A Varázsló és a Zöld labirintus 2.

Másnap, reggeli után Piros Pólós elment vágtázni egyet. Meg is lepődött, amikor beszakadt alatta a domb. A nagyobb verem alján titkos bejáratot látott, azonban rádőlt a beomláskor egy fatörzs, így segítségért kiabált. A farkaslány meg is hallotta, de mire odaért, más farkasok is elkezdtek a környéken ólálkodni. Szegény Piros Pólós hogy megijedt! A lány persze próbálkozott:
- Ha adok neked húst, békén hagysz minket?
- Rendben. Remélem, arra a lóra gondoltál odalent. Az elég is lesz nekünk.
Persze, nem arra gondolt, így aztán rátámadtak.
Nosza, előkaptuk a szerepjátékos kockákat (amiből nemrég vettem manónak lilát! - hű, de örült neki! most is nála van). Lejátszottuk az összecsapást rendesen. Ki a gyorsabb, ki csap alőbb, eltalálja-e a másikat, és ha igen, mekkorát sebez rajta. Amikor pedig az egyik farkas ügyetlen volt, és támadáskor 1-est dobott, beleesett ő is a verembe. Bár odafent egyel kevesebb ellenfél maradt, azonban a lentit már nem a küzdelem érdekelte, hanem a hús. Na, akkor most mi legyen? Egy dühös mancs csapással elintézte a felső farkast, hogy a fa adta a másikat, majd leugrott a farkaslány is az omlásba. Ott azonban olyan karmolást kapott, amitől elájult.
Mikor Clawdeen Wolf (baba) magához tért, a Tigrist látta maga előtt. Amikor Piros Pólós bajba került, akkor ő is hallott róla, és most ért oda a kötéllel, hogy kizúzzák a farönk alól. Így hát végül mindenki megmenekült. Nemsokára 2 napos jégesőt mondtak, ezért a barátok (még Cicó és Sziamiaú is) behúzódtak egy kényelmes barlangba mindenféle ellátmánnyal.
Ekkor találkoztak ismét a varázslóval, aki menedéket keresett a jégeső elől. Ugyanis a varázskőnek köszönhetően végre testet öltött a szellem alakból - így végre használhatta a neki készített új palástot és süveget is. Emiatt azonban ismét előkerültek a testtel járó gondok, mint az evés, alvás, vagy éppen a jégeső darabkái.
Másnap reggel a varázsló elment megkeresni az említett forrást, hogy egy frissítőt mosakodjon, de nem tért vissza. Piros Pólós lelkesen kiszimatolta, merre lehet. Nos, azért nem jött vissza, mert megtalálta a Zöld labirintus bejáratát!
Nosza, megörültek a kincsvadászok, hogy itt az újabb kaland! Megbeszéltük, mit vigyenek magukkal, és azt le is rajzoltam egy lapra. Előkerült mindenféle. Kötél, ha mászni kell (még csáklya is), erőcukorka, répa és alma a Piros Pólósnak, és hús a lányoknak, meg innivaló, és füzet, meg írószerszám jegyzetelni a kalandot, meg kréta, hogy legyen mivel jelzést hagyni, el ne tévedjünk, zseblámpa tartalék elemekkel, álkulcsok, ha szabadulni kell valahonnan, kulacsban friss víz, egy kristálynak csiszolt üveg, amire kicserélhetjük a valódit, ha megtaláljuk, és a lányoknak fésű, meg tartalék lábbeli, mert az is nagyon fontos. :)
Megbeszéltük, hogy amit a kaland közben felhasználnak belőle, azt Manó mindig kiszínezi majd. Azt is odaírtuk egy betűvel, hogy mi kinél van, mert az se mindegy ám, ha valaki bajba kerül. Úgy vélem, mindenre felkészültünk. :)

Aztán nekivágtunk négyen a Zöld labirintusnak.
(folyt. köv.)