Felébredni, mielőtt beleőrülsz az álmodba!
FELÉBREDNI!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
FELÉBREDNI!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
vasárnap, október 19, 2014
hétfő, október 13, 2014
Posted by Adim
On 0:57:00
Nem volt olyan sok programunk, mint a nyaralás első felében, így mééég többet játszottunk a lego friendsekkel, és az LPS állatkákkal. Elrabolós, átalakulós, varázslatos, ármányos, de kiszabadítós és egyebek. Az egyik nagy sikere “Kétpengés”-nek volt, aki mindig valami extra ellenféllel lépett fel a törpe vezette arénában. Ellenfelei között lovagok, csontvázak, de még vámpír is szerepelt, nem beszélve a centúrió csinos lányáról, akit hogyan is győzzön le, hogy ne essen bántódása? Bizony, még a lego figuráknak is lehetnek dilemmáik. :)
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
A hét elején nem mentünk komolyabb programra, esténként pedig a nyomdai leadásra váró Imperia szabályán dolgoztam.
8.-án, pénteken azonban egyeztettem Kriszta uncsotesómmal, akik hozta magával a két lányát, és így mentünk el a Budakeszi Vadasparkba. Megnéztük a medvék etetését, majd a farkasokét is, de a lányok a kaland parkra voltak bezsongva, mert tudták, hogy utána oda megyünk. Szerencsére azonban előkerült Kati (akinek köszönjük a segítségét és tájékoztatását mindenben), és lenyűgöző és mókás bemutatót tartott a Mosómedvékről, és együtt vonyított az aranysakállal. Ez pedig már tetszett a csemetéknek. Adtunk répát az őzeknek, nyomtunk emlék érmét 5 forintosból, fagyiztunk is, végül átmentünk a kaland parkba.
Viki csak a legkisebb pályán mehetett, de Csengi is vele ment, én pedig Mimivel megjártam a komolyabb magaslatokat, ahol még át is lehetett csúszni a kábelen egyik fától a másikig. Ez az élmény nekem is az első volt. A tervezett egy órát könnyen túlléptük, így befizettünk még egyre, de aztán zárt a hely, és hazamentünk. Mindenki remekül érezte magát, és másnap tartottuk Manó szülinapját anyuéknál.
Anyu szokás szerint összerakott neki egy csokitortát, és néhány apróság mellett kapott közös ajándékként egy nagy memóriakártyát a mobiljába, hogy ráférjen néhány játék, és legyen hely a fotóinak is. Tőlem megkapta a kiszemelt Friends legót, és azt a pónis rajzokkal teli iskolás naplót, amibe azóta is minden nap ír néhány mondatot.
Vasárnap kimentünk a Margit szigetre, ahol találkoztunk a Zsoltival. Remek időnk volt, áztattuk a lábunkat a szökőkútban, jártunk egyet a szigeten, közben jókat kalandoztunk, visszafelé pedig a rakparton jöttünk. A Boszi futam társassal pedig háromszor is játszottunk! Hozzá kell tegyem, ezt a társast ketten alkottuk Vikivel. :)
Még anyunál kezdtem el rajzolgatni. Csak úgy poénból fogtam bele, de olyan jó ötleteink támadtak, hogy végül komolyan meg is csináltuk. A játék egy célba jutós játék, és az a lényege, hogy úgy jussunk be a boszorkány kastélyba, hogy előtte össze szedjük mind az öt fontos komponenst. Akár hatan is lehet játszani, így hatféle boszorkány karaktert találtunk ki (pók, patkány, fekete macska, varjú, farkas, denevér), és mindegyiknek más képessége volt. A játékosok egy kartonlapkával lépkedtek a pályán, aminek egyik felén a boszorkány emberi, míg a másik oldalán az állati alakja volt. Emberi alakban az a képességük, hogy (meg vannak számozva 1-6-ig) ha a saját értéküknek megfelelőt dobnak, újból dobhatnak, míg állati alakban különböző, az állatokra jellemző képességük volt. Mindegyik képességet a megfelelő formában használhatták és a pályán a varázsitalra lépve tudtak alakot váltani. A pályán volt még idéző kör (teleport), üst (amire rálépve választhatott magának a játékos egy komponenst), dísztök, ami odébb ugrasztotta, aki rálépett, és egyebek. Vikinek a varjú volt a kedvence, aki a játék során háromszor helyet cserélhetett bárkivel, míg az enyém a pók, aki három alkalommal letehetett egy pókháló korongot, és aki belelépett, egyszer kimaradt. A szabályát persze összeírtam, és be is szkenneltem a pályát, meg egyebeket, hogy újra alkothassam, ha kell valakinek, vagy a mienk tönkremenne vagy elveszne. Manó kivitte magával Brüsszelbe.
Hétfőre találkozót egyeztettünk a Károlyi kertben Marcival, a korábbi osztálytársával. Jókat játszottunk, majd építettünk homokvárat is faluval, bányával együtt, amit aztán nagyobb kavicsokkal megtámadva le is romboltak. Az utolsó teljes napunk játékkal telt, 13.-án pedig leutazott PSzabolcsra, onnan meg Csopakra még egyet nyaralni az anyjával.
Nos, ennyi volt a 2014-es nyaralás Manóval.
Azóta sem találkoztam vele. Szkájpon keresztül pedig…
Más. Egészen más.
Azon keresztül nem lehet megölelni.
Categories:
szerda, október 08, 2014
Posted by Adim
On 22:55:00
Egészen más, hogy elérhetetlen távolságban van külföldön, vagy ha úgy adódik, tudok vele találkozni minden második hétvégén…
Nos, akkor emlékezzünk vissza, mi is történt nyáron, amikor itt volt.
Hazaérkezése másnapján levizsgázott a 2. osztályos anyagból a volt iskolájában, méghozzá remekül, amiért az anyja egy nagy doboz Lego Friends-el jutalmazta meg, amivel aztán sokat játszottunk. De erről írtam már korábban.
Másnap elmentünk a Szabó Ervin könyvtárba, és kivettünk néhány Jeronimo Stilton könyvet. Kaptunk mellé jó tucatnyi állatos, Monster High-os és pónis újságot. A könyvből nem volt idő mindegyik elolvasására, mert folyton játszottunk vagy alkottunk. De amikor Viki a nagyszülőknél volt, olvasgattak a könyvből.
Július 4.-én kirándulni mentünk Eszterrel és Zsoltival a Hármas határ hegyre, ahol végül libegőztünk is. Sokat kalandoztunk kirándulás közben, akárcsak korábban a Kamara erdőben kettesben. Zsolti is remekül vette a lapot, és kreatív játszó partnernek bizonyult. Estünk csapdába, keresztül jutottunk az Óriások földjén, menekültünk óriás darazsak elől, sőt, meg is dobáltuk őket tobozzal. Volt, hogy “meglőttek” minket kábító vagy bénító mérgű tüskével növények, engem egy húsevő is elkapott, a lányok meg néha alakot váltottak, vagy pónikon lovagoltak. Vagyis kalandos utat tettünk meg a libegőig, amire egyébként Eszter először ült fel velünk. Mókás volt, mert úgy vettünk retur jegyet, hogy lementünk vele, majd visszamásztunk a tetejére, és megint lejöttünk. :) Egyszer Manóval jöttem le, egyszer meg Eszterrel. És a caplatást jól viselték a lányok. Sőt, olyan jól, hogy utána még lesétáltunk egészen a Moszkva térig! Fárasztó, de klassz nap volt!
Másnap, szombaton az állatkertbe mentünk anyuékkal. Egy ismerős ismerőse engedett be minket, akinek egy tábla csokival köszöntem meg a szívességet. Anyuék szokás szerint hoztak ellátmányt és szokás szerint nem is bírták végig, de bratyó zárásig volt velünk. Akkor láttam először hangyászt (a tevék korábbi helyén), és egyből beleszerettem, Manó meg a kisállat (kecske) simogatóban kengurut etetett és simogatott, amit nagyon élvezett. Az afrikai óriáspók elszaporodott és láttam hálót szőni, ami nagyon bejött. Természetesen lajhárt is etettünk, kettő kicsi is született az állatkertben. Dagnak ők a nagy kedvencei, így megbeszéltük, ki mit hozna haza a cukiságokból!
A vasárnap lazítással és persze sok játékkal telt, míg a hétfőt egy ferezissel nyitottuk. Viki egészen jól viselte azt a jó másfél órát, és elszínezgetett, míg én cserélgettem a vérem az automatával. Napközben készítettem neki egy fülbevaló tartót egy lapos dobozkából és némi szivacsból. :)
Az est (illetve az éjjel) fénypontja azonban a csőtörés volt.
7.-én, hétfőn, miután Manó elaludt, még leültem a gép elé. Kicsit belemélyedtem a dolgaimba, aztán játszottam még egy kicsit, így már éjjel 2 lett, amikor úgy gondoltam, ideje lesz végre kidőlni. Hallom, hogy kint elkezd zubogni a víz, mint amikor fürdik valaki. Gondoltam, talán csajszim ébredt fel a melegben, és letusol - bár nem szokott éjjel csak aludni. Több, mint 5 perc elteltével a víz még mindig zubogott, így kimentem álmosan megnézni, mi is ez a csobogás. A hang nem a zuhanyzóból, hanem a vécé fala mögül jött. Ó, remek, akkor csőtörés van!
Igyekszem is a drágámhoz: “Hahó! Ébredj! Csőtörés van!” A kiindulópont a toalett mögött volt, de nagyon hamar mindenfelé kezdett elterjedni az ázás. Két emeletet is felmentem, és felcsöngettem a felettünk lakókat, hogy csőtörés van, hogy úgy készüljenek vízzel, és persze várható lesz a törölközőzés is. Később kiderült, a 2. és 3. emelet között törött el a flexibilis cső, de hajnalodott, mire sikerült megszüntetni a vízfolyást. Azon kaptuk magunkat, hogy Remzy szobája kezd veszettül beázni, és mentettük, amit lehetett, majd előkerültek a tálak, hogy abba folyjon a plafonból a víz. A fürdőszobában eközben olyan szinten ömlött a víz, hogy nem győztem feltörölni (sajna ott a falon jött a víz, nem tudtunk semmit alá tenni). Sőt, egy idő után már a konnektorból is csorgott, így sorra kapcsoltuk le a biztosítékokat, ahogy a víz terjedt a lakásban. Egy óra múlva már a mi szobánkban is elhúztam a számítógép asztalt, és levettem a tigrises képet a falról. Amikor a villanykapcsolóba kezdett folyni a víz a tapétát zacskószerűen kitágító mennyiségből, akkor már nálunk is lekapcsoltuk az áramot. A vége az lett, hogy szemernyi alvás nélkül reggel fél hatig mertünk, csavartunk, rohangáltunk, öntöttünk, szuszogtunk és morogtunk, mire vége lett.
Reggel kiderült, hogy a felettünk lakó két csaj, miután szóltam nekik egyből, hogy csőtörés van, feltörölték, ami akkor épp kifolyt náluk, majd visszafeküdtek aludni a másnapi meló miatt. Nem mintha más nem ment volna dolgozni, de bakker, hogyan fekhetsz vissza aludni (pláne mindketten!), amikor szakad a víz a vécé mögött a falból és áztat el mindent??? Reggel persze bokáig érő víz fogadta őket, én meg próbáltam felfogni, hogyan lehettek ekkora barmok!! Ez persze még nem is érdekelt volna, de nálunk azért terjedt el akkora kárt okozva a sok víz, mert ők nem fogták meg a nagyrészét, és hozzánk mindenhol ömlött lefelé, ahol csak utat talált magának. Bár kijött a biztosító kárfelmérésre, és megkaptuk a megfelelő összeget, de ettől még ki kellett hajítani a berohadt padlószőnyeget, újat kellett venni, azt méretre vágni az egész szobába, és persze teljesen kitapétázni. 2 héten keresztül a puszta betonfalak fogadták Remzyt a szobájában, és nem kis meló volt mindent rendbe tenni a beázás után, így nem meglepő, ha közel voltunk ahhoz, hogy megtépjük a két nagyokost, akik miatt ilyen durva kár ért minket. A parketta azóta sem vetemedett vissza...
Manó természetesen édesen végig aludta az egészet, és csak akkor ébredezett, amikor mindennel végezve, izzadtan kidőltem, tán úgy fél 8 felé. Hulla fáradtan mondtam neki, hogy most muszáj pihennem, mert egész éjjel fent voltam, és addig valamivel foglalja le magát (mese, színező, játék). Nagyon pozitívan állt a helyzethez, én pedig azt mondtam neki: Most úgy, de úgy megölelnélek, Kincsem, de izzadt és büdös vagyok az egész esti rohangálástól. Azt válaszolta, hogy “Nem baj, te izzadtan és büdösen is az apukám vagy!” És ekkor beleolvadtam a talajba…
Szerdán moziztunk. Megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Szuper klassz volt! És végig vártuk a kifutót is. Közben mondtam neki, milyen sokan dolgoznak egy ilyen szuper produkción, hogy abból aztán egy másfél órás szórakozást kapjon a mozi néző. És persze ez minden filmre igaz.
Másnap, 10.-én kimentünk a Városligetbe csónakázni egyet. Hugi is csatlakozott hozzánk, és az evezésből végül vizibiciklizés lett, azaz én tapostam a kereket. Viszont Hugival is jókat játszottunk fantáziásat, amit aztán a ligetben sétálva is folytattunk. Egy újabb fordulóra visszamentünk tóra, de akkor már csak kettesben. Csodás időnk volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
A nyaralás első felének utolsó napján visszamentünk a könyvtárba, ahol Éva körbe is vezetett minket, hazafelé pedig benéztünk a gyöngyöshöz, és vettünk néhány szépséget Manónak. Szombaton Manó lekerült a nagyszüleihez bő egy hétre, aztán anyuéknál is volt egy hetet, a kettő között viszont két napot velem volt még, 24 és 25.-én.
A második nap elmentünk Druval, Eszterrel és két kis barátnőjével kirándulni Kamaraerdőre. Bár sikerült eltévednünk kissé, a lányok a nagy melegben is jól érezték magukat. Manó az elején kiakadt, hogy velük nem lehet olyat játszani, mint amit szoktunk, de végül is lehetett, csak nehezebben találták meg a hangot elsőre. Utána már kalandoztunk, megmentettük egymást a bajtól, átkeltünk különböző földeken. Találkoztunk ellenséges óriásokkal, kígyók kerestek minket és nagy pókok, varázsitalt készítettünk azoknak, akiket valami néha megtámadott. Voltak felderítőink és egyesek alakot is tudtak váltani. Végül visszaértünk a villamoshoz, de nem mentünk messzire, mert pónizást terveztünk. Korábban volt már lehetőségünk pónira ülni abban a lovardában, és most sem volt akadálya. Manó Eszterrel ment párban, de a másik két lányt is elkísértem, és készült róluk kép lovon is. Hazafelé már nagyon elpilledtek a csemeték, de mindenki jól érezte magát. Én is egészen jól bírtam, közben sokat vittem a kicsi Blankát is, aki bájosan elaludt a karomban, és csak néha vette át Dru. Eszembe jutott, hogy mikor Vikesz kisebb volt, vittem így őt is kiránduláson, és ez mindig megmosolyogtat.
(hamarosan folytatom)
Nos, akkor emlékezzünk vissza, mi is történt nyáron, amikor itt volt.
Hazaérkezése másnapján levizsgázott a 2. osztályos anyagból a volt iskolájában, méghozzá remekül, amiért az anyja egy nagy doboz Lego Friends-el jutalmazta meg, amivel aztán sokat játszottunk. De erről írtam már korábban.
Másnap elmentünk a Szabó Ervin könyvtárba, és kivettünk néhány Jeronimo Stilton könyvet. Kaptunk mellé jó tucatnyi állatos, Monster High-os és pónis újságot. A könyvből nem volt idő mindegyik elolvasására, mert folyton játszottunk vagy alkottunk. De amikor Viki a nagyszülőknél volt, olvasgattak a könyvből.
Július 4.-én kirándulni mentünk Eszterrel és Zsoltival a Hármas határ hegyre, ahol végül libegőztünk is. Sokat kalandoztunk kirándulás közben, akárcsak korábban a Kamara erdőben kettesben. Zsolti is remekül vette a lapot, és kreatív játszó partnernek bizonyult. Estünk csapdába, keresztül jutottunk az Óriások földjén, menekültünk óriás darazsak elől, sőt, meg is dobáltuk őket tobozzal. Volt, hogy “meglőttek” minket kábító vagy bénító mérgű tüskével növények, engem egy húsevő is elkapott, a lányok meg néha alakot váltottak, vagy pónikon lovagoltak. Vagyis kalandos utat tettünk meg a libegőig, amire egyébként Eszter először ült fel velünk. Mókás volt, mert úgy vettünk retur jegyet, hogy lementünk vele, majd visszamásztunk a tetejére, és megint lejöttünk. :) Egyszer Manóval jöttem le, egyszer meg Eszterrel. És a caplatást jól viselték a lányok. Sőt, olyan jól, hogy utána még lesétáltunk egészen a Moszkva térig! Fárasztó, de klassz nap volt!
Másnap, szombaton az állatkertbe mentünk anyuékkal. Egy ismerős ismerőse engedett be minket, akinek egy tábla csokival köszöntem meg a szívességet. Anyuék szokás szerint hoztak ellátmányt és szokás szerint nem is bírták végig, de bratyó zárásig volt velünk. Akkor láttam először hangyászt (a tevék korábbi helyén), és egyből beleszerettem, Manó meg a kisállat (kecske) simogatóban kengurut etetett és simogatott, amit nagyon élvezett. Az afrikai óriáspók elszaporodott és láttam hálót szőni, ami nagyon bejött. Természetesen lajhárt is etettünk, kettő kicsi is született az állatkertben. Dagnak ők a nagy kedvencei, így megbeszéltük, ki mit hozna haza a cukiságokból!
A vasárnap lazítással és persze sok játékkal telt, míg a hétfőt egy ferezissel nyitottuk. Viki egészen jól viselte azt a jó másfél órát, és elszínezgetett, míg én cserélgettem a vérem az automatával. Napközben készítettem neki egy fülbevaló tartót egy lapos dobozkából és némi szivacsból. :)
Az est (illetve az éjjel) fénypontja azonban a csőtörés volt.
7.-én, hétfőn, miután Manó elaludt, még leültem a gép elé. Kicsit belemélyedtem a dolgaimba, aztán játszottam még egy kicsit, így már éjjel 2 lett, amikor úgy gondoltam, ideje lesz végre kidőlni. Hallom, hogy kint elkezd zubogni a víz, mint amikor fürdik valaki. Gondoltam, talán csajszim ébredt fel a melegben, és letusol - bár nem szokott éjjel csak aludni. Több, mint 5 perc elteltével a víz még mindig zubogott, így kimentem álmosan megnézni, mi is ez a csobogás. A hang nem a zuhanyzóból, hanem a vécé fala mögül jött. Ó, remek, akkor csőtörés van!
Igyekszem is a drágámhoz: “Hahó! Ébredj! Csőtörés van!” A kiindulópont a toalett mögött volt, de nagyon hamar mindenfelé kezdett elterjedni az ázás. Két emeletet is felmentem, és felcsöngettem a felettünk lakókat, hogy csőtörés van, hogy úgy készüljenek vízzel, és persze várható lesz a törölközőzés is. Később kiderült, a 2. és 3. emelet között törött el a flexibilis cső, de hajnalodott, mire sikerült megszüntetni a vízfolyást. Azon kaptuk magunkat, hogy Remzy szobája kezd veszettül beázni, és mentettük, amit lehetett, majd előkerültek a tálak, hogy abba folyjon a plafonból a víz. A fürdőszobában eközben olyan szinten ömlött a víz, hogy nem győztem feltörölni (sajna ott a falon jött a víz, nem tudtunk semmit alá tenni). Sőt, egy idő után már a konnektorból is csorgott, így sorra kapcsoltuk le a biztosítékokat, ahogy a víz terjedt a lakásban. Egy óra múlva már a mi szobánkban is elhúztam a számítógép asztalt, és levettem a tigrises képet a falról. Amikor a villanykapcsolóba kezdett folyni a víz a tapétát zacskószerűen kitágító mennyiségből, akkor már nálunk is lekapcsoltuk az áramot. A vége az lett, hogy szemernyi alvás nélkül reggel fél hatig mertünk, csavartunk, rohangáltunk, öntöttünk, szuszogtunk és morogtunk, mire vége lett.
Reggel kiderült, hogy a felettünk lakó két csaj, miután szóltam nekik egyből, hogy csőtörés van, feltörölték, ami akkor épp kifolyt náluk, majd visszafeküdtek aludni a másnapi meló miatt. Nem mintha más nem ment volna dolgozni, de bakker, hogyan fekhetsz vissza aludni (pláne mindketten!), amikor szakad a víz a vécé mögött a falból és áztat el mindent??? Reggel persze bokáig érő víz fogadta őket, én meg próbáltam felfogni, hogyan lehettek ekkora barmok!! Ez persze még nem is érdekelt volna, de nálunk azért terjedt el akkora kárt okozva a sok víz, mert ők nem fogták meg a nagyrészét, és hozzánk mindenhol ömlött lefelé, ahol csak utat talált magának. Bár kijött a biztosító kárfelmérésre, és megkaptuk a megfelelő összeget, de ettől még ki kellett hajítani a berohadt padlószőnyeget, újat kellett venni, azt méretre vágni az egész szobába, és persze teljesen kitapétázni. 2 héten keresztül a puszta betonfalak fogadták Remzyt a szobájában, és nem kis meló volt mindent rendbe tenni a beázás után, így nem meglepő, ha közel voltunk ahhoz, hogy megtépjük a két nagyokost, akik miatt ilyen durva kár ért minket. A parketta azóta sem vetemedett vissza...
Manó természetesen édesen végig aludta az egészet, és csak akkor ébredezett, amikor mindennel végezve, izzadtan kidőltem, tán úgy fél 8 felé. Hulla fáradtan mondtam neki, hogy most muszáj pihennem, mert egész éjjel fent voltam, és addig valamivel foglalja le magát (mese, színező, játék). Nagyon pozitívan állt a helyzethez, én pedig azt mondtam neki: Most úgy, de úgy megölelnélek, Kincsem, de izzadt és büdös vagyok az egész esti rohangálástól. Azt válaszolta, hogy “Nem baj, te izzadtan és büdösen is az apukám vagy!” És ekkor beleolvadtam a talajba…
Szerdán moziztunk. Megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Szuper klassz volt! És végig vártuk a kifutót is. Közben mondtam neki, milyen sokan dolgoznak egy ilyen szuper produkción, hogy abból aztán egy másfél órás szórakozást kapjon a mozi néző. És persze ez minden filmre igaz.
Másnap, 10.-én kimentünk a Városligetbe csónakázni egyet. Hugi is csatlakozott hozzánk, és az evezésből végül vizibiciklizés lett, azaz én tapostam a kereket. Viszont Hugival is jókat játszottunk fantáziásat, amit aztán a ligetben sétálva is folytattunk. Egy újabb fordulóra visszamentünk tóra, de akkor már csak kettesben. Csodás időnk volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
A nyaralás első felének utolsó napján visszamentünk a könyvtárba, ahol Éva körbe is vezetett minket, hazafelé pedig benéztünk a gyöngyöshöz, és vettünk néhány szépséget Manónak. Szombaton Manó lekerült a nagyszüleihez bő egy hétre, aztán anyuéknál is volt egy hetet, a kettő között viszont két napot velem volt még, 24 és 25.-én.
A második nap elmentünk Druval, Eszterrel és két kis barátnőjével kirándulni Kamaraerdőre. Bár sikerült eltévednünk kissé, a lányok a nagy melegben is jól érezték magukat. Manó az elején kiakadt, hogy velük nem lehet olyat játszani, mint amit szoktunk, de végül is lehetett, csak nehezebben találták meg a hangot elsőre. Utána már kalandoztunk, megmentettük egymást a bajtól, átkeltünk különböző földeken. Találkoztunk ellenséges óriásokkal, kígyók kerestek minket és nagy pókok, varázsitalt készítettünk azoknak, akiket valami néha megtámadott. Voltak felderítőink és egyesek alakot is tudtak váltani. Végül visszaértünk a villamoshoz, de nem mentünk messzire, mert pónizást terveztünk. Korábban volt már lehetőségünk pónira ülni abban a lovardában, és most sem volt akadálya. Manó Eszterrel ment párban, de a másik két lányt is elkísértem, és készült róluk kép lovon is. Hazafelé már nagyon elpilledtek a csemeték, de mindenki jól érezte magát. Én is egészen jól bírtam, közben sokat vittem a kicsi Blankát is, aki bájosan elaludt a karomban, és csak néha vette át Dru. Eszembe jutott, hogy mikor Vikesz kisebb volt, vittem így őt is kiránduláson, és ez mindig megmosolyogtat.
(hamarosan folytatom)
Categories:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
