Sztorikockák a messzeségbe...

A nap jó és rossz híre: Kezdem a rosszal: beázott a lestrapált sarkú cipőm, így néhány órát vizes zokniban töltöttem ma, ami leginkább hazafelé volt kellemetlen a hűvös, esős időben.
Viszont vasárnap olyan mesét mondtam a sztorikockákból Manónak szkájpont, hogy ezt a mail-t kaptam ma: "Viki esténként már a te mesédre vár! Hiába kerestünk a Skype-on! Tegnap mondta először, hogy hiányzik Apa! 9-re haza szoktál érkezni? Ma este beleférne egy rövid mese?"
Így hát, amint (korábban) hazaértem, hívtam őket, és egy lavór jó meleg vízbe áztatva a lábikóimat impróztam három kis mesét a sztorikockákkal. Mivel a vasárnapi törpés-koboldos mese nagyon bejött, többek között a két rafinált figura kalandja folytatódott. :)
Mi mással is találnám meg az országhatárokon túli csemetém szkájpon, mint egy jó mesével a játékon keresztül. Csak hiányzom neki valamiért... :)

Read More

Eltűnnek a dolgok

Először a macis törölköző és a rózsaszín papucs tűnt el. Aztán a kis fogkefe a piros pohárral együtt, amiben a fogkrémmel együtt támaszkodott. Eltünedeztek a mesekönyvek a polcról, és a mesék a számítógépről. A kutyusos bögre a többiek mögé bújt a konyhaszekrény sötétjében. A tapadókorongos plüssnyuszi lepottyant a szoba ablakáról, és nem került vissza azóta sem. A fiók szomorúan ásítozik a kis bugyik és zoknik után, a narancssárga gyerekszék is eltűnt a szobából, s a piros lego-s doboz sem látszik már sehol. Csak a Piros Pólós Paripa ücsörög a polcon, az ajtót lesve...

Read More

Ma 43690 Ft-ért nyomtattam matricákat játékok dobozára és játéxabályokat

Nem tartott soká, csak úgy bő 2,5 órán keresztül az a több, mint 1700 oldal mindenféle... :)
Valamikor az elején bejött egy afroamerikai nő két csemetével (2 és 5 évesek), akik nagyon unatkoztak (néha nyomkodták a nyomtatókhoz tartozó gépeket), amíg anya fénymásolgatott. Nosza, előrántottam két dobókockát (úgy 5 perc után, mikor láttam a csemeték téblábolását), és versenyt dobtunk a pincúrokkal, akik próbálták mexámolni az eredményt, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de élvezték a dolgot. Néha keresgéltük az elgurult kockákat, és odafigyeltünk, hogy nem öttől kezdünk el számolni. :)
Közben a nyomtatós leányzó rezignáltan nyomtatta a kétoldalas, színes és egyéb anyagokat nekem, és néha kiszolgált. Amikor a kocka már kezdett uncsi lenni, előrántottam egy pakli Lélekpillangó kártyát szép képekkel, amit nézegetni kezdtünk és közben beszélgettünk. Amikor az anyuka végzett megköszönte (még megmutattuk neki ám a kedvenc állatunkat a kártyákkal!), aztán elmentek. A csemeték még odakintről is bőszen integettek nekem fülig érő vigyorral. :D
Aztán a nyomtatások mentek tovább, ahogy eddig, a vidámság meg kiszaladt az ajtón két pár apró lábacskán.

Read More