Sztorikockák a messzeségbe...

A nap jó és rossz híre: Kezdem a rosszal: beázott a lestrapált sarkú cipőm, így néhány órát vizes zokniban töltöttem ma, ami leginkább hazafelé volt kellemetlen a hűvös, esős időben.
Viszont vasárnap olyan mesét mondtam a sztorikockákból Manónak szkájpont, hogy ezt a mail-t kaptam ma: "Viki esténként már a te mesédre vár! Hiába kerestünk a Skype-on! Tegnap mondta először, hogy hiányzik Apa! 9-re haza szoktál érkezni? Ma este beleférne egy rövid mese?"
Így hát, amint (korábban) hazaértem, hívtam őket, és egy lavór jó meleg vízbe áztatva a lábikóimat impróztam három kis mesét a sztorikockákkal. Mivel a vasárnapi törpés-koboldos mese nagyon bejött, többek között a két rafinált figura kalandja folytatódott. :)
Mi mással is találnám meg az országhatárokon túli csemetém szkájpon, mint egy jó mesével a játékon keresztül. Csak hiányzom neki valamiért... :)

Read More

Eltűnnek a dolgok

Először a macis törölköző és a rózsaszín papucs tűnt el. Aztán a kis fogkefe a piros pohárral együtt, amiben a fogkrémmel együtt támaszkodott. Eltünedeztek a mesekönyvek a polcról, és a mesék a számítógépről. A kutyusos bögre a többiek mögé bújt a konyhaszekrény sötétjében. A tapadókorongos plüssnyuszi lepottyant a szoba ablakáról, és nem került vissza azóta sem. A fiók szomorúan ásítozik a kis bugyik és zoknik után, a narancssárga gyerekszék is eltűnt a szobából, s a piros lego-s doboz sem látszik már sehol. Csak a Piros Pólós Paripa ücsörög a polcon, az ajtót lesve...

Read More

Ma 43690 Ft-ért nyomtattam matricákat játékok dobozára és játéxabályokat

Nem tartott soká, csak úgy bő 2,5 órán keresztül az a több, mint 1700 oldal mindenféle... :)
Valamikor az elején bejött egy afroamerikai nő két csemetével (2 és 5 évesek), akik nagyon unatkoztak (néha nyomkodták a nyomtatókhoz tartozó gépeket), amíg anya fénymásolgatott. Nosza, előrántottam két dobókockát (úgy 5 perc után, mikor láttam a csemeték téblábolását), és versenyt dobtunk a pincúrokkal, akik próbálták mexámolni az eredményt, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de élvezték a dolgot. Néha keresgéltük az elgurult kockákat, és odafigyeltünk, hogy nem öttől kezdünk el számolni. :)
Közben a nyomtatós leányzó rezignáltan nyomtatta a kétoldalas, színes és egyéb anyagokat nekem, és néha kiszolgált. Amikor a kocka már kezdett uncsi lenni, előrántottam egy pakli Lélekpillangó kártyát szép képekkel, amit nézegetni kezdtünk és közben beszélgettünk. Amikor az anyuka végzett megköszönte (még megmutattuk neki ám a kedvenc állatunkat a kártyákkal!), aztán elmentek. A csemeték még odakintről is bőszen integettek nekem fülig érő vigyorral. :D
Aztán a nyomtatások mentek tovább, ahogy eddig, a vidámság meg kiszaladt az ajtón két pár apró lábacskán.

Read More

Én, az időutazó

Ma visszaröppentem a századelőbe, 1914-be, amikor a nagy bűvész, Houdini tárta a nagyérdemű elé lenyűgözően fantasztikus trükkjeit, egy hatalmas csillárokkal teli, megjelenésében is csodálatos színházban! Azaz... nos, ez vár rám a Houdini című film statisztájaként a közeljövőben. A színházas kiegészítőt meg csak úgy odabiggyesztettem, mert olyan szépen hangzik.
Ma csak a ruhapróba volt, de meg kell mondjam, nagyon fess fiatalember voltam frakkban. Nem, nem a Károly bácsis, kutyás mesében, hanem a ruhában. Olyan tartást és megjelenést adott, hogy elgondolkodtam azon a kijelentésen, hogy mennyire a ruha teszi az embert, vagy legalábbis a megjelenését.

Read More

Ha megdobnak kővel... fess rá valamit és add oda valakinek! :)

Egészen belejöttem a kavicsfestésbe, így hát létrehoztam a Kavicsfestés oldalt a FB-on. Két nap alatt 111 kedvelőt kapott az oldal, én pedig örömmel festegetem a kavicsokat. Vannak megrendeléseim is. :)

Minyonok minden mennyiségben! :)
Két nap alatt elkelt négy is közülük.



Mallorn-levél Lothlorien tündéitől a Kószáknak
A KószaKommandó egy kirándulni szeretőkből álló csoportja az MTT-nek (Magyar Tolkien Társaság), akik vasárnap sikeresen teljesítették a Visegrád-Dobogókő közötti Országos Kéktúra 25 kilométeres szakaszát. A lelkes és kitartó Kószák megkapták a "SzuperKósza" címet, egy Mallorn-levél mintás kaviccsal együtt.



Vidám pingvinek :)



Akinek megtetszik valami, viheti, de festek kavicsokat megrendelésre is. :)

Ez pedig a kavicsfestő oldalam:
https://www.facebook.com/adimkavicsai

Read More

Lovas szombat délután bulival, a Fablés bandával :)

Szombaton batári találkozóra mentünk egy lovardához, ahol így pacigolni is tudtunk. Amint megérkeztünk, a csemeték már lufikkal vártak, hogy fújjak nekik mindenfélét. Úgy is lett. Volt ott sok finomság, mi szem s szájnak ingere, és jókat poénkodtunk, beszélgettünk a nagy létszámú Fable rajongó bandával. Vittünk cserélgetnivaló törpikés dominókat, matricákat, és néhány apróságot "bárki viheti" alapon. Minden Zöldfalas tag kapott egy ZF-es kavicsot, amit csajszim festett a bandának, én pedig szintén csajszim elképzelése alapján festettem egy követ VF-nek, amit oda is adtam füligvigyorral az ábrázatomon. A finomságokat bálahengereken való fogózással dolgoztuk le, na meg a súlyos poénokon való röhögéssel. Jó volt lovagolni is. Ha jól emlékszem harmadszor ültem lovon. Mindig lenyűgöz, mekkora állatok, és szépek. Nyáron talán eljövök majd Manóval is ide.

Lufi dínó. :) De felnőttnek, gyereknek egyaránt nyomorgattam kérésre cicát, kutyát, lovat, zsiráfot, tigrist is.

Végül lufifújó szolgálataimért lovaggá is ütöttek

Pacigolni jóóó! :)

A "Fable kő" :)

Vavyan Fable, kezében az ajándék kövével. :)

Read More

Meglepi nyaralás

Már el is felejtettem, hogy februárban, a születésnapomon azt mondta a csajszim, hogy az ajándékom egy meglepi nyaralás lesz, ha eljön az ideje. Most azonban eljött az ideje. Erre gyűjtött a Szép kártyán.
Így hát négy napot töltöttünk el Bánkon a Tó Wellness Hotelben, egy tengerszem mellett.
Nos, hogy az elején kezdjem, csak annyit tudtam, hogy mikorra vegyek ki szabit, hogy hol és mikor találkozunk majd, és hogy ha a fürdőgatyám otthon felejtem, akkor kinyírnak. Nos, élek, úgyhogy nem felejtettem itthon. :)
Bánk nincs is messze, így 2 órával később már ott is álltunk a hotel halljában.
A szoba erkélyén csak néztem ki a fejemből a nyugodt felszínű tóra, és próbáltam helyre tenni magamban, hogy most valóban nyaralás, pihenés következik, és egy ilyen csendes, szép helyen, kettesben a csajszimmal. Vééégre! Egy háromcsillagos wellness hotelben!
Más az, amikor úgy érzed, megérdemelnél már egy jó nyaralást annyi minden után, és más, amikor egyszer csak mindezt megkapod. Mintha nem is érdemelnél ilyet, pedig de! Sőt, mindenki megérdemelne legalább egyszer egy évben egy ilyet!
A szoba kényelmes, esztétikus, mindennel felszerelt volt, és értékeltem a tükrös, kétajtós szekrényt is az ágy mellett. :P Miután kipakoltunk, magunkra rántottuk a fürdőrucit, és lementünk a medencékhez. Ott újabb szájtáti következett a sok medence láttán. Az úszómedencét leszámítva mindegyik bugyborgott valahogyan, a legnagyobb több helyen is, rendszeres időközönként váltogatva a programokat, nem beszélve a sodrófolyosós részről. Zubogott vízsugár fentről, lentről, oldalról, félkörben, fekvőrészen, combot, derekat, nyakat, hátat, és mindenféle alkatrészt masszírozva, lazítva, dögönyözve, hogy alig lehetett betelni vele! A medencéken kívül volt mindenféle kabin több fajta szaunával, tepidáriummal, infrakabinnal, gőzkabinnal, fényterápiával, meg minden olyannal, ami csak a wellnesshez és relaxációhoz tartozik. A szállás mellé járt néhány zseton is ezekhez az extrákhoz, így lettünk megmasszírozva is. Csajszim nagyon dicsérte a masszőrt, aki olyan "kíméletesen" gyúrt, mint én szoktam, úgyhogy az elején erre azt hittem, ott halok meg majd a kezei között, de túléltem, sőt, meglepő módon még élveztem is. Közben elbeszélgettünk, és igyekeztem megfigyelni, mivel mit nyom masszázs közben.
Amibe majdnem belehaltam az nem a hátgyúrás volt, hanem a kaja.
Minden kiválóan volt elkészítve, de tényleg. Igyekeztünk minden jellegzetes ételt megkóstolni, a tálra mindig bőségesen került, alig bírtuk megenni. A svédasztalos reggeliken sajtot ettünk sajttal, de mindig nutellás kaláccsal és kávéval zártunk, amit azóta is emlegetek. :) A vacsorák is mindig pukkadásig telítettek, de nem lehetett kihagyni a sok finomságot! Egyik nap a vacsorám brokkolikrém leves volt pirított zsemlekockákkal, bakonyi galuskával, egy szép darab lazac sültkrumplival, desszertnek pedig vargabéles, egy kis szelet dinnye és banános hab nyalánkság. Milyen jól is esett az étkezések utáni séta a tó körül, hogy lejárjuk kicsit a falánkságunk pocakfeszítő mellékhatásait! És etettünk kacsákat is. :)
Az úszás már nagyon hiányzott, úgyhogy a lazító csobogások mellett készültem a tengerszemben való úszásra. Érkezésünk másnapján vágtam neki a tónak és majd egy órát úsztam benne kényelmesen. Az idő remek volt mind a négy nap alatt, így a víz is kellemes volt. A feszített víztükröt épp csak fodroztam magam előtt, és csukott szemmel élveztem az úszást, mintha lebegtem volna. Néha végigszántott rajtam a víz mélyének fagyos marka, de két nagy kört is úsztam kényelmesen, miközben csajszim a parton aggódott értem, hogy a majd 6 méter mély vízben tempózom (saját felelősségre). Később csónakáztunk is egy órácskát, akkor viszont már maga miatt aggódhatott, hogy majd 6 méternyi víz van az ingatag csónakunk alatt. :)
Besétáltunk Bánk központjába is (ami egyébként közel volt). Bánk nagyon szép, tiszta település. A főterén dísztóval, templommal, városházával, virágokkal, kedves kis utcákkal, melyek kerekes kutat, hosszú verandás házat, kis hidakat rejtenek patakkal, s dolgos emberekkel.
Megnéztük a temetőt is. Csajszim kedveli a múlt azon emlékeit, mely megkopott töredékei a múlt századnak, s az abban élt embereknek. Én nem rajongok a temetőkért, de az érdekességek érdekelnek, így vele mentem. Láttunk több igen régi sírkövet, olyat, amire az volt írva, hogy "Ebben a sírban várja feltámadását..." és olyat is, amin az volt, hogy "Boskó Jánosnő", aztán rátaláltunk néhány gyereksírra. Ezt már nem kellett volna, de nem tudtuk, merre járunk. Amikor megláttam az "élt 4 napot" feliratot, egészen megdöbbentett, aztán... aztán különös érzelemhullám vágott végig rajtam, hogy alig kaptam levegőt. Néhány pillanatra hirtelen átéreztem azt a kétségbeesést, azt a fájdalmat, amit az a 4 nap, és a vég jelenthetett a szülőknek, az anyának. Mintha lepergett volna előttem az az idő, mintha... valaki átadta volna mindezt nekem. Hatalmas kortyokban nyeltem utána a levegőt s a könnyeim, nem is bírtam tovább ott maradni. Még sosem volt ilyen... élményem.
Pénteken este 8 helyett egészen éjfélig volt elérhető az összes medence, de estére már egészen kimerített minket a mindennapos vízi relax. Zsibbadtra verettük magunkat a vízzel, ami után ásítozva dőltünk ágyba, és még nekem sem volt kedvem végül lemenni egy esti fürdőzésre. Aztán eljött a szombat, és a hazautazás ideje. Miután leadtuk a szobát, felsétáltunk a tengerszemet körbeölelő völgy tetejére, még ettünk egy remek ebédet, ittunk hozzá a finom szörpös limonádékból, aztán kimentünk a buszmegállóba. A buszra várva összeszedtem még egy jó marék (51 db) kavicsot megfesteni, délutánra pedig már otthon is voltunk. Aznapra már nem is nagyon volt más program, csak kipakolni a cuccokat, mosni egyet és átnézni a több száz fotónkat.
Még sosem kaptam ilyen remek wellness nyaralást születésnapra!

Nagyon, nagyon köszönöm, csajszim!

Read More

Megyünk tovább az utunkon, Ő és Én. :)

Read More

Még annyi minden...

Még annyi mindent szerettem volna Manóval csinálni, de... végül leszaladt a homokórán az utolsó homokszem is, és eljött az utazás. Leginkább talán azt sajnálom, hogy nem tudtam vele még egyszer lemenni bringázni. Manó már tekert ugyan magától is mellettem, hogy elengedtem a bringa mögé szúrt botot, de még kellett volna egy alkalom, amikor stabilizáljuk a magabiztosságot. Jövő nyárig vélhetően kinövi már a mostani bringáját...
Szerettem volna még néhány mesét megnézni, tovább kalandozni és elkészíteni neki a gondolatban kincsvadászosra átvariált csontis játékot, átcsipondázni még egy éjszakát, miután az ablakból megbámultuk a csillagos égboltot, hogy aztán miután eligazgatta a "párnáját", a vállamon hagyja a fülének lenyomatát, gyakorolni az írást vele, mert az nem az erőssége, és hallgatni ahogy olvas...
Nos, most már skype-on tartjuk a kapcsolatot.

Hátra van még a dobozolás, amikor a szekrényben tárolt játékokat átnézem és elteszem egy karton dobozba. Mikor karácsonyra hazajön, valószínűleg úgyis az újonnan kapott játékokkal foglalkozik majd, úgyhogy. Némely játékot tovább adok, a többi egy helyen lesz.
A többit meglátjuk...

Read More

Kavicsfestés 2. rész

Megtetszett a kavicsfestés, így elkészült csajszimmal közös délutáni, és egy éjszakába nyúló festegetés eredménye. :)

(azóta a sünit és az egyik pingvint meg is vették, továbbá kaptam egy felkérést egy fogat (fogász asszisztensnek) és egy kacsát ábrázoló kavicsra) :)

Read More

Balhés születésnap

Manót felhívtam 20.-án, a születésnapján. Beszéltünk már úgy 5 perce, mikor a nagyapja megkérdezte tőle, kivel beszél, és amikor megtudta, hogy én hívom, elkezdett kiabálni, hogy mi a faszért telefonálgatok folyton, és azonnal tegye le a telefont. Ezen mindketten kiakadtunk, de Manó mit tehetett volna? Anyu is felhívott, hogy amikor próbálkozott, hogy szülinapja miatt felhívja a gyereket (ahogy mindenkivel szokta), akkor őt is két pillanat alatt kinyomatták kiabálva (ez még az első telefonom után volt), amitől kiakadt, ami ugye rátett még egy lapáttal az dologra.
Próbáltam Manót visszahívni (többek között azért is, hogy ezt a viselkedést számon kérjem az öregtől), de megint lenyomatta vele a telefonját, majd ki is kapcsoltatta. A felesége mobilját is kinyomatta, a vezetékesbe pedig nem szólt bele semmit, így elérhetetlenné tette a gyereket, amivel nem kicsit bosszantott fel. Manó meg saját születésnapján le kellett kapcsolja az apját, és gondolom félve hallgatta, mikor szólal meg ismét a telefonja, újabb kiabálást generálva. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mivel magyarázatot sem kaptam rá, komolyan felbosszantott a dolog. Olyannyira, hogy azon görcsöltem dühöngve, hogy másnap reggel lemegyek a gyerekért és felhozom a másik nagyszüleitől, ha az öreg ennyire agresszíven áll a dolgokhoz, és elvág a lányomtól, amit nem tehet meg kedve szerint, mert jogom van a vele való kommunikációhoz.
Egész este forrt bennem az egész, miközben egy megbízás kártyajáték demo verziójának lapjait próbáltam megrajzolni másnapra. Azon görcsöltem, mennyire jó ötlet leviharzani, és higgadtan, de határozottan elvinni a gyereket. Persze vélhetően nem adták volna csak úgy ki, és akkor vélhetően balhé lett volna, mert akkor még inkább elborult volna az agyam, ami viszont senkinek sem hiányzott volna. Csajszimmal együtt többen is próbáltak lecsillapítani, hogy ne csináljak hülyeséget. Olyan indulatok dúltak bennem, hogy ha az öreg előttem áll, tuti neki megyek, pedig én egy humánus vízöntő vagyok. Órákon keresztül forrt bennem a helyzet és sehogy sem tudtam megnyugodni. Végül nagy nehezen letettem róla, hogy leutazzak reggel elkövetelni onnan a lányomat. De ehhez éjjel 4 óráig fent maradtam, amivel szándékosan kiütöttem magam, hogy aztán csak melózni menjek délre a boltba.
Így hát remekül indult a szabi utáni első napom, pláne, hogy anyu fél 9-kor felhívott, hogy akkor most mi a helyzet (mivel vagy náluk, vagy nálam lett volna a csemete, ha felhozom arra a 3 napra, amíg ex haza nem jön érte Brüsszelből és ki nem viszi) és utána már nem tudtam visszaaludni.
Délután fél öt lett, mire (a főnökkel való játékdemós megbeszélés után) sikerült annyira megnyugodnom, hogy ismét megpróbálkozzak egy hívással. Azt hittem, másnapra az öreg idegbaja elmúlik, és tudok végre beszélni a lányommal, de a helyzet sajnos nem változott, és a "szemtelen vagy, mint a piaci légy!" kiabálás után, ami behallatszott a telefonba ismét kinyomatta a gyerek telefonját, aztán jött az elérhetetlenségi blokkolás. Ezt nem tudtam mire vélni, és totálisan kiakasztott. Közel voltam hozzá, hogy elkérjem magam a melóból és azonnal lerobogjak, mert nem vághatnak el a lányomtól. Ehhez jogom van, ezt egyszerűen nem tehetik meg! Bár előző nap is írtam mail-t exnek, hogy beszéljen az apjával, a történtek után aztán fel is hívtam, de azt mondta, ha csak a "telefonálgatás" miatt hívom, akkor ne húzzuk egymás idejét, nem tud mit kezdeni az apjával, és különben se hívjam ilyesmik miatt. Értem én, hogy tehetetlen, de ez akkor sem megoldás.
Beszéltem egy rendőr barátommal, de ő sem teheti meg, hogy hivatalos személyként fellép egy ilyen ügyben, és segítséget nyújt a gyerek elhozatalában, mert az hivatallal való visszaélés lenne, hiába szemét dolog, amit az öreg csinál. A családjog mire léphetne bármit is az ügyben, addigra eltelik az a 3 nap, és Manó úgyis elutazik. Írtam az exnek, hogy ha nem oldja fel ezt a helyzetet sürgősen, akkor feljelentem az apját, de nem sokat értem el ezzel sem. Ő valójában tehetetlen (pláne kintről) az apjával szemben, aki mindenkit leüvölt a családban, és neki sem jó ez a feszültség, de sajnos nem tudott és nem is akart kiállni mellettem, inkább csitítani próbált. Persze azzal, hogy tehetetlenségében felhívta a figyelmem az "önző viselkedésemre", nem sokat segített. Én csak szerettem volna felhívni a lányom a 8. születésnapján, és a felköszöntése mellett beszélni vele egy kicsit, aztán meg befejezni azt a beszélgetést, amit ilyen barom módon elvágtak. Korábban nem hívogattam sosem, mikor lent volt, de most a születésnapja volt! És különben is jogom van bármikor felhívni a saját lányomat.
Úgy tűnt, a helyzet részemről megoldhatatlan, az agresszív nagypapa pedig bármit megtehet büntetlenül, ami totálisan kiakasztott, és olyan indulatok dúltak bennem, amitől magam is megijedtem! És nem tudtam levezetni a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ami majd szét vetett! Aznap egy falatot sem ettem.
Bő egy óra múlva ismét próbálkoztam. Manó alig bírt beszélni, annyira felerősödött a beszédhibája, és csak annyit mondott, hogy most tanul, ne zavarjam. Mondtam, rendben, akkor majd ő hívjon, ha végzett, és visszahívom. De a nagypapa nem teheti meg, hogy nem enged minket beszélni, mert ehhez nincs joga. Ennyi után az öreg kikaphatta a kezéből a telefont, mert beleüvöltözte hogy én ne fenyegessem őt, mit képzelek és lenyomta.
Úgy másfél óra múlva, estefelé újból próbálkoztam, amikor már biztosan befejezték a tanulást - bár hozzá kell tegyem, Manó nem írt egy sort sem, mikor erről kérdeztem, pedig nagyon kell neki a gyakorlás. Az ex tesója vette fel, és vééééégre tudtam valakivel kulturáltan beszélni, hogy kiderüljön, mi a fene volt ez az egész idegőrlő helyzet.
Egyből azzal jöttek, hogy ha eddig anyunál és nálam volt a gyerek, akkor mit akarok, mindenki megkapta, ami jár neki. Jöttek a bírósági végzéssel a láthatásról, de én nem látni, hanem beszélni akartam vele. Aztán közöltem, miről is szól a gyermekkel való kapcsolattartás:
"A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel."
Végre megértették, hogy miről beszélek, és hogy nem vághatnak csak úgy el hisztiből a lányomtól. Persze az öreg tetteiért senki sem felel, de végül kulturáltan sikerült tisztázni a dolgot, aztán végre befejezhettem azt a csúnyán félbemaradt beszélgetést Manóval.
És elcsitultak a hullámok, megszűnt a feszültség, kiengedett a görcs belőlem.
Remélem, többet sosem húzom fel magam ennyire semmin...

A kiutazás előtti napon még átvittem Manó néhány nálam maradt dolgát, megvolt az elköszönés is, aztán... másnap elrepültek. Mivel nem sok esélyem van anyagilag októberben kiutazni az Oroszlánkölyökhöz, valószínűleg karácsonykor találkozom vele legközelebb...

Read More

Az utolsó hét Manóval

Az utolsó hét Manóval (aug. 10-17) gyorsan elszaladt.
Baronesz feljött hozzánk Zsenivel és társasoztunk, játszottunk, a végén pedig kimentünk arra a játszótérre, ahol (nagy kedvenc) olyan kerek alakú fonott hinta van, amibe akár bele is lehet feküdni.
A másnapi program újból csónakázás volt. Ezúttal szerencsére felhős idő volt, így nem kapott le a nap, azonban a szél igencsak megnehezítette az evezést. Utána kipróbáltuk a vízibiciklizést is, végül fagyiztunk egy jót.

Szerdán a fülészeten kezdtünk, visszamentünk kontrollra. A bal füléből is kivették a tubust, de mivel külföldi utazás után már körülményes lenne oda visszamenni kontrollra, optimista módon nem tettek be neki másikat (amúgy se nagyon fogta meg a füle). Feladatként pumpálnia kell rendszeresen, hogy ezzel erősítse a fülét belül.
Utána átmentünk anyuékhoz, hogy (a kis barátai után) előzetesen velünk is megünnepelhesse a szülinapját. Kapott finomat, majd csokitortát. Leginkább a Legok (2 friends és egy motorcsónakos), meg Jeronimo Stiltonos kis könyvek jöttek be neki, de kapott még kis papucsot, nagy mesekönyvet, meg néhány apróságot.

A részemről adott a lego-n és Stilton könyvön kívül alkottam neki egy Jeronimo Stilton memóriajátékot, és ugyanilyen stílusban társasjátékhoz figurákat belőle. Sőt, minden nap adtam neki egy apróságot a születésnapijából (Monster High-os üdítőt aprósággal, cicás pénztárcát, mese dvd-t, rózsaszínű nyakláncot a Varázsodúból, friends-es nyakláncot kis lego cicával, amit a megvett legok után kaptam ajándékba.
Sokat játszottunk, kalandoztunk, sőt, szinte mást sem csináltunk: "Apa, nekem sokkal többet ér a játék veled, mint bármi más!". Este volt, hogy a csillagokat bámultuk kicsit, vagy beszélgettünk. Sajnos a jelenlegi helyzet és egyéb tényezők miatt Manónak nagyon felerősödött a beszédhibája. Összeírtam, mely betűket mondja nagyon nehezen, melyeket változóan, de ennél többre nem nagyon jutottam. Nagyon türelmesen kezeltem a dolgot.
Néztünk meséket is (Stilton,  és Willy Fog sorozat, és Madagaszkár pingvinjeit), kicsit rajzolgattunk, és még annyi mindent szerettem volna még csinálni vele. Például, hogy még egyszer bringára üljön, hogy a korábbi tekerések pozitív élménye után, még egy megerősítő kerekezést hozzunk össze. Az egyszerűbb labirintus játékot sem tudtam összehozni (azóta sem volt még rá időm). Végül eljött az idő, hogy vonatra tegyem, és a legutolsó hetet a másik nagyszüleivel töltse (még ha nem sok kedve is volt hozzá). Ez sajnos nem alakult a legjobban, de azt már a folytatásban...

Read More

Kavicsfestés

Végeztem a kavicsolás első próbálkozásával. :)
Csajszim lealapozta őket, én "csak" a többit dobtam rá úgy 2 óra alatt.
Megjegyzés: ragasztópisztollyal ne próbálkozz szemgolyót rögzíteni (a sajátodat se), mert hiába tekercseled fel fogpiszkálóval, nyúlik, és szálas, ráadásul félig megköt, mire egy kis fogóval ráapplikálnád a szemet. 1 ébként élveztem. :)

Read More

Read More

Manós hét, meg a következő

Gyorsan eltelt a Manós hét.
Sokat játszottunk, kalandoztunk. Bár döglesztő kánikula volt, elmentünk csónakázni is. Meg is pirított kicsit a nap. Kicsit furán tartja azt a lapátot,mert bár helyes irányba evezett vele, nem megfelelően ült az evezéshez, :)

Bár terveztem, hogy megint bringára ülünk, de ebben a hőségben még aludni is nehezen tudtunk este. Pedig ment már magától is (persze akkor kocogtam mellette), de a biztonságos tekeréshez még pont jó lenne néhány óra vezetési gyakorlat. Viszont átjött hozzánk Baronesz Robival és Zsenivel, és tök jót társasoztunk a kulcsos-zsákos játékommal. Fagyiztunk is, és Olyan jó volt a hangulat, hogy meghívtak minket egy élőzenés étterembe, ahol két gitáros játszott. Amíg az egyébként nagyon finom vacsira vártunk, Manóval kiültünk az étterem teraszára, hallgatni őket. Köszönjük szépen a meghívást, remekül éreztük magunkat, és a gyors esti zuhany után Manó szinte egyből elaludt. :)
Kaptunk kavicsot is (szintén köszi!), amit Manó azóta is hurcol magával, az enyém meg itt figyel az asztalnál. :)

Kavicsoooook!! :)

Közben csajszim megfestett néhány követ munkahelyi búcsúztatóra, és (nem csak emiatt) nagy kedvet kaptam a kavicsfestéshez. Erre nemsokára több időm lesz...
Akárcsak a játéktervezésekre, amik most szinte állnak. Azért szinte, mert bár a saját elképzelésemre nincs időm, a főnök egy új, remek projektre kért ötleteket, amin azért agyaltam. A korábbi társasjátékok, amiken eddig dolgoztunk, szeptemberben meg is jelennek (kíváncsi vagyok, rajta lesz a dobozon - vagy a szabály végén a tervezőknél - a nevem).
Baronesznél előkerült egy igen régi csontmegszerzős, kutyusos retro játék. Mivel kutyás, elhoztam Manónak, és nagyon megtetszett neki. Gondoltam, elkészítem majd, előszülinapjára, de nem volt rá elég időm, így csak a Jeronimo Stilton memorit sikerült összerakni, meg egy MH-os titkosügynök diákigazolványt. :)
Bár majd csak augusztus 20.-án lesz 8 éves, a barátaival már megtartottuk a szülinapját (mert csak így értek rá, de még így is négyből csak ketten jöttek el), anyuéknál meg szerdán lepjük meg mi.

Ez itt a 6 szeletes tortája. :)

Sztori kockáztunk is nagyokat nevetve :)

Ezek itt a baráti meglepik és az Ex által nálam hagyott ajándékok.

Szerdára már nem tudtam összerakni neki a csontis játék labirintusos kincskereső verzióját, amiben minimálisan azért van némi döntési lehetőséged, és nem csak a szerencsén múlik, győzöl-e. Egészen feldobott, amikor kitaláltam, hogyan tegyem kicsit izgalmasabbá, és még kevésbé kiszámíthatóvá. De tervezem elkészíteni hamarosan. Akárcsak a kavicsfestést, a DOOM partit, szerepjátékot, és folytatni a függőben lévő korábbi terveket is...
Csajszimmal most nagyon keveset találkozom, de lesz ez még jobb is!
Addig azonban manózok még egy teljes hetet. Az utolsót egy darabig...
De elhatároztam, nem fogok ennek az árnyékában nyünnyögni. Terveim szerint remekül fogjuk érezni magunkat és ez az ami számít! :)

Read More

Előkerültek az ólomfiguráim

Hétvégén nagy lomtalanítást rendeztünk csajszimmal. Előkerült néhány dolog, amit sehol sem találtam, köztük az ólomfiguráim. Három szaloncukros, és két kisebb dobozban voltak. Kiszedegettem, külön válogattam őket, elméláztam felettük, aztán összeírtam, hány figurám is van összesen. Íme az eredmény:

Kalandozó 19
barbár 6+1 viking
törpe 8
elf 13
ork 12+1 vaddisznólovas ork
goblin 11
kobold 3
patkányember 8
élőholt 9
nurgle 4
káosz bestia 3

Továbbá a sárkánylovas Huma, a Dragonlance krónikákból (naná, hogy sárkányon ül), egy kis sárkány, egy sárkánygyík lovas, egy sárkány altestű ogre, egy troll, egy kétfejű kutya, egy skorpiófarkú kutya, 2 minotaurusz.

Vegyes műanyag figurák fantasy társasokból: Rúnamester 10 db, Drakón 6+1Sárkány.

Ez 107 db fantasy figura

Space Ultramarine műanyag figurák: 5 festett, 6 festetlen (még kereten vannak 2 ív felszereléssel, köztük egy páncélöklös és egy kapitány) és 4 ólomfigura.

Összesen 122 figura.

Na meg a DOOM társas 66 műanyag figurája.

Az mindent egybevetve 188 figura. :)

 

 

Read More