Meglepi nyaralás

Már el is felejtettem, hogy februárban, a születésnapomon azt mondta a csajszim, hogy az ajándékom egy meglepi nyaralás lesz, ha eljön az ideje. Most azonban eljött az ideje. Erre gyűjtött a Szép kártyán.
Így hát négy napot töltöttünk el Bánkon a Tó Wellness Hotelben, egy tengerszem mellett.
Nos, hogy az elején kezdjem, csak annyit tudtam, hogy mikorra vegyek ki szabit, hogy hol és mikor találkozunk majd, és hogy ha a fürdőgatyám otthon felejtem, akkor kinyírnak. Nos, élek, úgyhogy nem felejtettem itthon. :)
Bánk nincs is messze, így 2 órával később már ott is álltunk a hotel halljában.
A szoba erkélyén csak néztem ki a fejemből a nyugodt felszínű tóra, és próbáltam helyre tenni magamban, hogy most valóban nyaralás, pihenés következik, és egy ilyen csendes, szép helyen, kettesben a csajszimmal. Vééégre! Egy háromcsillagos wellness hotelben!
Más az, amikor úgy érzed, megérdemelnél már egy jó nyaralást annyi minden után, és más, amikor egyszer csak mindezt megkapod. Mintha nem is érdemelnél ilyet, pedig de! Sőt, mindenki megérdemelne legalább egyszer egy évben egy ilyet!
A szoba kényelmes, esztétikus, mindennel felszerelt volt, és értékeltem a tükrös, kétajtós szekrényt is az ágy mellett. :P Miután kipakoltunk, magunkra rántottuk a fürdőrucit, és lementünk a medencékhez. Ott újabb szájtáti következett a sok medence láttán. Az úszómedencét leszámítva mindegyik bugyborgott valahogyan, a legnagyobb több helyen is, rendszeres időközönként váltogatva a programokat, nem beszélve a sodrófolyosós részről. Zubogott vízsugár fentről, lentről, oldalról, félkörben, fekvőrészen, combot, derekat, nyakat, hátat, és mindenféle alkatrészt masszírozva, lazítva, dögönyözve, hogy alig lehetett betelni vele! A medencéken kívül volt mindenféle kabin több fajta szaunával, tepidáriummal, infrakabinnal, gőzkabinnal, fényterápiával, meg minden olyannal, ami csak a wellnesshez és relaxációhoz tartozik. A szállás mellé járt néhány zseton is ezekhez az extrákhoz, így lettünk megmasszírozva is. Csajszim nagyon dicsérte a masszőrt, aki olyan "kíméletesen" gyúrt, mint én szoktam, úgyhogy az elején erre azt hittem, ott halok meg majd a kezei között, de túléltem, sőt, meglepő módon még élveztem is. Közben elbeszélgettünk, és igyekeztem megfigyelni, mivel mit nyom masszázs közben.
Amibe majdnem belehaltam az nem a hátgyúrás volt, hanem a kaja.
Minden kiválóan volt elkészítve, de tényleg. Igyekeztünk minden jellegzetes ételt megkóstolni, a tálra mindig bőségesen került, alig bírtuk megenni. A svédasztalos reggeliken sajtot ettünk sajttal, de mindig nutellás kaláccsal és kávéval zártunk, amit azóta is emlegetek. :) A vacsorák is mindig pukkadásig telítettek, de nem lehetett kihagyni a sok finomságot! Egyik nap a vacsorám brokkolikrém leves volt pirított zsemlekockákkal, bakonyi galuskával, egy szép darab lazac sültkrumplival, desszertnek pedig vargabéles, egy kis szelet dinnye és banános hab nyalánkság. Milyen jól is esett az étkezések utáni séta a tó körül, hogy lejárjuk kicsit a falánkságunk pocakfeszítő mellékhatásait! És etettünk kacsákat is. :)
Az úszás már nagyon hiányzott, úgyhogy a lazító csobogások mellett készültem a tengerszemben való úszásra. Érkezésünk másnapján vágtam neki a tónak és majd egy órát úsztam benne kényelmesen. Az idő remek volt mind a négy nap alatt, így a víz is kellemes volt. A feszített víztükröt épp csak fodroztam magam előtt, és csukott szemmel élveztem az úszást, mintha lebegtem volna. Néha végigszántott rajtam a víz mélyének fagyos marka, de két nagy kört is úsztam kényelmesen, miközben csajszim a parton aggódott értem, hogy a majd 6 méter mély vízben tempózom (saját felelősségre). Később csónakáztunk is egy órácskát, akkor viszont már maga miatt aggódhatott, hogy majd 6 méternyi víz van az ingatag csónakunk alatt. :)
Besétáltunk Bánk központjába is (ami egyébként közel volt). Bánk nagyon szép, tiszta település. A főterén dísztóval, templommal, városházával, virágokkal, kedves kis utcákkal, melyek kerekes kutat, hosszú verandás házat, kis hidakat rejtenek patakkal, s dolgos emberekkel.
Megnéztük a temetőt is. Csajszim kedveli a múlt azon emlékeit, mely megkopott töredékei a múlt századnak, s az abban élt embereknek. Én nem rajongok a temetőkért, de az érdekességek érdekelnek, így vele mentem. Láttunk több igen régi sírkövet, olyat, amire az volt írva, hogy "Ebben a sírban várja feltámadását..." és olyat is, amin az volt, hogy "Boskó Jánosnő", aztán rátaláltunk néhány gyereksírra. Ezt már nem kellett volna, de nem tudtuk, merre járunk. Amikor megláttam az "élt 4 napot" feliratot, egészen megdöbbentett, aztán... aztán különös érzelemhullám vágott végig rajtam, hogy alig kaptam levegőt. Néhány pillanatra hirtelen átéreztem azt a kétségbeesést, azt a fájdalmat, amit az a 4 nap, és a vég jelenthetett a szülőknek, az anyának. Mintha lepergett volna előttem az az idő, mintha... valaki átadta volna mindezt nekem. Hatalmas kortyokban nyeltem utána a levegőt s a könnyeim, nem is bírtam tovább ott maradni. Még sosem volt ilyen... élményem.
Pénteken este 8 helyett egészen éjfélig volt elérhető az összes medence, de estére már egészen kimerített minket a mindennapos vízi relax. Zsibbadtra verettük magunkat a vízzel, ami után ásítozva dőltünk ágyba, és még nekem sem volt kedvem végül lemenni egy esti fürdőzésre. Aztán eljött a szombat, és a hazautazás ideje. Miután leadtuk a szobát, felsétáltunk a tengerszemet körbeölelő völgy tetejére, még ettünk egy remek ebédet, ittunk hozzá a finom szörpös limonádékból, aztán kimentünk a buszmegállóba. A buszra várva összeszedtem még egy jó marék (51 db) kavicsot megfesteni, délutánra pedig már otthon is voltunk. Aznapra már nem is nagyon volt más program, csak kipakolni a cuccokat, mosni egyet és átnézni a több száz fotónkat.
Még sosem kaptam ilyen remek wellness nyaralást születésnapra!

Nagyon, nagyon köszönöm, csajszim!