyok
Hozzábújva álomba zuhanok
Létezem, de neki vagyok
Annyira jó, hogy itt van nekem.
2013.03.30 szombat, 23:20
Nos, ez pontosan így történt.
És mivel így történt, ez ihletett meg.
Annyira jó
Csak nézem őt a sötétben
Ahogy alszik férfija ölében
Kezem pihen az övében
Annyira jó, hogy itt van velem.
Mellette lenni oly jóleső
Odakint kopogva hull az eső
Szívem sóhajtva verdeső
Annyira jó, hogy itt van velem.
Vele szalad a gondolatom
Közben a hortyogását hallgatom
S jól esik bevallanom
Annyira jó, hogy itt van velem.
Mielőtt nélküle átfagyok
Hozzábújva álomba zuhanok
Létezem, de neki vagyok
Annyira jó, hogy itt van nekem.
2013.03.30 szombat, 23:20
szombat, április 06, 2013
Tegnap óta azon pörög az agyam, mi mindenre lehet jó az a 20 ezer Ft prémium, amit a jól sikerült kreatív munka elismeréséért kaptam (ez persze leginkább annak köszönhető, hogy olyan nagy nevű cég volt a megrendelőnk, aki világszinten van ott a piacon).
Jöttek is egyből a jobbnál jobb világmegváltó gondolatok, hogy majd odaadom a csajszimnak, hogy csökkentsem a korábban miattam felvett hiteltartozását, hogy ebből végre futná uszodára, mert már baromira hiányzik a mozgás, úszni imádok, és egyébként is felszedtem néhány kilót, hogy ezzel elmegyünk és végre én veszek valamit a csajszimnak (mondjuk farmert és cipőt), hogy talán... és esetleg... meg hogy...
Aztán realizálódik, hogy ez pont jól jött a közeledő adóbevallás rendezéséhez.
Sóhaj...
Jöttek is egyből a jobbnál jobb világmegváltó gondolatok, hogy majd odaadom a csajszimnak, hogy csökkentsem a korábban miattam felvett hiteltartozását, hogy ebből végre futná uszodára, mert már baromira hiányzik a mozgás, úszni imádok, és egyébként is felszedtem néhány kilót, hogy ezzel elmegyünk és végre én veszek valamit a csajszimnak (mondjuk farmert és cipőt), hogy talán... és esetleg... meg hogy...
Aztán realizálódik, hogy ez pont jól jött a közeledő adóbevallás rendezéséhez.
Sóhaj...
Olyan pozitív, elismerő levelet kapott a csapat a főnöktől, amitől körbevigyorogtam a fejem. Főleg, hogy mint új tagra külön kitért rám is. Nagyon bejött a CÉG-nek az, amivel megbízott minket, és amiben sok munkám volt nekem is. Jó érzés, hogy végre lesz kézzelfogható látszata is annak a kreatív munkának, amivel foglalkozom. És ami még jobb, hogy az elismerést megtoldották egy kis prémiummal is, úgyhogy most örülés van, meg büszkeség, és nagy vigyorgás! :)
csütörtök, április 04, 2013
.jpg)
.jpg)
Még nem jutottam odáig, hogy megjegyezzem a csajszim eső miatt elmaradt szombati kirándulásból származó ötletét, miszerint, ha már úgyis összejövünk, akkor miért ne tartsuk meg a születésnapját? És úgy lészen vala! Sajnos az ajándékozásból nem lett semmi, mert amit a többiek vettek volna, az előttük fogyott el a boltban, amit meg én adnék, még nem jelent meg (majd csak 3 nappal a valódi születésnapi dátum előtt).
Valami játék mindig van, így most az Igenis, Sötét nagyúr nevű kártyajáték került elő (valójában a boltból volt nálam kölcsönbe). Először én voltam a "Feneséges Nagyúr", és a többiek voltak a kudarcot vallott, szánalmas kis goblin szerencsétlenségek, aztán meg csajszim tette meg magát Úrnővé, akitől még én is kaptam néhány "lesújtó pillantást". :)
Nos, valahogy így néz ki a Leghatalmasabb, aki mindössze a Keleti boszorkány bal zokniját akarta megszereztetni, de sajnos még ennyit sem lehet azokra a nyomorult pondrókra bízni... :)
A tortát (ami egy fincsi kuglóf valójában) a csajszim sütötte magának (önellátó :)).
(most látom, fordítva van rajta a négyes) :)
Ő itt az ünnepelt, s egyben szívem imádottja!
A szokásos zsíros kenyér lila hagyma menü mellett most medvehagymás pogácsa volt az extra.
Nem sok maradt belőle... :)
Valami játék mindig van, így most az Igenis, Sötét nagyúr nevű kártyajáték került elő (valójában a boltból volt nálam kölcsönbe). Először én voltam a "Feneséges Nagyúr", és a többiek voltak a kudarcot vallott, szánalmas kis goblin szerencsétlenségek, aztán meg csajszim tette meg magát Úrnővé, akitől még én is kaptam néhány "lesújtó pillantást". :)
Nos, valahogy így néz ki a Leghatalmasabb, aki mindössze a Keleti boszorkány bal zokniját akarta megszereztetni, de sajnos még ennyit sem lehet azokra a nyomorult pondrókra bízni... :)
Boldog (elő) születésnapot, csajszim!
szerda, április 03, 2013
hétfő, április 01, 2013
Utolsó néhány poszt az előző blogból
(archív: 2013. március 09-10.)
Egyre nagyobb az Oroszlánkölyök.
És ezt nem csak abból érzem, hogy egyre nehezebb felemelni. :)
A hétvégénk azzal indult, hogy közkívánatra kivittem a Károlyi kertbe, ahol aztán találkozott a kis barátnőjével, aki az anyjával jött le. Jó idő volt és simán elszaladt másfél óra. Olyan szinten indult be a mókázás, hogy a lányok dőltek a nevetéstől, az anyuka pedig meglepődött, mennyire idétlen tudok lenni. Úgy gondolta, emiatt nem vesznek komolyan a csemeték. De partner a játékban ugyanúgy lehetek, mint felnőtt, nem csak az egyik lehetséges. Talán sok felnőtt annyira belefáradt az Élet dolgaiba, hogy már nem meri kiengedni a benne megbúvó, egészen kifakult gyermeket. Pedig a felnőtteknek is szükségük van a játékra, amit legtöbbször csak a bennük rejlő gyermek tud előhívni.
A legnagyobb szám az volt, amikor a jobb kezem csuklóból eltűnt valamiért, és én egy előadás keretében azt is előadtam. Azonban robotkéz lett belőle, amit a könyökömnél lehetett beállítani. A huncut kölykök mindig megnyomkodták, aztán nevettek, mert ettől (míg másra nem programozták) tisztelegtem, a fülembe nyúltam vele, vakargattam a homlokom, a térdem kezdtem csapkodni, ásítoztam, vagy épp magam kezdtem el csiklandozni. Mégis ők nevettek jobban, és ezt jó volt látni. Persze volt, hogy a kéz kergetni kezdte őket, mert arra programozták, hogy az orrukba nyúljak, ami elől aztán lett szaladás, amikor pedig nagyon nyújtózkodva megfogtam az egyik lámpaoszlopot, megpróbáltak utána mászni, hogy valahogy átállítsanak. Végül Manó nyomta meg a könyököm leleményesen az esernyőjével.
Alig akartak elindulni, de akkor azt mondtam, még be kell ugranom a játékboltba, mert van ott félretéve nekem valami (két kártyadoboz az épp aktuális projekthez). Ha már ott jártunk, kipróbáltunk néhány játékot, amiből a Szellemlépcső annyira megtetszett nekik, hogy a hétvégére el is kértem a boltból. Mindkét nap játszottunk vele. Megnéztük a Hotel Transylvania-t is. Azóta a nagy szemű, szájremegős denevérlány a háttérképem (az irodában is). :)
Mire jók a szörnykártyák
Kinyomtattam és felvágtam a szörnykártyákat, hogy nekünk is meglegyen az a társas, amit legutóbb a születésnaposnak alkottunk. Miután Manó (nagy szenvedések árán) elkészült a leckével, erősség szerint rendeztük a kártyákat és ő írhatta rá az erejüket. Ha már előttünk voltak a számozott kártyák, felvetettem egy számot (18) és azt kellett minél több variáció szerint kitenni a (5-12-es) szörnyek erejéből. Egy kis játékos matek sosem árt, bár Manónak abban nincs gondja, már magától szoroz, amivel sikerült meglepnie. Bár még csak az alacsony számokkal, és valójában egymás után összeadja a 3x4-et, de akkor is jól megy neki.
Olvasni is jól olvas. Kiszótagolja magában a szavakat, majd 2-3 szót elmond. A beszédhibáját pedig egy egész jó módszerrel enyhítette, amit nem tudom, honnan szedett.
Összekötőst is rajzoltunk. Ő persze kihagyta a számozást, de nem volt gond korrektül követni a pontrajzát (jobb alsó). Azért az összekötős számvezető lényegét megemlítettem neki, jó lesz, ha legközelebb nem spórolja le! :)
Akartam készíteni néhány közös képet, de mikor nem voltunk egyedül hozzá, nem az volt az eszemben, aztán meg már elrobogtunk. A villamoson folytattam a Lilo és Stich és a Pókember kalandjait a különböző "kísérletekkel". Az egyik az Igen-nem kísérlet feltűnése volt, és aki rövid idő alatt 3x kimondta az igen vagy a nem szót, az elájult. Bizony nem volt könnyű legyőzni ezt a kis lényecskét, és Manó is "elájult" néhányszor, amikor nem sikerült a tiltott szavak nélkül válaszolnia. Végül sikerült kellően hosszan beszélgetni a mesében a lényecskével, hogy az belefáradva elszenderedjen, közben Manó is tanult néhány trükköt, aztán ott is voltunk a nagy kapu előtt.
Hamar elszaladt velünk a mókás hétvége, én pedig csak nézem, nézem, ahogy Manó egyre nagyobb lesz...
(archív: 2013. március 09-10.)
Egyre nagyobb az Oroszlánkölyök.
És ezt nem csak abból érzem, hogy egyre nehezebb felemelni. :)
A hétvégénk azzal indult, hogy közkívánatra kivittem a Károlyi kertbe, ahol aztán találkozott a kis barátnőjével, aki az anyjával jött le. Jó idő volt és simán elszaladt másfél óra. Olyan szinten indult be a mókázás, hogy a lányok dőltek a nevetéstől, az anyuka pedig meglepődött, mennyire idétlen tudok lenni. Úgy gondolta, emiatt nem vesznek komolyan a csemeték. De partner a játékban ugyanúgy lehetek, mint felnőtt, nem csak az egyik lehetséges. Talán sok felnőtt annyira belefáradt az Élet dolgaiba, hogy már nem meri kiengedni a benne megbúvó, egészen kifakult gyermeket. Pedig a felnőtteknek is szükségük van a játékra, amit legtöbbször csak a bennük rejlő gyermek tud előhívni.
A legnagyobb szám az volt, amikor a jobb kezem csuklóból eltűnt valamiért, és én egy előadás keretében azt is előadtam. Azonban robotkéz lett belőle, amit a könyökömnél lehetett beállítani. A huncut kölykök mindig megnyomkodták, aztán nevettek, mert ettől (míg másra nem programozták) tisztelegtem, a fülembe nyúltam vele, vakargattam a homlokom, a térdem kezdtem csapkodni, ásítoztam, vagy épp magam kezdtem el csiklandozni. Mégis ők nevettek jobban, és ezt jó volt látni. Persze volt, hogy a kéz kergetni kezdte őket, mert arra programozták, hogy az orrukba nyúljak, ami elől aztán lett szaladás, amikor pedig nagyon nyújtózkodva megfogtam az egyik lámpaoszlopot, megpróbáltak utána mászni, hogy valahogy átállítsanak. Végül Manó nyomta meg a könyököm leleményesen az esernyőjével.
Alig akartak elindulni, de akkor azt mondtam, még be kell ugranom a játékboltba, mert van ott félretéve nekem valami (két kártyadoboz az épp aktuális projekthez). Ha már ott jártunk, kipróbáltunk néhány játékot, amiből a Szellemlépcső annyira megtetszett nekik, hogy a hétvégére el is kértem a boltból. Mindkét nap játszottunk vele. Megnéztük a Hotel Transylvania-t is. Azóta a nagy szemű, szájremegős denevérlány a háttérképem (az irodában is). :)
Mire jók a szörnykártyák
Kinyomtattam és felvágtam a szörnykártyákat, hogy nekünk is meglegyen az a társas, amit legutóbb a születésnaposnak alkottunk. Miután Manó (nagy szenvedések árán) elkészült a leckével, erősség szerint rendeztük a kártyákat és ő írhatta rá az erejüket. Ha már előttünk voltak a számozott kártyák, felvetettem egy számot (18) és azt kellett minél több variáció szerint kitenni a (5-12-es) szörnyek erejéből. Egy kis játékos matek sosem árt, bár Manónak abban nincs gondja, már magától szoroz, amivel sikerült meglepnie. Bár még csak az alacsony számokkal, és valójában egymás után összeadja a 3x4-et, de akkor is jól megy neki.
Összekötőst is rajzoltunk. Ő persze kihagyta a számozást, de nem volt gond korrektül követni a pontrajzát (jobb alsó). Azért az összekötős számvezető lényegét megemlítettem neki, jó lesz, ha legközelebb nem spórolja le! :)
Akartam készíteni néhány közös képet, de mikor nem voltunk egyedül hozzá, nem az volt az eszemben, aztán meg már elrobogtunk. A villamoson folytattam a Lilo és Stich és a Pókember kalandjait a különböző "kísérletekkel". Az egyik az Igen-nem kísérlet feltűnése volt, és aki rövid idő alatt 3x kimondta az igen vagy a nem szót, az elájult. Bizony nem volt könnyű legyőzni ezt a kis lényecskét, és Manó is "elájult" néhányszor, amikor nem sikerült a tiltott szavak nélkül válaszolnia. Végül sikerült kellően hosszan beszélgetni a mesében a lényecskével, hogy az belefáradva elszenderedjen, közben Manó is tanult néhány trükköt, aztán ott is voltunk a nagy kapu előtt.
Hamar elszaladt velünk a mókás hétvége, én pedig csak nézem, nézem, ahogy Manó egyre nagyobb lesz...
Utolsó néhány poszt az előző blogból
(archív: 2013. január 14.)
Hétvégén lefekvés előtt (miért is ne akkor?) Manó meglátott két mágnest a polcon. Ezzel kezdetét vette a fél órás komolytalan magnetizálás, és a hatásokon sokszor úgy kacagott, majd betojt! :D
A kádban kaotikusan rohangáltak a golyók, a mosógépen is érdekesen rezegtek egymáson, néha ide vagy oda csapódva, aztán kijutottunk a konyhába. Nagy vihogások közepette rántottuk elő a fiókokból a mágnesezhető tárgyakat (edényalátét, turmix villája, hússzedő olló - vagymiafene), de még másnap is alkottunk olyan akadály sávot a konyhában, ezekből, amin úgy kellett keresztül gurítani a mágnes golyókat, hogy ne rántsa magához semmi és persze ne borítsuk fel Hókuszpókot vagy a szakállas lego törpét. A csöveken remekül meg lehetett pörgetni, az ágyon is, de még a szoba szekrényének egyik laza fogantyúját magával is rántották, amin megint csak jót nevettünk.
Aztán jöttek azok a variációk, mit tudunk a két mágnessel összetapasztani. Szegény Roger nyúl nem tudta megnézni a tükörben az összetapadt füleit, mert a súly hátrahúzta a fejét, de később remekül fent maradt a mágnesekkel az ágy keretén, hangosan bosszankodva ezen bánásmód ellen. Velünk nevetett a Piros Pólós Paripa is, de végül ő is áldozatul esett a mágnesekkel való játéknak.
(archív: 2013. január 14.)
Hétvégén lefekvés előtt (miért is ne akkor?) Manó meglátott két mágnest a polcon. Ezzel kezdetét vette a fél órás komolytalan magnetizálás, és a hatásokon sokszor úgy kacagott, majd betojt! :D
A kádban kaotikusan rohangáltak a golyók, a mosógépen is érdekesen rezegtek egymáson, néha ide vagy oda csapódva, aztán kijutottunk a konyhába. Nagy vihogások közepette rántottuk elő a fiókokból a mágnesezhető tárgyakat (edényalátét, turmix villája, hússzedő olló - vagymiafene), de még másnap is alkottunk olyan akadály sávot a konyhában, ezekből, amin úgy kellett keresztül gurítani a mágnes golyókat, hogy ne rántsa magához semmi és persze ne borítsuk fel Hókuszpókot vagy a szakállas lego törpét. A csöveken remekül meg lehetett pörgetni, az ágyon is, de még a szoba szekrényének egyik laza fogantyúját magával is rántották, amin megint csak jót nevettünk.
Aztán jöttek azok a variációk, mit tudunk a két mágnessel összetapasztani. Szegény Roger nyúl nem tudta megnézni a tükörben az összetapadt füleit, mert a súly hátrahúzta a fejét, de később remekül fent maradt a mágnesekkel az ágy keretén, hangosan bosszankodva ezen bánásmód ellen. Velünk nevetett a Piros Pólós Paripa is, de végül ő is áldozatul esett a mágnesekkel való játéknak.
Természetesen eszünkbe jutott néhány egészen érdekes elképzelés is,
amin vinnyogva nevettünk!
Utolsó néhány poszt az előző blogból
(archív: 2013. március 16.)
Bár néhány napra még visszatért a tél, s fagyos mancsával belekarmolt a tavaszba, mi azért nekivágtunk egy kellemes sétának a titokzatos Kamaraerdőben, bízva a napsütés hatalmában. Csodaszép időnk volt, a kék égbolton fehér pamacsos felhőbodrok úsztak lassan méltósággal. Volt velünk egy biológus is. Hamarabb szálltunk le a villamosról, és neki köszönhetően nem csak annyit mondtunk a környékbeli mesterséges tavacska madárvilágára, hogy "kacsa", hanem több madárfajt is meg tudtunk különböztetni. Aztán bevetettük magunkat a titokzatos Kamaraerdőbe.
Nekem legalábbis mindig mesésen titokzatos lesz, mert akárkivel is megyek oda, mindig találok varázslatos lényekre utaló jeleket. Na persze az elején sosem úgy indul...
(archív: 2013. március 16.)
Bár néhány napra még visszatért a tél, s fagyos mancsával belekarmolt a tavaszba, mi azért nekivágtunk egy kellemes sétának a titokzatos Kamaraerdőben, bízva a napsütés hatalmában. Csodaszép időnk volt, a kék égbolton fehér pamacsos felhőbodrok úsztak lassan méltósággal. Volt velünk egy biológus is. Hamarabb szálltunk le a villamosról, és neki köszönhetően nem csak annyit mondtunk a környékbeli mesterséges tavacska madárvilágára, hogy "kacsa", hanem több madárfajt is meg tudtunk különböztetni. Aztán bevetettük magunkat a titokzatos Kamaraerdőbe.
Nekem legalábbis mindig mesésen titokzatos lesz, mert akárkivel is megyek oda, mindig találok varázslatos lényekre utaló jeleket. Na persze az elején sosem úgy indul...
Csodaszép időnk volt, élveztük a sétát a friss levegőn.
Persze egyből nekiálltunk hógolyózni. :)
A havat azonban nem csak dobálni lehet. Egy erdei asztalnál előkaptam a hátiból
a hóformázó kést, és néhány perc alatt elkészült a kedves kis állatfigura, a Hó D.
Az eredeti hógombócból levágott darabból akár kenyérszeleteket is lehetett vágni.
Kinek kenhetek még egy szeletet?
Tovább sétáltunk, amikor az egyik információs táblánál még friss troll taknyot találtunk!
Kezdtünk jobban odafigyelni.
A Biológusunk és persze a velük sétáló Tünde néhány tündérlakot is felfedezett...
Aztán megtaláltuk a Jégsárkány odvát. Félelmetesen hideg volt a mélyén!
A mélyére csak a Mágusunk merészkedett le, s vissza is tért onnan.
De amint visszatért, igyekeztünk minél távolabb kerülni onnan, és milyen jól tettük!
Visszatekintve a szemem sarkából valami ijesztőt láttam egy pillanatra megjelenni,
Visszatekintve a szemem sarkából valami ijesztőt láttam egy pillanatra megjelenni,
aztán eltűnt, mintha sosem lett volna. De tudom, hogy volt ott valami!
Utunkat folytatván megerősítettük szívünk,
és ehhez segítséget is kaptunk a rejtőzködő erdei népektől.
A lányok harci sérüléseikről meséltek, ezzel bátorítva egymást.
Egyik a csajszim, aki után valami sokfogú szörnyeteg kapott,
félig letépve a kisujjkörmét!
Végül biztonságban elértük a nagy rétet. Nem nagyon járt arra senki. Egy lovas őrjáratot azonban láttunk, miközben megrendelésre elkészítettük az erdőben élő Manóvarázsló kúptetős, erkélyes tornyát.
Sajnos nem volt elég időnk befejezni, mert haza kellett indulnunk.
A szürkület magával hozza a trollokat, akiknek a nyomát korábban láttuk,
azt pedig már nem akartuk megvárni. Így volt, ahogy mondom, aki nem hiszi, járjon utána!
De vigyázzon, mert a tündér segítség nélkül magával ragadhatja a szürkület!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
