Az úgy volt...
Húúú, de régen blogoltam.
Szóval az úgy volt, hogy a héten ma voltam másodszor fogászaton, és aaannyira brutális volt, hogy otthagytam a fogam. Kétszer is ugyebár. Mindkét bölcsesség fogam ki lett húzva. A jobb oldali még kedden, a bal pedig ma.
Már igen nagyon régóta gondot okozott, hogy a két említett delikvens, különcként kissé eltávolodott a társaitól, így közéjük ment mindenféle abból a halomból, amit étekként magamhoz vettem, és az évek során egyre inkább elmélyült a köztük és a többi fogam között lévő szakadék. Ez a fogtársadalomban nem igazán jó dolog, de mivel egyébként stabil fogak voltak, nem nagyon foglalkoztam velük. Szépen tisztogattam őket, de a mélyedéssel már nem tudtam megbirkózni, és várható volt, hogy ez előbb-utóbb még nem kívánt mellékhatásokat fog eredményezni.
Úgy voltam vele, hogy tudjam le a nyarat Manóval, a két játékfejlesztést nyomdai határidőre a melóban és a néhány napos nyaralásunkat, aztán... De nem volt aztán. A nyaralás előtt elkezdett bedurranni, de annyira, hogy már az első nap elmajszoltam néhány fájdalomcsillapítót. A második napon már jeges üdítővel hűtöttem az állam (ami ugyebár én vagyok), a harmadik nap pedig már a 10 órás vonattal hazarobogtunk, hogy benézzek az ügyeletre. Ott kaptam gyulladáscsökkentő antibiotikumot, aztán a héten már meg is szabadultam mind a két problémát okozó fogamtól.
Nem nagyon fűlött hozzá a fogam (bár sosem féltem a fogásztól, csak kedvem nem volt ott ücsörögni), és a második már fogas kérdés volt (megint ott kell ugye ücsörögni, és óvatosan rághatok már mindkét oldalon), de végül inkább túl lettem az egészen.
Nos, így történt, hogy olyan helyzetbe kerültem, amiben otthagytam a fogam!
Kettőt is! :)
Húúú, de régen blogoltam.
Szóval az úgy volt, hogy a héten ma voltam másodszor fogászaton, és aaannyira brutális volt, hogy otthagytam a fogam. Kétszer is ugyebár. Mindkét bölcsesség fogam ki lett húzva. A jobb oldali még kedden, a bal pedig ma.
Már igen nagyon régóta gondot okozott, hogy a két említett delikvens, különcként kissé eltávolodott a társaitól, így közéjük ment mindenféle abból a halomból, amit étekként magamhoz vettem, és az évek során egyre inkább elmélyült a köztük és a többi fogam között lévő szakadék. Ez a fogtársadalomban nem igazán jó dolog, de mivel egyébként stabil fogak voltak, nem nagyon foglalkoztam velük. Szépen tisztogattam őket, de a mélyedéssel már nem tudtam megbirkózni, és várható volt, hogy ez előbb-utóbb még nem kívánt mellékhatásokat fog eredményezni.
Úgy voltam vele, hogy tudjam le a nyarat Manóval, a két játékfejlesztést nyomdai határidőre a melóban és a néhány napos nyaralásunkat, aztán... De nem volt aztán. A nyaralás előtt elkezdett bedurranni, de annyira, hogy már az első nap elmajszoltam néhány fájdalomcsillapítót. A második napon már jeges üdítővel hűtöttem az állam (ami ugyebár én vagyok), a harmadik nap pedig már a 10 órás vonattal hazarobogtunk, hogy benézzek az ügyeletre. Ott kaptam gyulladáscsökkentő antibiotikumot, aztán a héten már meg is szabadultam mind a két problémát okozó fogamtól.
Nem nagyon fűlött hozzá a fogam (bár sosem féltem a fogásztól, csak kedvem nem volt ott ücsörögni), és a második már fogas kérdés volt (megint ott kell ugye ücsörögni, és óvatosan rághatok már mindkét oldalon), de végül inkább túl lettem az egészen.
Nos, így történt, hogy olyan helyzetbe kerültem, amiben otthagytam a fogam!
Kettőt is! :)
3 hozzászólás:
mert ha rám hallgatsz, akkor hamarabb elintézed :( de te mindig azt mondod, hogy majd nemsoká ráérsz, aztán egy frászt :D
Talán az is közrejátszott benne, hogy nincs is olyan, hogy "ma nem csinálunk semmit". :)
miért? ma sem csináltunk semmit :D
Megjegyzés küldése