Először a macis törölköző és a rózsaszín papucs tűnt el. Aztán a kis fogkefe a piros pohárral együtt, amiben a fogkrémmel együtt támaszkodott. Eltünedeztek a mesekönyvek a polcról, és a mesék a számítógépről. A kutyusos bögre a többiek mögé bújt a konyhaszekrény sötétjében. A tapadókorongos plüssnyuszi lepottyant a szoba ablakáról, és nem került vissza azóta sem. A fiók szomorúan ásítozik a kis bugyik és zoknik után, a narancssárga gyerekszék is eltűnt a szobából, s a piros lego-s doboz sem látszik már sehol. Csak a Piros Pólós Paripa ücsörög a polcon, az ajtót lesve...
4 hozzászólás:
hipp-hopp itt a karácsony
Ne bánkódj, Angyal.
Tudod, nálunk is így volt sokáig. Egy pici piros szandál... egy plüss kutyus... lassan bepakoltuk minden pici ruháját a szekrénybe. Néha még előveszem a kis pizsamáját, ami a kórházban volt rajta... Nézegetem azt a pici arany hajfonatot, ami ott van egy üvegfedelű dobozkában az asztalon rózsaszín kis hajgumival összefogva... nem maradt már más, csak ezek az apró tárgyak... és az urna az asztalon néhány mécsessel körberakva.
De Te ne így éld ezt meg, Angyal. Ne gyászold őt! Ne temesd el! Ne hidd azt, hogy elveszítetted. Ne ezektől a tárgyaktól várd, hogy majd visszahozzák. Nem, ő boldogan és nagyszerűen fog élni továbbra is! Nem veszítetted el. És ha igazán szereted, akkor az egyetlen, amit tehetsz, hogy vele örülsz.
Én is bízom benne, hogy az évek és a távolság nem szakít el minket nagyon. Csak... néha elmerengek, és elkapnak az érzelmek, a gondolatok pedig a Suttogó árnyak közé löknek.
Ez elkerülhetetlen, de lehet jól hozzáállni. Másnapra általában kialszom.
Közhely, de a Jóisten csak annyi terhet ad, amennyit elbírsz. Közhely, de vigasztal...
Megjegyzés küldése