Dunaparti séta

Az esti, óbudai Révész koncert után kimentünk a Dunapartra sétálni egy kicsit. Hangulatos és szép volt az esti város a vízpart mellől, csajszim fotózgatott is rendesen. Ügyes! És jó gépe is van hozzá...

Távoli fények finoman rezgő, sárga csíkjai a végtelenbe vesző rakparttal és rejtőző Holddal.

 Egyik híd a másik alatt, háttérben a Gellért hegy. Remek meglátás, remek pozíció!

Aranyló víztükör a fények lenyűgöző varázsával. Az ilyen élményt nem lehet elmesélni, nem lehet tv-ben látni, vagy megvenni, csak átélni. És akkor az igazi, amikor van is kivel átélni...

A séta azonban elég hosszúra nyúlt, mert mire észbe kaptunk, az utolsó járatok már elmentek, az éjszakaiak meg még nem indultak el. Így hát Óbudáról végig sétáltunk a Dunaparton egészen a Gellért-hegyig, onnan a Móricra, és még azon is túl. Nagyjából 9 km után, a végére azért elfáradtunk és az utolsó néhány megállóra már leintettünk egy taxit. Fél 2 körül értünk haza így is. Én nem sokkal később, ahogy szoktam, néhány pillanat alatt ájulatba zuhantam, de a csajszimhoz bújva az utolsó éber másodpercekben még arra gondoltam, mennyire büszke vagyok rá, menyire jó vele, és .... mennyire szeretem!