Manót felhívtam 20.-án, a születésnapján. Beszéltünk már úgy 5 perce, mikor a nagyapja megkérdezte tőle, kivel beszél, és amikor megtudta, hogy én hívom, elkezdett kiabálni, hogy mi a faszért telefonálgatok folyton, és azonnal tegye le a telefont. Ezen mindketten kiakadtunk, de Manó mit tehetett volna? Anyu is felhívott, hogy amikor próbálkozott, hogy szülinapja miatt
felhívja a gyereket (ahogy mindenkivel szokta), akkor őt is két pillanat
alatt kinyomatták kiabálva (ez még az első telefonom után volt), amitől
kiakadt, ami ugye rátett még egy lapáttal az dologra.
Próbáltam Manót visszahívni (többek között azért is, hogy ezt a viselkedést számon kérjem az öregtől), de megint lenyomatta vele a telefonját, majd ki is kapcsoltatta. A felesége mobilját is kinyomatta, a vezetékesbe pedig nem szólt bele semmit, így elérhetetlenné tette a gyereket, amivel nem kicsit bosszantott fel. Manó meg saját születésnapján le kellett kapcsolja az apját, és gondolom félve hallgatta, mikor szólal meg ismét a telefonja, újabb kiabálást generálva. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mivel magyarázatot sem kaptam rá, komolyan felbosszantott a dolog. Olyannyira, hogy azon görcsöltem dühöngve, hogy másnap reggel lemegyek a gyerekért és felhozom a másik nagyszüleitől, ha az öreg ennyire agresszíven áll a dolgokhoz, és elvág a lányomtól, amit nem tehet meg kedve szerint, mert jogom van a vele való kommunikációhoz.
Egész este forrt bennem az egész, miközben egy megbízás kártyajáték demo verziójának lapjait próbáltam megrajzolni másnapra. Azon görcsöltem, mennyire jó ötlet leviharzani, és higgadtan, de határozottan elvinni a gyereket. Persze vélhetően nem adták volna csak úgy ki, és akkor vélhetően balhé lett volna, mert akkor még inkább elborult volna az agyam, ami viszont senkinek sem hiányzott volna. Csajszimmal együtt többen is próbáltak lecsillapítani, hogy ne csináljak hülyeséget. Olyan indulatok dúltak bennem, hogy ha az öreg előttem áll, tuti neki megyek, pedig én egy humánus vízöntő vagyok. Órákon keresztül forrt bennem a helyzet és sehogy sem tudtam megnyugodni. Végül nagy nehezen letettem róla, hogy leutazzak reggel elkövetelni onnan a lányomat. De ehhez éjjel 4 óráig fent maradtam, amivel szándékosan kiütöttem magam, hogy aztán csak melózni menjek délre a boltba.
Így hát remekül indult a szabi utáni első napom, pláne, hogy anyu fél 9-kor felhívott, hogy akkor most mi a helyzet (mivel vagy náluk, vagy nálam lett volna a csemete, ha felhozom arra a 3 napra, amíg ex haza nem jön érte Brüsszelből és ki nem viszi) és utána már nem tudtam visszaaludni.
Délután fél öt lett, mire (a főnökkel való játékdemós megbeszélés után) sikerült annyira megnyugodnom, hogy ismét megpróbálkozzak egy hívással. Azt hittem, másnapra az öreg idegbaja elmúlik, és tudok végre beszélni a lányommal, de a helyzet sajnos nem változott, és a "szemtelen vagy, mint a piaci légy!" kiabálás után, ami behallatszott a telefonba ismét kinyomatta a gyerek telefonját, aztán jött az elérhetetlenségi blokkolás. Ezt nem tudtam mire vélni, és totálisan kiakasztott. Közel voltam hozzá, hogy elkérjem magam a melóból és azonnal lerobogjak, mert nem vághatnak el a lányomtól. Ehhez jogom van, ezt egyszerűen nem tehetik meg! Bár előző nap is írtam mail-t exnek, hogy beszéljen az apjával, a történtek után aztán fel is hívtam, de azt mondta, ha csak a "telefonálgatás" miatt hívom, akkor ne húzzuk egymás idejét, nem tud mit kezdeni az apjával, és különben se hívjam ilyesmik miatt. Értem én, hogy tehetetlen, de ez akkor sem megoldás.
Beszéltem egy rendőr barátommal, de ő sem teheti meg, hogy hivatalos személyként fellép egy ilyen ügyben, és segítséget nyújt a gyerek elhozatalában, mert az hivatallal való visszaélés lenne, hiába szemét dolog, amit az öreg csinál. A családjog mire léphetne bármit is az ügyben, addigra eltelik az a 3 nap, és Manó úgyis elutazik. Írtam az exnek, hogy ha nem oldja fel ezt a helyzetet sürgősen, akkor feljelentem az apját, de nem sokat értem el ezzel sem. Ő valójában tehetetlen (pláne kintről) az apjával szemben, aki mindenkit leüvölt a családban, és neki sem jó ez a feszültség, de sajnos nem tudott és nem is akart kiállni mellettem, inkább csitítani próbált. Persze azzal, hogy tehetetlenségében felhívta a figyelmem az "önző viselkedésemre", nem sokat segített. Én csak szerettem volna felhívni a lányom a 8. születésnapján, és a felköszöntése mellett beszélni vele egy kicsit, aztán meg befejezni azt a beszélgetést, amit ilyen barom módon elvágtak. Korábban nem hívogattam sosem, mikor lent volt, de most a születésnapja volt! És különben is jogom van bármikor felhívni a saját lányomat.
Úgy tűnt, a helyzet részemről megoldhatatlan, az agresszív nagypapa pedig bármit megtehet büntetlenül, ami totálisan kiakasztott, és olyan indulatok dúltak bennem, amitől magam is megijedtem! És nem tudtam levezetni a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ami majd szét vetett! Aznap egy falatot sem ettem.
Bő egy óra múlva ismét próbálkoztam. Manó alig bírt beszélni, annyira felerősödött a beszédhibája, és csak annyit mondott, hogy most tanul, ne zavarjam. Mondtam, rendben, akkor majd ő hívjon, ha végzett, és visszahívom. De a nagypapa nem teheti meg, hogy nem enged minket beszélni, mert ehhez nincs joga. Ennyi után az öreg kikaphatta a kezéből a telefont, mert beleüvöltözte hogy én ne fenyegessem őt, mit képzelek és lenyomta.
Úgy másfél óra múlva, estefelé újból próbálkoztam, amikor már biztosan befejezték a tanulást - bár hozzá kell tegyem, Manó nem írt egy sort sem, mikor erről kérdeztem, pedig nagyon kell neki a gyakorlás. Az ex tesója vette fel, és vééééégre tudtam valakivel kulturáltan beszélni, hogy kiderüljön, mi a fene volt ez az egész idegőrlő helyzet.
Egyből azzal jöttek, hogy ha eddig anyunál és nálam volt a gyerek, akkor mit akarok, mindenki megkapta, ami jár neki. Jöttek a bírósági végzéssel a láthatásról, de én nem látni, hanem beszélni akartam vele. Aztán közöltem, miről is szól a gyermekkel való kapcsolattartás:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."
Végre megértették, hogy miről beszélek, és hogy nem vághatnak csak úgy el hisztiből a lányomtól. Persze az öreg tetteiért senki sem felel, de végül kulturáltan sikerült tisztázni a dolgot, aztán végre befejezhettem azt a csúnyán félbemaradt beszélgetést Manóval.
És elcsitultak a hullámok, megszűnt a feszültség, kiengedett a görcs belőlem.
Remélem, többet sosem húzom fel magam ennyire semmin...
A kiutazás előtti napon még átvittem Manó néhány nálam maradt dolgát, megvolt az elköszönés is, aztán... másnap elrepültek. Mivel nem sok esélyem van anyagilag októberben kiutazni az Oroszlánkölyökhöz, valószínűleg karácsonykor találkozom vele legközelebb...
Próbáltam Manót visszahívni (többek között azért is, hogy ezt a viselkedést számon kérjem az öregtől), de megint lenyomatta vele a telefonját, majd ki is kapcsoltatta. A felesége mobilját is kinyomatta, a vezetékesbe pedig nem szólt bele semmit, így elérhetetlenné tette a gyereket, amivel nem kicsit bosszantott fel. Manó meg saját születésnapján le kellett kapcsolja az apját, és gondolom félve hallgatta, mikor szólal meg ismét a telefonja, újabb kiabálást generálva. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mivel magyarázatot sem kaptam rá, komolyan felbosszantott a dolog. Olyannyira, hogy azon görcsöltem dühöngve, hogy másnap reggel lemegyek a gyerekért és felhozom a másik nagyszüleitől, ha az öreg ennyire agresszíven áll a dolgokhoz, és elvág a lányomtól, amit nem tehet meg kedve szerint, mert jogom van a vele való kommunikációhoz.
Egész este forrt bennem az egész, miközben egy megbízás kártyajáték demo verziójának lapjait próbáltam megrajzolni másnapra. Azon görcsöltem, mennyire jó ötlet leviharzani, és higgadtan, de határozottan elvinni a gyereket. Persze vélhetően nem adták volna csak úgy ki, és akkor vélhetően balhé lett volna, mert akkor még inkább elborult volna az agyam, ami viszont senkinek sem hiányzott volna. Csajszimmal együtt többen is próbáltak lecsillapítani, hogy ne csináljak hülyeséget. Olyan indulatok dúltak bennem, hogy ha az öreg előttem áll, tuti neki megyek, pedig én egy humánus vízöntő vagyok. Órákon keresztül forrt bennem a helyzet és sehogy sem tudtam megnyugodni. Végül nagy nehezen letettem róla, hogy leutazzak reggel elkövetelni onnan a lányomat. De ehhez éjjel 4 óráig fent maradtam, amivel szándékosan kiütöttem magam, hogy aztán csak melózni menjek délre a boltba.
Így hát remekül indult a szabi utáni első napom, pláne, hogy anyu fél 9-kor felhívott, hogy akkor most mi a helyzet (mivel vagy náluk, vagy nálam lett volna a csemete, ha felhozom arra a 3 napra, amíg ex haza nem jön érte Brüsszelből és ki nem viszi) és utána már nem tudtam visszaaludni.
Délután fél öt lett, mire (a főnökkel való játékdemós megbeszélés után) sikerült annyira megnyugodnom, hogy ismét megpróbálkozzak egy hívással. Azt hittem, másnapra az öreg idegbaja elmúlik, és tudok végre beszélni a lányommal, de a helyzet sajnos nem változott, és a "szemtelen vagy, mint a piaci légy!" kiabálás után, ami behallatszott a telefonba ismét kinyomatta a gyerek telefonját, aztán jött az elérhetetlenségi blokkolás. Ezt nem tudtam mire vélni, és totálisan kiakasztott. Közel voltam hozzá, hogy elkérjem magam a melóból és azonnal lerobogjak, mert nem vághatnak el a lányomtól. Ehhez jogom van, ezt egyszerűen nem tehetik meg! Bár előző nap is írtam mail-t exnek, hogy beszéljen az apjával, a történtek után aztán fel is hívtam, de azt mondta, ha csak a "telefonálgatás" miatt hívom, akkor ne húzzuk egymás idejét, nem tud mit kezdeni az apjával, és különben se hívjam ilyesmik miatt. Értem én, hogy tehetetlen, de ez akkor sem megoldás.
Beszéltem egy rendőr barátommal, de ő sem teheti meg, hogy hivatalos személyként fellép egy ilyen ügyben, és segítséget nyújt a gyerek elhozatalában, mert az hivatallal való visszaélés lenne, hiába szemét dolog, amit az öreg csinál. A családjog mire léphetne bármit is az ügyben, addigra eltelik az a 3 nap, és Manó úgyis elutazik. Írtam az exnek, hogy ha nem oldja fel ezt a helyzetet sürgősen, akkor feljelentem az apját, de nem sokat értem el ezzel sem. Ő valójában tehetetlen (pláne kintről) az apjával szemben, aki mindenkit leüvölt a családban, és neki sem jó ez a feszültség, de sajnos nem tudott és nem is akart kiállni mellettem, inkább csitítani próbált. Persze azzal, hogy tehetetlenségében felhívta a figyelmem az "önző viselkedésemre", nem sokat segített. Én csak szerettem volna felhívni a lányom a 8. születésnapján, és a felköszöntése mellett beszélni vele egy kicsit, aztán meg befejezni azt a beszélgetést, amit ilyen barom módon elvágtak. Korábban nem hívogattam sosem, mikor lent volt, de most a születésnapja volt! És különben is jogom van bármikor felhívni a saját lányomat.
Úgy tűnt, a helyzet részemről megoldhatatlan, az agresszív nagypapa pedig bármit megtehet büntetlenül, ami totálisan kiakasztott, és olyan indulatok dúltak bennem, amitől magam is megijedtem! És nem tudtam levezetni a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ami majd szét vetett! Aznap egy falatot sem ettem.
Bő egy óra múlva ismét próbálkoztam. Manó alig bírt beszélni, annyira felerősödött a beszédhibája, és csak annyit mondott, hogy most tanul, ne zavarjam. Mondtam, rendben, akkor majd ő hívjon, ha végzett, és visszahívom. De a nagypapa nem teheti meg, hogy nem enged minket beszélni, mert ehhez nincs joga. Ennyi után az öreg kikaphatta a kezéből a telefont, mert beleüvöltözte hogy én ne fenyegessem őt, mit képzelek és lenyomta.
Úgy másfél óra múlva, estefelé újból próbálkoztam, amikor már biztosan befejezték a tanulást - bár hozzá kell tegyem, Manó nem írt egy sort sem, mikor erről kérdeztem, pedig nagyon kell neki a gyakorlás. Az ex tesója vette fel, és vééééégre tudtam valakivel kulturáltan beszélni, hogy kiderüljön, mi a fene volt ez az egész idegőrlő helyzet.
Egyből azzal jöttek, hogy ha eddig anyunál és nálam volt a gyerek, akkor mit akarok, mindenki megkapta, ami jár neki. Jöttek a bírósági végzéssel a láthatásról, de én nem látni, hanem beszélni akartam vele. Aztán közöltem, miről is szól a gyermekkel való kapcsolattartás:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."
Végre megértették, hogy miről beszélek, és hogy nem vághatnak csak úgy el hisztiből a lányomtól. Persze az öreg tetteiért senki sem felel, de végül kulturáltan sikerült tisztázni a dolgot, aztán végre befejezhettem azt a csúnyán félbemaradt beszélgetést Manóval.
És elcsitultak a hullámok, megszűnt a feszültség, kiengedett a görcs belőlem.
Remélem, többet sosem húzom fel magam ennyire semmin...
A kiutazás előtti napon még átvittem Manó néhány nálam maradt dolgát, megvolt az elköszönés is, aztán... másnap elrepültek. Mivel nem sok esélyem van anyagilag októberben kiutazni az Oroszlánkölyökhöz, valószínűleg karácsonykor találkozom vele legközelebb...
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése