Nincs jó hírem

Tegnap megkaptam a fizetést. Örültem neki. Azonban nem annyit, mint amennyire számítottam, mert a 168 órán felüli munkám már nem fizették ki, hanem le kell majd csúsztatnom. Nekem viszont nem láblógázásra van szükségem, hanem pénzre, mert abból élnék meg, legalábbis nagyon szeretnék kijönni valahogy a hónapban érvágás nélkül anyagilag.
De ez csak az egyik fele a dolgoknak.
Kétségbeesetten próbálok megoldást találni arra, hogyan oldjam meg a lányom hazautazását, miután augusztus végén kimegy Brüsszelbe (elvileg) 3 évre. Az anyja csak télen és nyáron jönne haza vele. Kiskorú gyermek utaztatása szülő nélkül (légi kísérővel) az olcsó, fapados járatokon nincs, a Brüsszel airlines járataira viszont egy ilyen szolgáltatás oda-vissza 23.000 Ft, és ez még csak az, hogy figyelnek rá a kb 2 órás út során (meg az átadás/átvételkor), és nem tartalmazza a jegyet. Elképzelésem sincs, hogyan tudom ezt megoldani anyagilag.
Az is egy lehetőség, ha kimegyek, és kint vagyok együtt Manóval, úgy viszont az exemmel kellene laknom (ezt ő ajánlotta fel, persze külön szobában). Ebbe meg csajszim halna bele (és ezt én nagyon nem akarom). Egyébként sem szeretnék kint alvásokkal Manónak olyan példát mutatni, amit ugyan ő szeretne, de nem a valóság. (Például együtt vacsoráznánk? Vagy együtt adnánk jó éjt puszit neki, vagy mi?? )
Vagyis kritikus mellékhatásai lennének annak, ha kint lennék együtt a lányommal, ugyanakkor nincs rá pénzem, hogy két oda-vissza út árából hazahozzam.
Nem látok rá megoldást.
Miért érzem úgy, hogy ebben a játszmában nem nyerhetek...?
És akkor az még a kisebbik rossz, mert ott van az, amit veszíthetek...