Felébredni, mielőtt beleőrülsz az álmodba!
FELÉBREDNI!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
FELÉBREDNI!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
vasárnap, október 19, 2014
hétfő, október 13, 2014
Nem volt olyan sok programunk, mint a nyaralás első felében, így mééég többet játszottunk a lego friendsekkel, és az LPS állatkákkal. Elrabolós, átalakulós, varázslatos, ármányos, de kiszabadítós és egyebek. Az egyik nagy sikere “Kétpengés”-nek volt, aki mindig valami extra ellenféllel lépett fel a törpe vezette arénában. Ellenfelei között lovagok, csontvázak, de még vámpír is szerepelt, nem beszélve a centúrió csinos lányáról, akit hogyan is győzzön le, hogy ne essen bántódása? Bizony, még a lego figuráknak is lehetnek dilemmáik. :)
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
szerda, október 08, 2014
Egészen más, hogy elérhetetlen távolságban van külföldön, vagy ha úgy adódik, tudok vele találkozni minden második hétvégén…
Nos, akkor emlékezzünk vissza, mi is történt nyáron, amikor itt volt.
Hazaérkezése másnapján levizsgázott a 2. osztályos anyagból a volt iskolájában, méghozzá remekül, amiért az anyja egy nagy doboz Lego Friends-el jutalmazta meg, amivel aztán sokat játszottunk. De erről írtam már korábban.
Másnap elmentünk a Szabó Ervin könyvtárba, és kivettünk néhány Jeronimo Stilton könyvet. Kaptunk mellé jó tucatnyi állatos, Monster High-os és pónis újságot. A könyvből nem volt idő mindegyik elolvasására, mert folyton játszottunk vagy alkottunk. De amikor Viki a nagyszülőknél volt, olvasgattak a könyvből.
Július 4.-én kirándulni mentünk Eszterrel és Zsoltival a Hármas határ hegyre, ahol végül libegőztünk is. Sokat kalandoztunk kirándulás közben, akárcsak korábban a Kamara erdőben kettesben. Zsolti is remekül vette a lapot, és kreatív játszó partnernek bizonyult. Estünk csapdába, keresztül jutottunk az Óriások földjén, menekültünk óriás darazsak elől, sőt, meg is dobáltuk őket tobozzal. Volt, hogy “meglőttek” minket kábító vagy bénító mérgű tüskével növények, engem egy húsevő is elkapott, a lányok meg néha alakot váltottak, vagy pónikon lovagoltak. Vagyis kalandos utat tettünk meg a libegőig, amire egyébként Eszter először ült fel velünk. Mókás volt, mert úgy vettünk retur jegyet, hogy lementünk vele, majd visszamásztunk a tetejére, és megint lejöttünk. :) Egyszer Manóval jöttem le, egyszer meg Eszterrel. És a caplatást jól viselték a lányok. Sőt, olyan jól, hogy utána még lesétáltunk egészen a Moszkva térig! Fárasztó, de klassz nap volt!
Másnap, szombaton az állatkertbe mentünk anyuékkal. Egy ismerős ismerőse engedett be minket, akinek egy tábla csokival köszöntem meg a szívességet. Anyuék szokás szerint hoztak ellátmányt és szokás szerint nem is bírták végig, de bratyó zárásig volt velünk. Akkor láttam először hangyászt (a tevék korábbi helyén), és egyből beleszerettem, Manó meg a kisállat (kecske) simogatóban kengurut etetett és simogatott, amit nagyon élvezett. Az afrikai óriáspók elszaporodott és láttam hálót szőni, ami nagyon bejött. Természetesen lajhárt is etettünk, kettő kicsi is született az állatkertben. Dagnak ők a nagy kedvencei, így megbeszéltük, ki mit hozna haza a cukiságokból!
A vasárnap lazítással és persze sok játékkal telt, míg a hétfőt egy ferezissel nyitottuk. Viki egészen jól viselte azt a jó másfél órát, és elszínezgetett, míg én cserélgettem a vérem az automatával. Napközben készítettem neki egy fülbevaló tartót egy lapos dobozkából és némi szivacsból. :)
Az est (illetve az éjjel) fénypontja azonban a csőtörés volt.
7.-én, hétfőn, miután Manó elaludt, még leültem a gép elé. Kicsit belemélyedtem a dolgaimba, aztán játszottam még egy kicsit, így már éjjel 2 lett, amikor úgy gondoltam, ideje lesz végre kidőlni. Hallom, hogy kint elkezd zubogni a víz, mint amikor fürdik valaki. Gondoltam, talán csajszim ébredt fel a melegben, és letusol - bár nem szokott éjjel csak aludni. Több, mint 5 perc elteltével a víz még mindig zubogott, így kimentem álmosan megnézni, mi is ez a csobogás. A hang nem a zuhanyzóból, hanem a vécé fala mögül jött. Ó, remek, akkor csőtörés van!
Igyekszem is a drágámhoz: “Hahó! Ébredj! Csőtörés van!” A kiindulópont a toalett mögött volt, de nagyon hamar mindenfelé kezdett elterjedni az ázás. Két emeletet is felmentem, és felcsöngettem a felettünk lakókat, hogy csőtörés van, hogy úgy készüljenek vízzel, és persze várható lesz a törölközőzés is. Később kiderült, a 2. és 3. emelet között törött el a flexibilis cső, de hajnalodott, mire sikerült megszüntetni a vízfolyást. Azon kaptuk magunkat, hogy Remzy szobája kezd veszettül beázni, és mentettük, amit lehetett, majd előkerültek a tálak, hogy abba folyjon a plafonból a víz. A fürdőszobában eközben olyan szinten ömlött a víz, hogy nem győztem feltörölni (sajna ott a falon jött a víz, nem tudtunk semmit alá tenni). Sőt, egy idő után már a konnektorból is csorgott, így sorra kapcsoltuk le a biztosítékokat, ahogy a víz terjedt a lakásban. Egy óra múlva már a mi szobánkban is elhúztam a számítógép asztalt, és levettem a tigrises képet a falról. Amikor a villanykapcsolóba kezdett folyni a víz a tapétát zacskószerűen kitágító mennyiségből, akkor már nálunk is lekapcsoltuk az áramot. A vége az lett, hogy szemernyi alvás nélkül reggel fél hatig mertünk, csavartunk, rohangáltunk, öntöttünk, szuszogtunk és morogtunk, mire vége lett.
Reggel kiderült, hogy a felettünk lakó két csaj, miután szóltam nekik egyből, hogy csőtörés van, feltörölték, ami akkor épp kifolyt náluk, majd visszafeküdtek aludni a másnapi meló miatt. Nem mintha más nem ment volna dolgozni, de bakker, hogyan fekhetsz vissza aludni (pláne mindketten!), amikor szakad a víz a vécé mögött a falból és áztat el mindent??? Reggel persze bokáig érő víz fogadta őket, én meg próbáltam felfogni, hogyan lehettek ekkora barmok!! Ez persze még nem is érdekelt volna, de nálunk azért terjedt el akkora kárt okozva a sok víz, mert ők nem fogták meg a nagyrészét, és hozzánk mindenhol ömlött lefelé, ahol csak utat talált magának. Bár kijött a biztosító kárfelmérésre, és megkaptuk a megfelelő összeget, de ettől még ki kellett hajítani a berohadt padlószőnyeget, újat kellett venni, azt méretre vágni az egész szobába, és persze teljesen kitapétázni. 2 héten keresztül a puszta betonfalak fogadták Remzyt a szobájában, és nem kis meló volt mindent rendbe tenni a beázás után, így nem meglepő, ha közel voltunk ahhoz, hogy megtépjük a két nagyokost, akik miatt ilyen durva kár ért minket. A parketta azóta sem vetemedett vissza...
Manó természetesen édesen végig aludta az egészet, és csak akkor ébredezett, amikor mindennel végezve, izzadtan kidőltem, tán úgy fél 8 felé. Hulla fáradtan mondtam neki, hogy most muszáj pihennem, mert egész éjjel fent voltam, és addig valamivel foglalja le magát (mese, színező, játék). Nagyon pozitívan állt a helyzethez, én pedig azt mondtam neki: Most úgy, de úgy megölelnélek, Kincsem, de izzadt és büdös vagyok az egész esti rohangálástól. Azt válaszolta, hogy “Nem baj, te izzadtan és büdösen is az apukám vagy!” És ekkor beleolvadtam a talajba…
Szerdán moziztunk. Megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Szuper klassz volt! És végig vártuk a kifutót is. Közben mondtam neki, milyen sokan dolgoznak egy ilyen szuper produkción, hogy abból aztán egy másfél órás szórakozást kapjon a mozi néző. És persze ez minden filmre igaz.
Másnap, 10.-én kimentünk a Városligetbe csónakázni egyet. Hugi is csatlakozott hozzánk, és az evezésből végül vizibiciklizés lett, azaz én tapostam a kereket. Viszont Hugival is jókat játszottunk fantáziásat, amit aztán a ligetben sétálva is folytattunk. Egy újabb fordulóra visszamentünk tóra, de akkor már csak kettesben. Csodás időnk volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
A nyaralás első felének utolsó napján visszamentünk a könyvtárba, ahol Éva körbe is vezetett minket, hazafelé pedig benéztünk a gyöngyöshöz, és vettünk néhány szépséget Manónak. Szombaton Manó lekerült a nagyszüleihez bő egy hétre, aztán anyuéknál is volt egy hetet, a kettő között viszont két napot velem volt még, 24 és 25.-én.
A második nap elmentünk Druval, Eszterrel és két kis barátnőjével kirándulni Kamaraerdőre. Bár sikerült eltévednünk kissé, a lányok a nagy melegben is jól érezték magukat. Manó az elején kiakadt, hogy velük nem lehet olyat játszani, mint amit szoktunk, de végül is lehetett, csak nehezebben találták meg a hangot elsőre. Utána már kalandoztunk, megmentettük egymást a bajtól, átkeltünk különböző földeken. Találkoztunk ellenséges óriásokkal, kígyók kerestek minket és nagy pókok, varázsitalt készítettünk azoknak, akiket valami néha megtámadott. Voltak felderítőink és egyesek alakot is tudtak váltani. Végül visszaértünk a villamoshoz, de nem mentünk messzire, mert pónizást terveztünk. Korábban volt már lehetőségünk pónira ülni abban a lovardában, és most sem volt akadálya. Manó Eszterrel ment párban, de a másik két lányt is elkísértem, és készült róluk kép lovon is. Hazafelé már nagyon elpilledtek a csemeték, de mindenki jól érezte magát. Én is egészen jól bírtam, közben sokat vittem a kicsi Blankát is, aki bájosan elaludt a karomban, és csak néha vette át Dru. Eszembe jutott, hogy mikor Vikesz kisebb volt, vittem így őt is kiránduláson, és ez mindig megmosolyogtat.
(hamarosan folytatom)
Nos, akkor emlékezzünk vissza, mi is történt nyáron, amikor itt volt.
Hazaérkezése másnapján levizsgázott a 2. osztályos anyagból a volt iskolájában, méghozzá remekül, amiért az anyja egy nagy doboz Lego Friends-el jutalmazta meg, amivel aztán sokat játszottunk. De erről írtam már korábban.
Másnap elmentünk a Szabó Ervin könyvtárba, és kivettünk néhány Jeronimo Stilton könyvet. Kaptunk mellé jó tucatnyi állatos, Monster High-os és pónis újságot. A könyvből nem volt idő mindegyik elolvasására, mert folyton játszottunk vagy alkottunk. De amikor Viki a nagyszülőknél volt, olvasgattak a könyvből.
Július 4.-én kirándulni mentünk Eszterrel és Zsoltival a Hármas határ hegyre, ahol végül libegőztünk is. Sokat kalandoztunk kirándulás közben, akárcsak korábban a Kamara erdőben kettesben. Zsolti is remekül vette a lapot, és kreatív játszó partnernek bizonyult. Estünk csapdába, keresztül jutottunk az Óriások földjén, menekültünk óriás darazsak elől, sőt, meg is dobáltuk őket tobozzal. Volt, hogy “meglőttek” minket kábító vagy bénító mérgű tüskével növények, engem egy húsevő is elkapott, a lányok meg néha alakot váltottak, vagy pónikon lovagoltak. Vagyis kalandos utat tettünk meg a libegőig, amire egyébként Eszter először ült fel velünk. Mókás volt, mert úgy vettünk retur jegyet, hogy lementünk vele, majd visszamásztunk a tetejére, és megint lejöttünk. :) Egyszer Manóval jöttem le, egyszer meg Eszterrel. És a caplatást jól viselték a lányok. Sőt, olyan jól, hogy utána még lesétáltunk egészen a Moszkva térig! Fárasztó, de klassz nap volt!
Másnap, szombaton az állatkertbe mentünk anyuékkal. Egy ismerős ismerőse engedett be minket, akinek egy tábla csokival köszöntem meg a szívességet. Anyuék szokás szerint hoztak ellátmányt és szokás szerint nem is bírták végig, de bratyó zárásig volt velünk. Akkor láttam először hangyászt (a tevék korábbi helyén), és egyből beleszerettem, Manó meg a kisállat (kecske) simogatóban kengurut etetett és simogatott, amit nagyon élvezett. Az afrikai óriáspók elszaporodott és láttam hálót szőni, ami nagyon bejött. Természetesen lajhárt is etettünk, kettő kicsi is született az állatkertben. Dagnak ők a nagy kedvencei, így megbeszéltük, ki mit hozna haza a cukiságokból!
A vasárnap lazítással és persze sok játékkal telt, míg a hétfőt egy ferezissel nyitottuk. Viki egészen jól viselte azt a jó másfél órát, és elszínezgetett, míg én cserélgettem a vérem az automatával. Napközben készítettem neki egy fülbevaló tartót egy lapos dobozkából és némi szivacsból. :)
Az est (illetve az éjjel) fénypontja azonban a csőtörés volt.
7.-én, hétfőn, miután Manó elaludt, még leültem a gép elé. Kicsit belemélyedtem a dolgaimba, aztán játszottam még egy kicsit, így már éjjel 2 lett, amikor úgy gondoltam, ideje lesz végre kidőlni. Hallom, hogy kint elkezd zubogni a víz, mint amikor fürdik valaki. Gondoltam, talán csajszim ébredt fel a melegben, és letusol - bár nem szokott éjjel csak aludni. Több, mint 5 perc elteltével a víz még mindig zubogott, így kimentem álmosan megnézni, mi is ez a csobogás. A hang nem a zuhanyzóból, hanem a vécé fala mögül jött. Ó, remek, akkor csőtörés van!
Igyekszem is a drágámhoz: “Hahó! Ébredj! Csőtörés van!” A kiindulópont a toalett mögött volt, de nagyon hamar mindenfelé kezdett elterjedni az ázás. Két emeletet is felmentem, és felcsöngettem a felettünk lakókat, hogy csőtörés van, hogy úgy készüljenek vízzel, és persze várható lesz a törölközőzés is. Később kiderült, a 2. és 3. emelet között törött el a flexibilis cső, de hajnalodott, mire sikerült megszüntetni a vízfolyást. Azon kaptuk magunkat, hogy Remzy szobája kezd veszettül beázni, és mentettük, amit lehetett, majd előkerültek a tálak, hogy abba folyjon a plafonból a víz. A fürdőszobában eközben olyan szinten ömlött a víz, hogy nem győztem feltörölni (sajna ott a falon jött a víz, nem tudtunk semmit alá tenni). Sőt, egy idő után már a konnektorból is csorgott, így sorra kapcsoltuk le a biztosítékokat, ahogy a víz terjedt a lakásban. Egy óra múlva már a mi szobánkban is elhúztam a számítógép asztalt, és levettem a tigrises képet a falról. Amikor a villanykapcsolóba kezdett folyni a víz a tapétát zacskószerűen kitágító mennyiségből, akkor már nálunk is lekapcsoltuk az áramot. A vége az lett, hogy szemernyi alvás nélkül reggel fél hatig mertünk, csavartunk, rohangáltunk, öntöttünk, szuszogtunk és morogtunk, mire vége lett.
Reggel kiderült, hogy a felettünk lakó két csaj, miután szóltam nekik egyből, hogy csőtörés van, feltörölték, ami akkor épp kifolyt náluk, majd visszafeküdtek aludni a másnapi meló miatt. Nem mintha más nem ment volna dolgozni, de bakker, hogyan fekhetsz vissza aludni (pláne mindketten!), amikor szakad a víz a vécé mögött a falból és áztat el mindent??? Reggel persze bokáig érő víz fogadta őket, én meg próbáltam felfogni, hogyan lehettek ekkora barmok!! Ez persze még nem is érdekelt volna, de nálunk azért terjedt el akkora kárt okozva a sok víz, mert ők nem fogták meg a nagyrészét, és hozzánk mindenhol ömlött lefelé, ahol csak utat talált magának. Bár kijött a biztosító kárfelmérésre, és megkaptuk a megfelelő összeget, de ettől még ki kellett hajítani a berohadt padlószőnyeget, újat kellett venni, azt méretre vágni az egész szobába, és persze teljesen kitapétázni. 2 héten keresztül a puszta betonfalak fogadták Remzyt a szobájában, és nem kis meló volt mindent rendbe tenni a beázás után, így nem meglepő, ha közel voltunk ahhoz, hogy megtépjük a két nagyokost, akik miatt ilyen durva kár ért minket. A parketta azóta sem vetemedett vissza...
Manó természetesen édesen végig aludta az egészet, és csak akkor ébredezett, amikor mindennel végezve, izzadtan kidőltem, tán úgy fél 8 felé. Hulla fáradtan mondtam neki, hogy most muszáj pihennem, mert egész éjjel fent voltam, és addig valamivel foglalja le magát (mese, színező, játék). Nagyon pozitívan állt a helyzethez, én pedig azt mondtam neki: Most úgy, de úgy megölelnélek, Kincsem, de izzadt és büdös vagyok az egész esti rohangálástól. Azt válaszolta, hogy “Nem baj, te izzadtan és büdösen is az apukám vagy!” És ekkor beleolvadtam a talajba…
Szerdán moziztunk. Megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Szuper klassz volt! És végig vártuk a kifutót is. Közben mondtam neki, milyen sokan dolgoznak egy ilyen szuper produkción, hogy abból aztán egy másfél órás szórakozást kapjon a mozi néző. És persze ez minden filmre igaz.
Másnap, 10.-én kimentünk a Városligetbe csónakázni egyet. Hugi is csatlakozott hozzánk, és az evezésből végül vizibiciklizés lett, azaz én tapostam a kereket. Viszont Hugival is jókat játszottunk fantáziásat, amit aztán a ligetben sétálva is folytattunk. Egy újabb fordulóra visszamentünk tóra, de akkor már csak kettesben. Csodás időnk volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
A nyaralás első felének utolsó napján visszamentünk a könyvtárba, ahol Éva körbe is vezetett minket, hazafelé pedig benéztünk a gyöngyöshöz, és vettünk néhány szépséget Manónak. Szombaton Manó lekerült a nagyszüleihez bő egy hétre, aztán anyuéknál is volt egy hetet, a kettő között viszont két napot velem volt még, 24 és 25.-én.
A második nap elmentünk Druval, Eszterrel és két kis barátnőjével kirándulni Kamaraerdőre. Bár sikerült eltévednünk kissé, a lányok a nagy melegben is jól érezték magukat. Manó az elején kiakadt, hogy velük nem lehet olyat játszani, mint amit szoktunk, de végül is lehetett, csak nehezebben találták meg a hangot elsőre. Utána már kalandoztunk, megmentettük egymást a bajtól, átkeltünk különböző földeken. Találkoztunk ellenséges óriásokkal, kígyók kerestek minket és nagy pókok, varázsitalt készítettünk azoknak, akiket valami néha megtámadott. Voltak felderítőink és egyesek alakot is tudtak váltani. Végül visszaértünk a villamoshoz, de nem mentünk messzire, mert pónizást terveztünk. Korábban volt már lehetőségünk pónira ülni abban a lovardában, és most sem volt akadálya. Manó Eszterrel ment párban, de a másik két lányt is elkísértem, és készült róluk kép lovon is. Hazafelé már nagyon elpilledtek a csemeték, de mindenki jól érezte magát. Én is egészen jól bírtam, közben sokat vittem a kicsi Blankát is, aki bájosan elaludt a karomban, és csak néha vette át Dru. Eszembe jutott, hogy mikor Vikesz kisebb volt, vittem így őt is kiránduláson, és ez mindig megmosolyogtat.
(hamarosan folytatom)
péntek, szeptember 05, 2014
Az úgy volt...
Húúú, de régen blogoltam.
Szóval az úgy volt, hogy a héten ma voltam másodszor fogászaton, és aaannyira brutális volt, hogy otthagytam a fogam. Kétszer is ugyebár. Mindkét bölcsesség fogam ki lett húzva. A jobb oldali még kedden, a bal pedig ma.
Már igen nagyon régóta gondot okozott, hogy a két említett delikvens, különcként kissé eltávolodott a társaitól, így közéjük ment mindenféle abból a halomból, amit étekként magamhoz vettem, és az évek során egyre inkább elmélyült a köztük és a többi fogam között lévő szakadék. Ez a fogtársadalomban nem igazán jó dolog, de mivel egyébként stabil fogak voltak, nem nagyon foglalkoztam velük. Szépen tisztogattam őket, de a mélyedéssel már nem tudtam megbirkózni, és várható volt, hogy ez előbb-utóbb még nem kívánt mellékhatásokat fog eredményezni.
Úgy voltam vele, hogy tudjam le a nyarat Manóval, a két játékfejlesztést nyomdai határidőre a melóban és a néhány napos nyaralásunkat, aztán... De nem volt aztán. A nyaralás előtt elkezdett bedurranni, de annyira, hogy már az első nap elmajszoltam néhány fájdalomcsillapítót. A második napon már jeges üdítővel hűtöttem az állam (ami ugyebár én vagyok), a harmadik nap pedig már a 10 órás vonattal hazarobogtunk, hogy benézzek az ügyeletre. Ott kaptam gyulladáscsökkentő antibiotikumot, aztán a héten már meg is szabadultam mind a két problémát okozó fogamtól.
Nem nagyon fűlött hozzá a fogam (bár sosem féltem a fogásztól, csak kedvem nem volt ott ücsörögni), és a második már fogas kérdés volt (megint ott kell ugye ücsörögni, és óvatosan rághatok már mindkét oldalon), de végül inkább túl lettem az egészen.
Nos, így történt, hogy olyan helyzetbe kerültem, amiben otthagytam a fogam!
Kettőt is! :)
Húúú, de régen blogoltam.
Szóval az úgy volt, hogy a héten ma voltam másodszor fogászaton, és aaannyira brutális volt, hogy otthagytam a fogam. Kétszer is ugyebár. Mindkét bölcsesség fogam ki lett húzva. A jobb oldali még kedden, a bal pedig ma.
Már igen nagyon régóta gondot okozott, hogy a két említett delikvens, különcként kissé eltávolodott a társaitól, így közéjük ment mindenféle abból a halomból, amit étekként magamhoz vettem, és az évek során egyre inkább elmélyült a köztük és a többi fogam között lévő szakadék. Ez a fogtársadalomban nem igazán jó dolog, de mivel egyébként stabil fogak voltak, nem nagyon foglalkoztam velük. Szépen tisztogattam őket, de a mélyedéssel már nem tudtam megbirkózni, és várható volt, hogy ez előbb-utóbb még nem kívánt mellékhatásokat fog eredményezni.
Úgy voltam vele, hogy tudjam le a nyarat Manóval, a két játékfejlesztést nyomdai határidőre a melóban és a néhány napos nyaralásunkat, aztán... De nem volt aztán. A nyaralás előtt elkezdett bedurranni, de annyira, hogy már az első nap elmajszoltam néhány fájdalomcsillapítót. A második napon már jeges üdítővel hűtöttem az állam (ami ugyebár én vagyok), a harmadik nap pedig már a 10 órás vonattal hazarobogtunk, hogy benézzek az ügyeletre. Ott kaptam gyulladáscsökkentő antibiotikumot, aztán a héten már meg is szabadultam mind a két problémát okozó fogamtól.
Nem nagyon fűlött hozzá a fogam (bár sosem féltem a fogásztól, csak kedvem nem volt ott ücsörögni), és a második már fogas kérdés volt (megint ott kell ugye ücsörögni, és óvatosan rághatok már mindkét oldalon), de végül inkább túl lettem az egészen.
Nos, így történt, hogy olyan helyzetbe kerültem, amiben otthagytam a fogam!
Kettőt is! :)
csütörtök, július 03, 2014
Épp csak megérkezett július 1-én az esti géppel, másnap 9-kor már ott voltunk a Szemere úti iskolában, hogy levizsgázzon a másodikos anyagból. Szerencsére csak egy kicsit izgult, viszont szépen teljesített. Egész délelőtt bent volt, de szünetek is voltak közben. Két tananyag között kapott 5-10 perc szünetet, ami alatt játszottunk kicsit mindig az LPS figuráival. A környezetvédelem, matek, nyelvtan, szövegértés feladatlapok mellett volt technika is, ahol egy kacsát kellett sablon alapján készítenie (körberajzolni, kivágni és ragasztani), aminek harmónikaszerűen hajtogatva helyes kis rugózó lábai voltak. Aztán az ének következett, ahol nem lett volna rossz, ha nem felejti el a szöveget, de alapvetően azzal sem volt gond. Végül torna következett, ahol volt egyensúlygyakorlat, gimnasztika és labdapattogtatás.
Bár a hivatalos bizonyítványra még várni kell, azért elárulták az eredményeit.
Matek I. félév 100% , ötös, II. félév 96% , ötös
Nyelvtan 92% , ötös
(az újság lett röviddel írva, egy téves elválasztás, és 2 jé-t cserélt össze)
Szövegértés 92% , ötös
Környezet 92%, ötös
(lágyszárú helyett nedvdús szárú növény lett)
Technika - ötös
Rajz - ötös
(két rajzot kellett leadnia)
Ének - ötös
Torna - ötös
Zsuzsa néni, a korábbi tanára nagyon kedves volt, és segítőkész. Viki örült neki, meg persze én is, hogy legalább ismerős arc vizsgáztatta. Nem voltak nagyon szigorúak Manóval, és említették is, hogy nem kérdeztek bele mélyebben semmibe, mert annyi idő nem lett volna (így is jó 3 órán keresztül vizsgázott tisztán), és azt is elismerték, hogy így is szépen teljesített, hogy a francia sulit is teljesíteni kellett nap, mint nap, és emellett a magyar tananyagot is átvette szépen az anyjával.
Hazafelé fagyiztunk egyet, és beugrottunk az anyjához, mert adott még Vikinek ruhákat (lévén másfél hónapot lesz itthon elosztva a nyáron). Persze el kellett mesélni mindent.
Én már előre készültem Manónak a jó vizsgáért jutalommal (150 db-os, sötétben világítós Monster High kirakó), az anyjától viszont bármit kérhetett a Müllerben, és a Kisasszony egy Lego Friends-et választott (41038), ami azért már 15 ezret kóstált.
Itthon össze is raktuk és közben jókat játszottunk.
Még vár ránk könyvtárlátogatás (Jeronimo Stiltonos kölcsönzéssel), kirándulás barátokkal, állatkert, csónakázás a Városligetben, az Így neveld a sárkányodat 2 a moziban, és Vadaspark is. Közben pedig sok játék! :)
ui: Csajszimnak pedig köszönöm a türelmet, és bocsi minden kellemetlenségért!
Ugyanis amíg Manó itt van, mindig ott alszik, ahol épp nincsenek a srácok, és a gépéhez sem tud leülni este 10-11-ig meló után, mert Manó itt alszik a szobában. De néha azért meggyúrom a vállait, meg a hátát, ahogy szoktam, ha itt már bekövetkezett a szunyókálás...
Bár a hivatalos bizonyítványra még várni kell, azért elárulták az eredményeit.
Matek I. félév 100% , ötös, II. félév 96% , ötös
Nyelvtan 92% , ötös
(az újság lett röviddel írva, egy téves elválasztás, és 2 jé-t cserélt össze)
Szövegértés 92% , ötös
Környezet 92%, ötös
(lágyszárú helyett nedvdús szárú növény lett)
Technika - ötös
Rajz - ötös
(két rajzot kellett leadnia)
Ének - ötös
Torna - ötös
Zsuzsa néni, a korábbi tanára nagyon kedves volt, és segítőkész. Viki örült neki, meg persze én is, hogy legalább ismerős arc vizsgáztatta. Nem voltak nagyon szigorúak Manóval, és említették is, hogy nem kérdeztek bele mélyebben semmibe, mert annyi idő nem lett volna (így is jó 3 órán keresztül vizsgázott tisztán), és azt is elismerték, hogy így is szépen teljesített, hogy a francia sulit is teljesíteni kellett nap, mint nap, és emellett a magyar tananyagot is átvette szépen az anyjával.
Hazafelé fagyiztunk egyet, és beugrottunk az anyjához, mert adott még Vikinek ruhákat (lévén másfél hónapot lesz itthon elosztva a nyáron). Persze el kellett mesélni mindent.
Én már előre készültem Manónak a jó vizsgáért jutalommal (150 db-os, sötétben világítós Monster High kirakó), az anyjától viszont bármit kérhetett a Müllerben, és a Kisasszony egy Lego Friends-et választott (41038), ami azért már 15 ezret kóstált.
Itthon össze is raktuk és közben jókat játszottunk.
Még vár ránk könyvtárlátogatás (Jeronimo Stiltonos kölcsönzéssel), kirándulás barátokkal, állatkert, csónakázás a Városligetben, az Így neveld a sárkányodat 2 a moziban, és Vadaspark is. Közben pedig sok játék! :)
ui: Csajszimnak pedig köszönöm a türelmet, és bocsi minden kellemetlenségért!
Ugyanis amíg Manó itt van, mindig ott alszik, ahol épp nincsenek a srácok, és a gépéhez sem tud leülni este 10-11-ig meló után, mert Manó itt alszik a szobában. De néha azért meggyúrom a vállait, meg a hátát, ahogy szoktam, ha itt már bekövetkezett a szunyókálás...
kedd, június 24, 2014
... és Manó hazajön.
De rég is volt karácsony...
Azóta hetente már csak ritkán tudok vele kétszer beszélni, de amikor beszélünk, akkor sem mond sokat. Vagy tévézik, vagy mesézik, vagy én érek haza túl későn, vagy "apa mesélj!" van. És már nem is fejből mesélek. Kicsit úgy érzem, az egész kezd összerogyni. Vagy csak én alatta. Sok volt ez a fél év így.
Nem tudom, milyen lesz ez a nyár Manóval, az új környezetben, az őt ért hatások után itthon. De bízom benne, hogy rendben leszünk és töltünk egymáson annyit, hogy az kitart majd a következő karácsonyig...
De rég is volt karácsony...
Azóta hetente már csak ritkán tudok vele kétszer beszélni, de amikor beszélünk, akkor sem mond sokat. Vagy tévézik, vagy mesézik, vagy én érek haza túl későn, vagy "apa mesélj!" van. És már nem is fejből mesélek. Kicsit úgy érzem, az egész kezd összerogyni. Vagy csak én alatta. Sok volt ez a fél év így.
hétfő, június 02, 2014
csütörtök, május 29, 2014
Lassan minden a helyére kerül és belakjuk a lakást. A polcok és képek felfúrva, plusz szekrények összerakva, dobozok (az én néhány dobozom leszámítva) kipakolva. A lakás elosztása tényleg jó. Néhány dolgot azóta sem sikerült megszoknom. Valahogy még nem békéltem meg a konyhával. A hűtővel együtt kicsi. Legalábbis nekem. Talán, mert sokan vagyunk rá.
Talán az is zavar valahol mélyen, hogy nem csak ketten vagyunk. Legalábbis egyelőre. Persze, jól megvagyok a srácokkal, csak inkább hangosan gondolkodom. Mert valahol szerintem még nem raktam rendbe ezt az egészet magamban. De talán csak azért, mert még mindig nem pakoltam ki mindent ahhoz, hogy teljesen itt legyek. Vagy... talán a kettő nem is függ össze. És július elején Manó is érkezik. Vannak dolgok, amiket még nem látok át. De ez mindig is így lesz.
Az is benne lehet, hogy sajnos nem vagyunk annyit együtt, mint gondoltuk, pedig már senkinek nem kell a másiktól "haza" mennie. A költözés és egyéb költségek miatt csajszim még mindig mínuszban van, miközben ebben a hónapban annyi pénzt kerestem mindenfélével (és utólag megkapott elmaradással), mintha két fizetést hoztam volna haza. Sok volt mostanában a hétvégi kötött program (szombati munka, játszatás, egész hétvégés gyereknapi rendezvény), talán azért nem érzem, hogy egy kicsit gondtalanul együtt tudunk lenni, vagy van valami közös kikapcsolódásunk kettesben. Tudom, hogy ez változni fog, csak hát az ember a jelenben él, nem a múlton merengve, vagy épp a meg nem történt jövő után sóhajtozva. A majd sosem következik be.
Csajszim is megszakadásig vállal magára mindent, mint egy pancser terrorszervezet. Rossz nézni, ahogy hajszolja magát. Azt ember azt hihetné, valahogy másképp lesz majd, végre nyugalom lesz, de... Csak a reggeli ébredés marad, meg az esti érkezés. A kettő között eltelik a nap munkával, aztán... egyszer csak este 11 óra, és nőcim itt hortyog mögöttem. De legalább hallom. De legalább elérhető közelségben hortyog, hogy ha akarom, megcirógathassam. Aztán este jól odabújhassak a hűvös combjaimmal a jó meleg testéhez. Jó minden este érezni, hogy nem vagyok egyedül...
Jól elmerengtem, miközben csak egy bejegyzést akartam írni arról, hogy már egy hónapja, hogy összeköltöztünk. Hmm... Nem való nekem a merengés.
Talán az is zavar valahol mélyen, hogy nem csak ketten vagyunk. Legalábbis egyelőre. Persze, jól megvagyok a srácokkal, csak inkább hangosan gondolkodom. Mert valahol szerintem még nem raktam rendbe ezt az egészet magamban. De talán csak azért, mert még mindig nem pakoltam ki mindent ahhoz, hogy teljesen itt legyek. Vagy... talán a kettő nem is függ össze. És július elején Manó is érkezik. Vannak dolgok, amiket még nem látok át. De ez mindig is így lesz.
Az is benne lehet, hogy sajnos nem vagyunk annyit együtt, mint gondoltuk, pedig már senkinek nem kell a másiktól "haza" mennie. A költözés és egyéb költségek miatt csajszim még mindig mínuszban van, miközben ebben a hónapban annyi pénzt kerestem mindenfélével (és utólag megkapott elmaradással), mintha két fizetést hoztam volna haza. Sok volt mostanában a hétvégi kötött program (szombati munka, játszatás, egész hétvégés gyereknapi rendezvény), talán azért nem érzem, hogy egy kicsit gondtalanul együtt tudunk lenni, vagy van valami közös kikapcsolódásunk kettesben. Tudom, hogy ez változni fog, csak hát az ember a jelenben él, nem a múlton merengve, vagy épp a meg nem történt jövő után sóhajtozva. A majd sosem következik be.
Csajszim is megszakadásig vállal magára mindent, mint egy pancser terrorszervezet. Rossz nézni, ahogy hajszolja magát. Azt ember azt hihetné, valahogy másképp lesz majd, végre nyugalom lesz, de... Csak a reggeli ébredés marad, meg az esti érkezés. A kettő között eltelik a nap munkával, aztán... egyszer csak este 11 óra, és nőcim itt hortyog mögöttem. De legalább hallom. De legalább elérhető közelségben hortyog, hogy ha akarom, megcirógathassam. Aztán este jól odabújhassak a hűvös combjaimmal a jó meleg testéhez. Jó minden este érezni, hogy nem vagyok egyedül...
Jól elmerengtem, miközben csak egy bejegyzést akartam írni arról, hogy már egy hónapja, hogy összeköltöztünk. Hmm... Nem való nekem a merengés.
csütörtök, május 22, 2014
Muszáj volt lefotóznom, mert nem hinné el nekem senki!!! :)
No, de a viccet félretéve, ma voltam az első trombocita ferezisen.
Érdekes volt. Hosszúnak gondoltam, de hamar elment az a majd másfél óra.
Nem volt nagy dolog, mégis mennyit számíthat...
Nem is értem, miért nem mennek sokkal többen donornak az emberek? Ez nem halálos, vagy nem fájdalmas.
Ráadásul azzal, hogy adsz magadból valakinek, valójában csak több leszel...
szerda, március 05, 2014
péntek, február 28, 2014
Aztán jött még néhány szó (málna, unikornis) és a kis társaság a tábortűz körül nagyon élvezte a játékos fejtörőt. Amikor a LÓ volt a feladvány, nem árulták el, hogy a megfejtésben szereplő Ó betű az első vagy az utolsó, így többen is mellé lőttek olyan tippekkel, mint ÓZ, a varázsló (ezt naná, hogy a varázsló tippelte), vagy SÓ, aztán a borz úgy gondolta, a legjobb szó természetesen a JÓ lehet, de ő is tévedett, akárcsak a kobold a TÓ-val. A fürtös hajú leány jókat kuncogott a próbálkozásokon, végül csak kitalálta a kobold, hogy LÓ a helyes (miután az ÓL rossz tipp volt). :)
A kobold végül a VARÁZSLAT-ra gondolt, hiszen mint tudjuk, a legrafináltabb és legkiszámíthatatlanabb varázslatok a kobold mágiából származnak. Végül elálmosodtak, és lepihentek. A varázsló aludt el a leghamarabb, aztán a törpe kezdett horkolni, majd a kobold kezdett el szuszogni, és mire a kis borz a leányhoz fordult volna, hogy megjegyezze, milyen hamar elaludt mindenki, már Jázmin is elbóbiskolt. Talán az unikornisról álmodott.
A kis borz így egyedül maradt őrségben, és nagyokat pislogva próbált ébren maradni, hogy vigyázzon a többiekre. Vajon másnap elérik az elátkozott kastélyt? És vajon kit vagy mit találnak ott majd...?
Szép álmokat, kis Manó!
hétfő, február 17, 2014
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
