hétfő, május 06, 2013

Posted by Adim On 22:46:00
Amióta megtudtam, hogy Manó nyár végén kikerül Brüsszelbe az anyjával, próbálom szokni a gondolatot. Bár korábban volt már szó erről a lehetőségről, a múlt évben nem jött össze, és minden csak akkor kezd hatással lenni ránk, amikor valahogyan már elérhetővé válik.
Aztán megérkeztek az elmerágó bogarak, amik azóta is rágnak, rágicsálnak.
Gyakran harapdálnak odabent, és összesúgnak azokkal a bogarakkal, amik meg a fülembe ültek.
Na igen, az elme. Leginkább az elme az, amely nem is létező kételyeket, félelmeket képes megjeleníteni. Kétségek, bevillanó gondolatok. Talán egészen addig nem szabadulok tőlük, amíg el nem jön az idő.
És hogy aztán mi lesz...?
.........

3 hozzászólás:

Elf írta...

aztán egyre inkább összeomlasz, aztán majd újraépülsz... és azt a hülyeséget felejtsd el, amit hétvégén mondtál, mert az nekem nagyon szarul esik :(

Adim írta...

Lassan túl leszek majd ezen is. De még előtte vagyok. Nagyon előtte...
Rendben. Nem szeretek vagdalkozni a szavakkal...

Elf írta...

majd valahogy megoldjuk (ezt is)