Egy ideje nem sok kedvem van blogolni.
Most pedig talán még kevesebb lesz. Vagy nem tudom.
A változás megkezdődött és visszafordíthatatlan. Nagyon kellett már a változás, csak nem így. Vagy nem tudom.
A napok, hetek gyorsan telnek, az elképzelések viszont sokkal lassabban haladnak. Többet merengek, többet bámulok a távolba, többet rágom magam a dolgokon. A pénztelenségen is. Az életemen is. Ami egyre gyorsabb iramban borul fel.
Holnaptól megkezdődik a visszaszámlálás.
Egy hét szabi, egy hét meló öt héten keresztül, aztán... aztán Manó kiutazik Brüsszelbe az anyjával. Onnantól kezdve csak a skype marad a kapcsolattartáshoz. Legközelebb októberben mehetnék ki hozzá, de havi szinten se nagyon bírom magam fenntartani, nemhogy az útra és az egyéb költségekre félretegyek (és még előttem van legalább egy költözés is). Ex pedig évi két alkalommal vállalta a hazautazást vele (karácsonykor és nyári szünetben). Jelenleg úgy néz ki, hogy augusztus közepétől legközelebb csak december végén látom majd az Oroszlánkölyköt - aki egyébként egész nagy lány már (sóhaj).
Bár én léptem le, bár hétvégi apuka vagyok, ez... ez akkor is kevés. Vagy... inkább... más. Talán így többet beszélünk majd hétközben. Talán nem. De az ölbekucorgós mesenézések, a nagy együtt játszások a lego városban, a mókás kalandozások a fantázia világában a szobából, az esti nagy ölelésbeli ablakon kibámuló csillaglesések... eltűnnek majd. Épp ezért igyekszem ezekből minél többet adni még, ameddig lehet.
És igyekszem, nagyon igyekszem nem ennek az árnyékában eltölteni az utolsó heteket.
Nem hiszem, hogy sikerülni fog...
Most pedig talán még kevesebb lesz. Vagy nem tudom.
A változás megkezdődött és visszafordíthatatlan. Nagyon kellett már a változás, csak nem így. Vagy nem tudom.
A napok, hetek gyorsan telnek, az elképzelések viszont sokkal lassabban haladnak. Többet merengek, többet bámulok a távolba, többet rágom magam a dolgokon. A pénztelenségen is. Az életemen is. Ami egyre gyorsabb iramban borul fel.
Holnaptól megkezdődik a visszaszámlálás.
Egy hét szabi, egy hét meló öt héten keresztül, aztán... aztán Manó kiutazik Brüsszelbe az anyjával. Onnantól kezdve csak a skype marad a kapcsolattartáshoz. Legközelebb októberben mehetnék ki hozzá, de havi szinten se nagyon bírom magam fenntartani, nemhogy az útra és az egyéb költségekre félretegyek (és még előttem van legalább egy költözés is). Ex pedig évi két alkalommal vállalta a hazautazást vele (karácsonykor és nyári szünetben). Jelenleg úgy néz ki, hogy augusztus közepétől legközelebb csak december végén látom majd az Oroszlánkölyköt - aki egyébként egész nagy lány már (sóhaj).
Bár én léptem le, bár hétvégi apuka vagyok, ez... ez akkor is kevés. Vagy... inkább... más. Talán így többet beszélünk majd hétközben. Talán nem. De az ölbekucorgós mesenézések, a nagy együtt játszások a lego városban, a mókás kalandozások a fantázia világában a szobából, az esti nagy ölelésbeli ablakon kibámuló csillaglesések... eltűnnek majd. Épp ezért igyekszem ezekből minél többet adni még, ameddig lehet.
És igyekszem, nagyon igyekszem nem ennek az árnyékában eltölteni az utolsó heteket.
Nem hiszem, hogy sikerülni fog...
3 hozzászólás:
ez szar
tudjuk egy éve
a lányod nem hal meg
nem tiltják el tőled
nem utazik el a holdra
elmegy Brüsszelbe
elmegy, mi meg majd legalább egyszer évente megpróbáljuk összehozni, hogy kimenj
ha nem, akkor látod 2x
még mindig jobb, mintha Amerikába menne és soha többet haza nem jönne
ez most olyan gonosz és vigasztalnom kellene téged
de attól tudjuk mindketten, nem lesz jobb :(
kinn tán egy jobb világ várja
egy másik nyelv megtanulási lehetősége
egy más felfogás
egy anyagi jobblét
tudom, hogy más a helyzet, de én rugdosnám ki a fiaimat, mert ez itt nem egy élhető ország
az alapokat letetted, a lányod szeret
innentől már könnyebb lesz megtartani
a másik lehetőség, hogy keresel egy melót odakinn és elmész utána
mindketten tudjuk, hogy nem fogod megtenni
döntöttél életedben többször és a döntésednek következményei vannak :(
nem akarlak bántani, csak próbálom reális talajon tartani az egészet
sajnálom, nagyon sajnálom az egészet, de így alakult....
Tudom...
Minden változás egyben lehetőséget is hoz magával. Csak nem mindig olyan könnyű az ismeretlen sodrásra bízni magad.
perszehogy nem
de nem tehetsz ellene semmit
illetve tehettél volna
nem mész el az útlevélcsinálásra
de ezt te sem akartad...
Megjegyzés küldése