Nem volt olyan sok programunk, mint a nyaralás első felében, így mééég többet játszottunk a lego friendsekkel, és az LPS állatkákkal. Elrabolós, átalakulós, varázslatos, ármányos, de kiszabadítós és egyebek. Az egyik nagy sikere “Kétpengés”-nek volt, aki mindig valami extra ellenféllel lépett fel a törpe vezette arénában. Ellenfelei között lovagok, csontvázak, de még vámpír is szerepelt, nem beszélve a centúrió csinos lányáról, akit hogyan is győzzön le, hogy ne essen bántódása? Bizony, még a lego figuráknak is lehetnek dilemmáik. :)
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
1 hozzászólás:
mingyá karácsony!!!
Megjegyzés küldése