Évzáró

Manó megkapta a bizonyítványát.

Az évzárót ugyanúgy unta, mint én, amikor suliba jártam. Unalmas dolog mindenkit végigvárni, hogy végre rád kerüljön a sor a névsor végén. A nagy nyüzsgésben csak pár szót tudtam váltani a tanárnőjével, aki azt mondta, Manó kicsit lusta, pedig van energiája, tud lelkes lenni. Meg, hogy sokszor egészen máshol jár az órán. Néha mintha magyarázna valakinek, gesztikulál, elvan a hátsó padban. Akárcsak én.
Én is folyton játszottam órákon a tolltartóból kirepülő radír űrhajóval, akit a picire hegyezett ceruza üldözött, míg a hegyező el nem intézte, hogy aztán a radir bedokkolhasson a tolltartó alsó hangárjába.
Bármivel képes voltam játszani, és ez azóta sem változott. :)
Persze hozzátenném azt is, hogy ők ültették leghátulra, hogy ne beszéljen (ne nyüzsögjön?) annyit órán néha. Az is magáért beszélt, hogy amikor levonultak az iskolaudvarra, csak Manónak nem volt párja, és utolsónak ment a többiek után. Talán ez is közrejátszott abban, hogy itt annyira nem tudott beilleszkedni, és még mindig az ovis barátaival van jóba, inkább velük találkozik.
Vagyis találkozott. Bár odakint már a nyelvi nehézségek miatt is gondja lehet, remélem, Brüsszelben is talál majd barátokat és befogadja az ottani osztály...