Ismét felmentünk a Kecskehegyi kőfejtőbe, vagyis a Katlanba, hogy baráti
társaságban megünnepeljük Líthast. MOst úgy készültünk, hogy fent
alszunk. Azzal nem is volt gond, de baromi sok szúnyog volt, aminek
mellékhatásaként ragyásra csíptek a kis nyamvadék vérszívók.
Egyébként szép volt, jó volt.
Megnéztük, hogy a nap lemente? :)
A Hold meg leváltotta, és jött az éjszakai műszak.
Horrorisztikus erőt fotózni érdekes.
Piros gyertya, szobrocska, szertefolyó gyertya folyó a falon.
Tábortüzezés, szalonna, virsli, hagyma és egyéb sütés.
Csajszim alumínium tálban sütött kolbit és szalonnát, és örültünk neki vala.
Ha lement, fel is kel. Mert minden egyes nappal új nap kél...
Egyébként most csöndesebb voltam, mint szoktam. A naplementét egy sziklaszirtről néztem meg (fel is vettem, akárcsak a felkeltét kb 4 perc alatt), aztán csak bámultam a nagy brokkolit, ami ellepte a dombokat, és hallgattam a madarakat, miközben méretes szarvasbogarak repkedtek néha nem messze tőlem. Később a tábortűzbe meredtem sokat. Nyugis volt.
Talán ez is a változás vagy a kor része.
Vagy csak egyszerűen nyugira vágytam. Amolyan... csendes pihenőre...
Lényeg, hogy pont erre volt szükségem.
3 hozzászólás:
most olyan csendesebb Líthas volt nekem is...
Ez egy érdekes, csendes Líthas volt, többeken láttam, hogy sokkal csendesebbek, mint máskor...
A többiekhez képest nem figyeltem, mennyire milyen volt, csak azt vettem észre, hogy fent maradtam a szirt tetején naplemente után még a madarakat hallgatni, és a tábortűzbe bámultam csak úgy, végül háton fekve néztem, hogy felettem merőben szokatlan módon lombkorona van (meg néha egy Rabyn fej) :)
Úgyis olyan ritkán tudok lazítani a természetben, ez most jól esett - leszámítva a vérszívókat.
Megjegyzés küldése