Posted by Adim
On 0:39:00
Úgy is mondhatnánk, kitelt a három év szolgálat, s a legkisebb királylány hazatért.
Talán, innen érdemes folytatni a blogot. Meglátjuk.
3 év büsszeli kint lét után végre végleg hazajött a csemetém. De jó volt igaziból látni és végre megölelni! És szerencsére nem úgy viselkedett, mint szkype-on keresztül, az anyjával a háttérben. Kezdtem tartani attól, hogy az anyja stílusa nagyon meghatározó lesz, és bizonyára jó pár dolgot átvett tőle, oldottan, vidáman, beszédesen töltöttük a közös hétvégét.
Miután lepakoltuk a visszahozott kemping ágyat, 13 órára átmentünk DÉvához, és este 10-ig maradtunk, mert maradhattunk, és mert nagyon jól érezték magukat a lányok. DÉvának van egy 10 éves (Vikivel nagyjából egykorú) és egy 14 éves lánya. Vittem át társasokat, és jókat játszottunk.
A Cardline-nal kezdtünk, melyben az állatokat kell egymáshoz képest egy hosszú sorba beilleszteni méret, súly, vagy életkor alapján. Mi a méretet választottuk, és jól meglepődtünk néhány állat valódi méretén.
Aztán a két legifjabb Viki nagyfejű, LPS állataival játszott, míg mi hárman a Takenokoval kétszer is egymás után. Próbáltuk az Activity juniort is, de a kisebbek nehezen viselték, hogy nem találhatták ki bármelyik feladványt, így ez hamar félbe maradt. Aztán kitaláltuk, hogy rendelünk pizzát, és amíg megjön, addig a két energikus mazsolával hazaugrunk a Dixitért és a sztorikockákért, addig is kinyüzsgik magukat a felpörgött csemeték.
Az oda-vissza úton rejtélyes eseteket oldottak meg, majd egy igen régi kis zsebkönyvből vett információk alapján rögtönöztünk fele sem igaz játékot, melyben el kell dönteni, hogy egy adott fura dolog magyarázata igaz, vagy hamis. Például mit nevezünk Nürnbergi tojásnak? Egy nürnbergi szakács speciális tojásos étkét, melyet az angol királynő érkezésére készített, akinek ez annyira ízlett, hogy azt a fajta étket elnevezte Nürnbergi tojásnak, amit azóta is gyakran rendelnek az előkelőbb vendégek, még ha igen drága finomság is? Vagy azokat a tojásgránátokat nevezik Nürnbergi tojásnak, amiket a világháború idején az élelem között, tojástartóban csempésztek át a fronton a hátországban harcoló katonáknak? Vagy a tojás alakú zsebórát, amit egy nürnbergi órásmester készített?
Minden válasz után lehetett tippelni, hogy ez az állítás vajon igaz vagy hamis, de a válaszokat csak egymás után hallhatták. Ez nagyon bejött nekik, én meg igyekeztem hihető dolgokat kitalálni az adott dolgokhoz. :)
Egyébként ebből a Fele sem igaz játékból három 13+1-es szett ki van dolgozva, legközelebbre majd megkeresem. Annak idején nagy siker volt a baráti társaságunkban. :)
Pizza után már csak Dixiteztünk, de ez nagyon bejött a lányoknak, alig akarták abbahagyni. A 3-as és a 6-os kiegészítővel játszottunk, szerintem ezeknek van a legszebben megfestett képzeletvilága. Végül mindenki kiválaszthatott az egész kupacból 6 lapot, és elmondta, hogy miért azokat a lapokat választotta, mit jelentenek a választónak az adott lapok.
Aznap mire hazaértünk, beszélgettünk, lefürödtünk, és elaludtunk, éjjel fél 1 lett.
Jó hosszú, de kalandos, játékos napunk volt.
A vasárnap lazábban telt.
Játszottunk az LPS-ekkel, bari nagyon nyomta a szópoénokat, beeee jöttek neki a kétértelmű dumák, de Vikit sem kellett félteni, és jó érzés, hogy a lányom ügyesen reagálja le a szópoénokat. :) Elővettük a Chocholade Fix nevű logikai játékot is (az online változat bemutató feladatait lazán lenyomta), amit le is vitt magával a nagyszülőkhöz, ahol addig lesz, amíg az anyja végleg haza nem jön július végén. Megnéztük a Dínó tesó című, kissé kifordított szemléletmódú mesét, melyben a dínók gazdálkodnak, és az őket bosszantó rágcsáló egy ember gyerek. Nos, ééérdekes volt. Legutóbb annyira nem, de most bejött Vikinek a csilisbab. Aztán egyszer csak indulni kellett az állomásra. A vonaton érdekes állatos történeteket találtam ki.
Az egyik arról szólt, hogy az erdőben volt egy nagyon gyors mókus, akit egyszer el akart kapni Csahos a falkájával. Az őszi erdőben csapdákat tettek ki a vadászok, de a mókus olyan gyorsan futott, hogy mire azok összecsattantak, már túl járt rajtuk, míg néhány üldözője belefutott, aminek a vadászok, és a Csaholó falkája sem örült. Amikor ennek híre ment, felkérték a mókust, hogy két… nem is inkább három… három zsák mogyoróért, hatástalanítsa az erdő csapdáit. Így az állatok sem sérülnek meg és a vadászoknak is elmegy a kedvük a csapdáktól. és a mókus megcsinálta! Ha láttad volna, milyen gyorsan szaladt! Ezer mézes csupor, ilyet még nem láttam! - mondta a medve, amikor átnyújtotta a megbeszélt jutalmat. A mesét egy újabb őszi megbízással folytattam egy másik erdőben, ahol viszont már mozgásérzékelős, lézeres csapdák voltak, de a mókus (ha nem is elsőre, de) ezeket is elintézte. Híre ment, hogy biztosan kísértet jár az erdőben, s annak köszönhető, hogy nem működnek a csapdák. Ekkor aztán egy főbíró érkezett a faluba, hogy megvizsgálja a titokzatos erdő rejtélyes esetét, mert hát ugye kísértetek nem léteznek.
No, ez már keményebb dió volt még a mókusnak, de végül csak sikerült megteremtenie az erdő kísértetét, amire hiába lőtt a meglepett főbíró, annak bizony nem árthatott, így aztán hanyatt-homlok futott az erdőből, tán azóta is szalad. Az erdőbe pedig onnantól kezdve be nem tette vadász a lábát (sem a csapdáját). Ja, és hogyan lett szelleme a mókusnak? Nos, nem volt könnyű, de begyakoroltatta a szentjánosbogarakkal, és az alkonyati derengésben emberalakzatban repülve olyan hatást értek el, mintha kísértet lebegne az erdő homályában. És ennek bizony a főbíró puskalövései sem tudtak ártani!
Aztán a vonat megállt az állomáson, és itt a mese vége.
Ha belegondolok, az Élet tulajdonképpen maga is egy nagy mese.
De ha jók lesztek, lesz még folytatás.
