péntek, augusztus 30, 2013
Még annyi mindent szerettem volna Manóval csinálni, de... végül leszaladt a homokórán az utolsó homokszem is, és eljött az utazás. Leginkább talán azt sajnálom, hogy nem tudtam vele még egyszer lemenni bringázni. Manó már tekert ugyan magától is mellettem, hogy elengedtem a bringa mögé szúrt botot, de még kellett volna egy alkalom, amikor stabilizáljuk a magabiztosságot. Jövő nyárig vélhetően kinövi már a mostani bringáját...
Szerettem volna még néhány mesét megnézni, tovább kalandozni és elkészíteni neki a gondolatban kincsvadászosra átvariált csontis játékot, átcsipondázni még egy éjszakát, miután az ablakból megbámultuk a csillagos égboltot, hogy aztán miután eligazgatta a "párnáját", a vállamon hagyja a fülének lenyomatát, gyakorolni az írást vele, mert az nem az erőssége, és hallgatni ahogy olvas...
Nos, most már skype-on tartjuk a kapcsolatot.
Hátra van még a dobozolás, amikor a szekrényben tárolt játékokat átnézem és elteszem egy karton dobozba. Mikor karácsonyra hazajön, valószínűleg úgyis az újonnan kapott játékokkal foglalkozik majd, úgyhogy. Némely játékot tovább adok, a többi egy helyen lesz.
A többit meglátjuk...
Szerettem volna még néhány mesét megnézni, tovább kalandozni és elkészíteni neki a gondolatban kincsvadászosra átvariált csontis játékot, átcsipondázni még egy éjszakát, miután az ablakból megbámultuk a csillagos égboltot, hogy aztán miután eligazgatta a "párnáját", a vállamon hagyja a fülének lenyomatát, gyakorolni az írást vele, mert az nem az erőssége, és hallgatni ahogy olvas...
Nos, most már skype-on tartjuk a kapcsolatot.
Hátra van még a dobozolás, amikor a szekrényben tárolt játékokat átnézem és elteszem egy karton dobozba. Mikor karácsonyra hazajön, valószínűleg úgyis az újonnan kapott játékokkal foglalkozik majd, úgyhogy. Némely játékot tovább adok, a többi egy helyen lesz.
A többit meglátjuk...
Manót felhívtam 20.-án, a születésnapján. Beszéltünk már úgy 5 perce, mikor a nagyapja megkérdezte tőle, kivel beszél, és amikor megtudta, hogy én hívom, elkezdett kiabálni, hogy mi a faszért telefonálgatok folyton, és azonnal tegye le a telefont. Ezen mindketten kiakadtunk, de Manó mit tehetett volna? Anyu is felhívott, hogy amikor próbálkozott, hogy szülinapja miatt
felhívja a gyereket (ahogy mindenkivel szokta), akkor őt is két pillanat
alatt kinyomatták kiabálva (ez még az első telefonom után volt), amitől
kiakadt, ami ugye rátett még egy lapáttal az dologra.
Próbáltam Manót visszahívni (többek között azért is, hogy ezt a viselkedést számon kérjem az öregtől), de megint lenyomatta vele a telefonját, majd ki is kapcsoltatta. A felesége mobilját is kinyomatta, a vezetékesbe pedig nem szólt bele semmit, így elérhetetlenné tette a gyereket, amivel nem kicsit bosszantott fel. Manó meg saját születésnapján le kellett kapcsolja az apját, és gondolom félve hallgatta, mikor szólal meg ismét a telefonja, újabb kiabálást generálva. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mivel magyarázatot sem kaptam rá, komolyan felbosszantott a dolog. Olyannyira, hogy azon görcsöltem dühöngve, hogy másnap reggel lemegyek a gyerekért és felhozom a másik nagyszüleitől, ha az öreg ennyire agresszíven áll a dolgokhoz, és elvág a lányomtól, amit nem tehet meg kedve szerint, mert jogom van a vele való kommunikációhoz.
Egész este forrt bennem az egész, miközben egy megbízás kártyajáték demo verziójának lapjait próbáltam megrajzolni másnapra. Azon görcsöltem, mennyire jó ötlet leviharzani, és higgadtan, de határozottan elvinni a gyereket. Persze vélhetően nem adták volna csak úgy ki, és akkor vélhetően balhé lett volna, mert akkor még inkább elborult volna az agyam, ami viszont senkinek sem hiányzott volna. Csajszimmal együtt többen is próbáltak lecsillapítani, hogy ne csináljak hülyeséget. Olyan indulatok dúltak bennem, hogy ha az öreg előttem áll, tuti neki megyek, pedig én egy humánus vízöntő vagyok. Órákon keresztül forrt bennem a helyzet és sehogy sem tudtam megnyugodni. Végül nagy nehezen letettem róla, hogy leutazzak reggel elkövetelni onnan a lányomat. De ehhez éjjel 4 óráig fent maradtam, amivel szándékosan kiütöttem magam, hogy aztán csak melózni menjek délre a boltba.
Így hát remekül indult a szabi utáni első napom, pláne, hogy anyu fél 9-kor felhívott, hogy akkor most mi a helyzet (mivel vagy náluk, vagy nálam lett volna a csemete, ha felhozom arra a 3 napra, amíg ex haza nem jön érte Brüsszelből és ki nem viszi) és utána már nem tudtam visszaaludni.
Délután fél öt lett, mire (a főnökkel való játékdemós megbeszélés után) sikerült annyira megnyugodnom, hogy ismét megpróbálkozzak egy hívással. Azt hittem, másnapra az öreg idegbaja elmúlik, és tudok végre beszélni a lányommal, de a helyzet sajnos nem változott, és a "szemtelen vagy, mint a piaci légy!" kiabálás után, ami behallatszott a telefonba ismét kinyomatta a gyerek telefonját, aztán jött az elérhetetlenségi blokkolás. Ezt nem tudtam mire vélni, és totálisan kiakasztott. Közel voltam hozzá, hogy elkérjem magam a melóból és azonnal lerobogjak, mert nem vághatnak el a lányomtól. Ehhez jogom van, ezt egyszerűen nem tehetik meg! Bár előző nap is írtam mail-t exnek, hogy beszéljen az apjával, a történtek után aztán fel is hívtam, de azt mondta, ha csak a "telefonálgatás" miatt hívom, akkor ne húzzuk egymás idejét, nem tud mit kezdeni az apjával, és különben se hívjam ilyesmik miatt. Értem én, hogy tehetetlen, de ez akkor sem megoldás.
Beszéltem egy rendőr barátommal, de ő sem teheti meg, hogy hivatalos személyként fellép egy ilyen ügyben, és segítséget nyújt a gyerek elhozatalában, mert az hivatallal való visszaélés lenne, hiába szemét dolog, amit az öreg csinál. A családjog mire léphetne bármit is az ügyben, addigra eltelik az a 3 nap, és Manó úgyis elutazik. Írtam az exnek, hogy ha nem oldja fel ezt a helyzetet sürgősen, akkor feljelentem az apját, de nem sokat értem el ezzel sem. Ő valójában tehetetlen (pláne kintről) az apjával szemben, aki mindenkit leüvölt a családban, és neki sem jó ez a feszültség, de sajnos nem tudott és nem is akart kiállni mellettem, inkább csitítani próbált. Persze azzal, hogy tehetetlenségében felhívta a figyelmem az "önző viselkedésemre", nem sokat segített. Én csak szerettem volna felhívni a lányom a 8. születésnapján, és a felköszöntése mellett beszélni vele egy kicsit, aztán meg befejezni azt a beszélgetést, amit ilyen barom módon elvágtak. Korábban nem hívogattam sosem, mikor lent volt, de most a születésnapja volt! És különben is jogom van bármikor felhívni a saját lányomat.
Úgy tűnt, a helyzet részemről megoldhatatlan, az agresszív nagypapa pedig bármit megtehet büntetlenül, ami totálisan kiakasztott, és olyan indulatok dúltak bennem, amitől magam is megijedtem! És nem tudtam levezetni a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ami majd szét vetett! Aznap egy falatot sem ettem.
Bő egy óra múlva ismét próbálkoztam. Manó alig bírt beszélni, annyira felerősödött a beszédhibája, és csak annyit mondott, hogy most tanul, ne zavarjam. Mondtam, rendben, akkor majd ő hívjon, ha végzett, és visszahívom. De a nagypapa nem teheti meg, hogy nem enged minket beszélni, mert ehhez nincs joga. Ennyi után az öreg kikaphatta a kezéből a telefont, mert beleüvöltözte hogy én ne fenyegessem őt, mit képzelek és lenyomta.
Úgy másfél óra múlva, estefelé újból próbálkoztam, amikor már biztosan befejezték a tanulást - bár hozzá kell tegyem, Manó nem írt egy sort sem, mikor erről kérdeztem, pedig nagyon kell neki a gyakorlás. Az ex tesója vette fel, és vééééégre tudtam valakivel kulturáltan beszélni, hogy kiderüljön, mi a fene volt ez az egész idegőrlő helyzet.
Egyből azzal jöttek, hogy ha eddig anyunál és nálam volt a gyerek, akkor mit akarok, mindenki megkapta, ami jár neki. Jöttek a bírósági végzéssel a láthatásról, de én nem látni, hanem beszélni akartam vele. Aztán közöltem, miről is szól a gyermekkel való kapcsolattartás:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."
Végre megértették, hogy miről beszélek, és hogy nem vághatnak csak úgy el hisztiből a lányomtól. Persze az öreg tetteiért senki sem felel, de végül kulturáltan sikerült tisztázni a dolgot, aztán végre befejezhettem azt a csúnyán félbemaradt beszélgetést Manóval.
És elcsitultak a hullámok, megszűnt a feszültség, kiengedett a görcs belőlem.
Remélem, többet sosem húzom fel magam ennyire semmin...
A kiutazás előtti napon még átvittem Manó néhány nálam maradt dolgát, megvolt az elköszönés is, aztán... másnap elrepültek. Mivel nem sok esélyem van anyagilag októberben kiutazni az Oroszlánkölyökhöz, valószínűleg karácsonykor találkozom vele legközelebb...
Próbáltam Manót visszahívni (többek között azért is, hogy ezt a viselkedést számon kérjem az öregtől), de megint lenyomatta vele a telefonját, majd ki is kapcsoltatta. A felesége mobilját is kinyomatta, a vezetékesbe pedig nem szólt bele semmit, így elérhetetlenné tette a gyereket, amivel nem kicsit bosszantott fel. Manó meg saját születésnapján le kellett kapcsolja az apját, és gondolom félve hallgatta, mikor szólal meg ismét a telefonja, újabb kiabálást generálva. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mivel magyarázatot sem kaptam rá, komolyan felbosszantott a dolog. Olyannyira, hogy azon görcsöltem dühöngve, hogy másnap reggel lemegyek a gyerekért és felhozom a másik nagyszüleitől, ha az öreg ennyire agresszíven áll a dolgokhoz, és elvág a lányomtól, amit nem tehet meg kedve szerint, mert jogom van a vele való kommunikációhoz.
Egész este forrt bennem az egész, miközben egy megbízás kártyajáték demo verziójának lapjait próbáltam megrajzolni másnapra. Azon görcsöltem, mennyire jó ötlet leviharzani, és higgadtan, de határozottan elvinni a gyereket. Persze vélhetően nem adták volna csak úgy ki, és akkor vélhetően balhé lett volna, mert akkor még inkább elborult volna az agyam, ami viszont senkinek sem hiányzott volna. Csajszimmal együtt többen is próbáltak lecsillapítani, hogy ne csináljak hülyeséget. Olyan indulatok dúltak bennem, hogy ha az öreg előttem áll, tuti neki megyek, pedig én egy humánus vízöntő vagyok. Órákon keresztül forrt bennem a helyzet és sehogy sem tudtam megnyugodni. Végül nagy nehezen letettem róla, hogy leutazzak reggel elkövetelni onnan a lányomat. De ehhez éjjel 4 óráig fent maradtam, amivel szándékosan kiütöttem magam, hogy aztán csak melózni menjek délre a boltba.
Így hát remekül indult a szabi utáni első napom, pláne, hogy anyu fél 9-kor felhívott, hogy akkor most mi a helyzet (mivel vagy náluk, vagy nálam lett volna a csemete, ha felhozom arra a 3 napra, amíg ex haza nem jön érte Brüsszelből és ki nem viszi) és utána már nem tudtam visszaaludni.
Délután fél öt lett, mire (a főnökkel való játékdemós megbeszélés után) sikerült annyira megnyugodnom, hogy ismét megpróbálkozzak egy hívással. Azt hittem, másnapra az öreg idegbaja elmúlik, és tudok végre beszélni a lányommal, de a helyzet sajnos nem változott, és a "szemtelen vagy, mint a piaci légy!" kiabálás után, ami behallatszott a telefonba ismét kinyomatta a gyerek telefonját, aztán jött az elérhetetlenségi blokkolás. Ezt nem tudtam mire vélni, és totálisan kiakasztott. Közel voltam hozzá, hogy elkérjem magam a melóból és azonnal lerobogjak, mert nem vághatnak el a lányomtól. Ehhez jogom van, ezt egyszerűen nem tehetik meg! Bár előző nap is írtam mail-t exnek, hogy beszéljen az apjával, a történtek után aztán fel is hívtam, de azt mondta, ha csak a "telefonálgatás" miatt hívom, akkor ne húzzuk egymás idejét, nem tud mit kezdeni az apjával, és különben se hívjam ilyesmik miatt. Értem én, hogy tehetetlen, de ez akkor sem megoldás.
Beszéltem egy rendőr barátommal, de ő sem teheti meg, hogy hivatalos személyként fellép egy ilyen ügyben, és segítséget nyújt a gyerek elhozatalában, mert az hivatallal való visszaélés lenne, hiába szemét dolog, amit az öreg csinál. A családjog mire léphetne bármit is az ügyben, addigra eltelik az a 3 nap, és Manó úgyis elutazik. Írtam az exnek, hogy ha nem oldja fel ezt a helyzetet sürgősen, akkor feljelentem az apját, de nem sokat értem el ezzel sem. Ő valójában tehetetlen (pláne kintről) az apjával szemben, aki mindenkit leüvölt a családban, és neki sem jó ez a feszültség, de sajnos nem tudott és nem is akart kiállni mellettem, inkább csitítani próbált. Persze azzal, hogy tehetetlenségében felhívta a figyelmem az "önző viselkedésemre", nem sokat segített. Én csak szerettem volna felhívni a lányom a 8. születésnapján, és a felköszöntése mellett beszélni vele egy kicsit, aztán meg befejezni azt a beszélgetést, amit ilyen barom módon elvágtak. Korábban nem hívogattam sosem, mikor lent volt, de most a születésnapja volt! És különben is jogom van bármikor felhívni a saját lányomat.
Úgy tűnt, a helyzet részemről megoldhatatlan, az agresszív nagypapa pedig bármit megtehet büntetlenül, ami totálisan kiakasztott, és olyan indulatok dúltak bennem, amitől magam is megijedtem! És nem tudtam levezetni a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ami majd szét vetett! Aznap egy falatot sem ettem.
Bő egy óra múlva ismét próbálkoztam. Manó alig bírt beszélni, annyira felerősödött a beszédhibája, és csak annyit mondott, hogy most tanul, ne zavarjam. Mondtam, rendben, akkor majd ő hívjon, ha végzett, és visszahívom. De a nagypapa nem teheti meg, hogy nem enged minket beszélni, mert ehhez nincs joga. Ennyi után az öreg kikaphatta a kezéből a telefont, mert beleüvöltözte hogy én ne fenyegessem őt, mit képzelek és lenyomta.
Úgy másfél óra múlva, estefelé újból próbálkoztam, amikor már biztosan befejezték a tanulást - bár hozzá kell tegyem, Manó nem írt egy sort sem, mikor erről kérdeztem, pedig nagyon kell neki a gyakorlás. Az ex tesója vette fel, és vééééégre tudtam valakivel kulturáltan beszélni, hogy kiderüljön, mi a fene volt ez az egész idegőrlő helyzet.
Egyből azzal jöttek, hogy ha eddig anyunál és nálam volt a gyerek, akkor mit akarok, mindenki megkapta, ami jár neki. Jöttek a bírósági végzéssel a láthatásról, de én nem látni, hanem beszélni akartam vele. Aztán közöltem, miről is szól a gyermekkel való kapcsolattartás:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."
Végre megértették, hogy miről beszélek, és hogy nem vághatnak csak úgy el hisztiből a lányomtól. Persze az öreg tetteiért senki sem felel, de végül kulturáltan sikerült tisztázni a dolgot, aztán végre befejezhettem azt a csúnyán félbemaradt beszélgetést Manóval.
És elcsitultak a hullámok, megszűnt a feszültség, kiengedett a görcs belőlem.
Remélem, többet sosem húzom fel magam ennyire semmin...
A kiutazás előtti napon még átvittem Manó néhány nálam maradt dolgát, megvolt az elköszönés is, aztán... másnap elrepültek. Mivel nem sok esélyem van anyagilag októberben kiutazni az Oroszlánkölyökhöz, valószínűleg karácsonykor találkozom vele legközelebb...
kedd, augusztus 27, 2013
Az utolsó hét Manóval (aug. 10-17) gyorsan elszaladt.
Baronesz feljött hozzánk Zsenivel és társasoztunk, játszottunk, a végén pedig kimentünk arra a játszótérre, ahol (nagy kedvenc) olyan kerek alakú fonott hinta van, amibe akár bele is lehet feküdni.
A másnapi program újból csónakázás volt. Ezúttal szerencsére felhős idő volt, így nem kapott le a nap, azonban a szél igencsak megnehezítette az evezést. Utána kipróbáltuk a vízibiciklizést is, végül fagyiztunk egy jót.
Szerdán a fülészeten kezdtünk, visszamentünk kontrollra. A bal füléből is kivették a tubust, de mivel külföldi utazás után már körülményes lenne oda visszamenni kontrollra, optimista módon nem tettek be neki másikat (amúgy se nagyon fogta meg a füle). Feladatként pumpálnia kell rendszeresen, hogy ezzel erősítse a fülét belül.
Utána átmentünk anyuékhoz, hogy (a kis barátai után) előzetesen velünk is megünnepelhesse a szülinapját. Kapott finomat, majd csokitortát. Leginkább a Legok (2 friends és egy motorcsónakos), meg Jeronimo Stiltonos kis könyvek jöttek be neki, de kapott még kis papucsot, nagy mesekönyvet, meg néhány apróságot.
A részemről adott a lego-n és Stilton könyvön kívül alkottam neki egy Jeronimo Stilton memóriajátékot, és ugyanilyen stílusban társasjátékhoz figurákat belőle. Sőt, minden nap adtam neki egy apróságot a születésnapijából (Monster High-os üdítőt aprósággal, cicás pénztárcát, mese dvd-t, rózsaszínű nyakláncot a Varázsodúból, friends-es nyakláncot kis lego cicával, amit a megvett legok után kaptam ajándékba.
Sokat játszottunk, kalandoztunk, sőt, szinte mást sem csináltunk: "Apa, nekem sokkal többet ér a játék veled, mint bármi más!". Este volt, hogy a csillagokat bámultuk kicsit, vagy beszélgettünk. Sajnos a jelenlegi helyzet és egyéb tényezők miatt Manónak nagyon felerősödött a beszédhibája. Összeírtam, mely betűket mondja nagyon nehezen, melyeket változóan, de ennél többre nem nagyon jutottam. Nagyon türelmesen kezeltem a dolgot.
Néztünk meséket is (Stilton, és Willy Fog sorozat, és Madagaszkár pingvinjeit), kicsit rajzolgattunk, és még annyi mindent szerettem volna még csinálni vele. Például, hogy még egyszer bringára üljön, hogy a korábbi tekerések pozitív élménye után, még egy megerősítő kerekezést hozzunk össze. Az egyszerűbb labirintus játékot sem tudtam összehozni (azóta sem volt még rá időm). Végül eljött az idő, hogy vonatra tegyem, és a legutolsó hetet a másik nagyszüleivel töltse (még ha nem sok kedve is volt hozzá). Ez sajnos nem alakult a legjobban, de azt már a folytatásban...
Baronesz feljött hozzánk Zsenivel és társasoztunk, játszottunk, a végén pedig kimentünk arra a játszótérre, ahol (nagy kedvenc) olyan kerek alakú fonott hinta van, amibe akár bele is lehet feküdni.
A másnapi program újból csónakázás volt. Ezúttal szerencsére felhős idő volt, így nem kapott le a nap, azonban a szél igencsak megnehezítette az evezést. Utána kipróbáltuk a vízibiciklizést is, végül fagyiztunk egy jót.
Utána átmentünk anyuékhoz, hogy (a kis barátai után) előzetesen velünk is megünnepelhesse a szülinapját. Kapott finomat, majd csokitortát. Leginkább a Legok (2 friends és egy motorcsónakos), meg Jeronimo Stiltonos kis könyvek jöttek be neki, de kapott még kis papucsot, nagy mesekönyvet, meg néhány apróságot.
Sokat játszottunk, kalandoztunk, sőt, szinte mást sem csináltunk: "Apa, nekem sokkal többet ér a játék veled, mint bármi más!". Este volt, hogy a csillagokat bámultuk kicsit, vagy beszélgettünk. Sajnos a jelenlegi helyzet és egyéb tényezők miatt Manónak nagyon felerősödött a beszédhibája. Összeírtam, mely betűket mondja nagyon nehezen, melyeket változóan, de ennél többre nem nagyon jutottam. Nagyon türelmesen kezeltem a dolgot.
Néztünk meséket is (Stilton, és Willy Fog sorozat, és Madagaszkár pingvinjeit), kicsit rajzolgattunk, és még annyi mindent szerettem volna még csinálni vele. Például, hogy még egyszer bringára üljön, hogy a korábbi tekerések pozitív élménye után, még egy megerősítő kerekezést hozzunk össze. Az egyszerűbb labirintus játékot sem tudtam összehozni (azóta sem volt még rá időm). Végül eljött az idő, hogy vonatra tegyem, és a legutolsó hetet a másik nagyszüleivel töltse (még ha nem sok kedve is volt hozzá). Ez sajnos nem alakult a legjobban, de azt már a folytatásban...
péntek, augusztus 23, 2013
Végeztem a kavicsolás első próbálkozásával. :)
Csajszim lealapozta őket, én "csak" a többit dobtam rá úgy 2 óra alatt.
Megjegyzés: ragasztópisztollyal ne próbálkozz szemgolyót rögzíteni (a sajátodat se), mert hiába tekercseled fel fogpiszkálóval, nyúlik, és szálas, ráadásul félig megköt, mire egy kis fogóval ráapplikálnád a szemet. 1 ébként élveztem. :)
Csajszim lealapozta őket, én "csak" a többit dobtam rá úgy 2 óra alatt.
Megjegyzés: ragasztópisztollyal ne próbálkozz szemgolyót rögzíteni (a sajátodat se), mert hiába tekercseled fel fogpiszkálóval, nyúlik, és szálas, ráadásul félig megköt, mire egy kis fogóval ráapplikálnád a szemet. 1 ébként élveztem. :)
szombat, augusztus 17, 2013
szombat, augusztus 10, 2013
Gyorsan eltelt a Manós hét.
Sokat játszottunk, kalandoztunk. Bár döglesztő kánikula volt, elmentünk csónakázni is. Meg is pirított kicsit a nap. Kicsit furán tartja azt a lapátot,mert bár helyes irányba evezett vele, nem megfelelően ült az evezéshez, :)
Bár terveztem, hogy megint bringára ülünk, de ebben a hőségben még aludni is nehezen tudtunk este. Pedig ment már magától is (persze akkor kocogtam mellette), de a biztonságos tekeréshez még pont jó lenne néhány óra vezetési gyakorlat. Viszont átjött hozzánk Baronesz Robival és Zsenivel, és tök jót társasoztunk a kulcsos-zsákos játékommal. Fagyiztunk is, és Olyan jó volt a hangulat, hogy meghívtak minket egy élőzenés étterembe, ahol két gitáros játszott. Amíg az egyébként nagyon finom vacsira vártunk, Manóval kiültünk az étterem teraszára, hallgatni őket. Köszönjük szépen a meghívást, remekül éreztük magunkat, és a gyors esti zuhany után Manó szinte egyből elaludt. :)
Kaptunk kavicsot is (szintén köszi!), amit Manó azóta is hurcol magával, az enyém meg itt figyel az asztalnál. :)
Közben csajszim megfestett néhány követ munkahelyi búcsúztatóra, és (nem csak emiatt) nagy kedvet kaptam a kavicsfestéshez. Erre nemsokára több időm lesz...
Akárcsak a játéktervezésekre, amik most szinte állnak. Azért szinte, mert bár a saját elképzelésemre nincs időm, a főnök egy új, remek projektre kért ötleteket, amin azért agyaltam. A korábbi társasjátékok, amiken eddig dolgoztunk, szeptemberben meg is jelennek (kíváncsi vagyok, rajta lesz a dobozon - vagy a szabály végén a tervezőknél - a nevem).
Baronesznél előkerült egy igen régi csontmegszerzős, kutyusos retro játék. Mivel kutyás, elhoztam Manónak, és nagyon megtetszett neki. Gondoltam, elkészítem majd, előszülinapjára, de nem volt rá elég időm, így csak a Jeronimo Stilton memorit sikerült összerakni, meg egy MH-os titkosügynök diákigazolványt. :)
Bár majd csak augusztus 20.-án lesz 8 éves, a barátaival már megtartottuk a szülinapját (mert csak így értek rá, de még így is négyből csak ketten jöttek el), anyuéknál meg szerdán lepjük meg mi.
Szerdára már nem tudtam összerakni neki a csontis játék labirintusos kincskereső verzióját, amiben minimálisan azért van némi döntési lehetőséged, és nem csak a szerencsén múlik, győzöl-e. Egészen feldobott, amikor kitaláltam, hogyan tegyem kicsit izgalmasabbá, és még kevésbé kiszámíthatóvá. De tervezem elkészíteni hamarosan. Akárcsak a kavicsfestést, a DOOM partit, szerepjátékot, és folytatni a függőben lévő korábbi terveket is...
Csajszimmal most nagyon keveset találkozom, de lesz ez még jobb is!
Addig azonban manózok még egy teljes hetet. Az utolsót egy darabig...
De elhatároztam, nem fogok ennek az árnyékában nyünnyögni. Terveim szerint remekül fogjuk érezni magunkat és ez az ami számít! :)
Sokat játszottunk, kalandoztunk. Bár döglesztő kánikula volt, elmentünk csónakázni is. Meg is pirított kicsit a nap. Kicsit furán tartja azt a lapátot,mert bár helyes irányba evezett vele, nem megfelelően ült az evezéshez, :)
Kaptunk kavicsot is (szintén köszi!), amit Manó azóta is hurcol magával, az enyém meg itt figyel az asztalnál. :)
Kavicsoooook!! :)
Akárcsak a játéktervezésekre, amik most szinte állnak. Azért szinte, mert bár a saját elképzelésemre nincs időm, a főnök egy új, remek projektre kért ötleteket, amin azért agyaltam. A korábbi társasjátékok, amiken eddig dolgoztunk, szeptemberben meg is jelennek (kíváncsi vagyok, rajta lesz a dobozon - vagy a szabály végén a tervezőknél - a nevem).
Baronesznél előkerült egy igen régi csontmegszerzős, kutyusos retro játék. Mivel kutyás, elhoztam Manónak, és nagyon megtetszett neki. Gondoltam, elkészítem majd, előszülinapjára, de nem volt rá elég időm, így csak a Jeronimo Stilton memorit sikerült összerakni, meg egy MH-os
Bár majd csak augusztus 20.-án lesz 8 éves, a barátaival már megtartottuk a szülinapját (mert csak így értek rá, de még így is négyből csak ketten jöttek el), anyuéknál meg szerdán lepjük meg mi.
Ez itt a 6 szeletes tortája. :)
Sztori kockáztunk is nagyokat nevetve :)
Ezek itt a baráti meglepik és az Ex által nálam hagyott ajándékok.
Csajszimmal most nagyon keveset találkozom, de lesz ez még jobb is!
Addig azonban manózok még egy teljes hetet. Az utolsót egy darabig...
De elhatároztam, nem fogok ennek az árnyékában nyünnyögni. Terveim szerint remekül fogjuk érezni magunkat és ez az ami számít! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
