Társasjáték tervek

Két elképzeléssel kerestek meg.
Az egyik egy csillagleső, csillagászati társasjáték, a másik pedig egy szánhúzós verseny.
Az elsőhöz is jöttek jó ötletek, de esélytelen ilyen rövid idő alatt befejezni, hogy elkészüljön a kiadott játék a témába illő csillagászati esemény/rendezvény idejére, így azt félretettük, és szánhúzós játékra koncentrálunk, ahogy időnk engedi. Ez sok utánajárást jelent, de annak, akivel együtt dolgozom a játékon (és egyben aki felkért a tervezéshez) pont a felmerülő igény miatt van ehhez elég kapcsolata (tenyésztők, versenyzők), hogy kellő információt szerezzen a versenyek világáról.
Ami tetszik ebben az egészben, hogy olyan ötletem támadt, amivel képesek vagyunk a játékon belül éreztetni a terepen (pályán) való mozgásban a leejtőn való gyorsabb suhanást, vagy az emelkedők belassuló, nehezebb leküzdését, illetve a szánhúzókat ért esetleges sérülésekből fakadó sebességcsökkenést. Ez és néhány látványelem alapból hangulatosabbá teszi a játékot, ami azonban nem lesz túl bonyolult ahhoz, hogy egy remek családi játék válhasson belőle. :)
Ha elkészült, Manónak tuti adok egyet belőle, mert nagyon szereti a kutyákat.
Csak időben elkészüljön!
Mert természetesen ennek az ötlete is nagyon hirtelen jött, és alig másfél-két hónap alatt teljesen el kell készülnie, nem beszélve a kiadásról (ami szerencsére nem az én vállamon van).

Read More

Líthas/ Líthe - Nyárközép - Szent Iván-éj - Napforduló

Ismét felmentünk a Kecskehegyi kőfejtőbe, vagyis a Katlanba, hogy baráti társaságban megünnepeljük Líthast. MOst úgy készültünk, hogy fent alszunk. Azzal nem is volt gond, de baromi sok szúnyog volt, aminek mellékhatásaként ragyásra csíptek a kis nyamvadék vérszívók.

Egyébként szép volt, jó volt.

Megnéztük, hogy a nap lemente? :)

A Hold meg leváltotta, és jött az éjszakai műszak.

Horrorisztikus erőt fotózni érdekes.

Piros gyertya, szobrocska, szertefolyó gyertya folyó a falon.

Tábortüzezés, szalonna, virsli, hagyma és egyéb sütés.

Csajszim alumínium tálban sütött kolbit és szalonnát, és örültünk neki vala.

Ha lement, fel is kel. Mert minden egyes nappal új nap kél...

Egyébként most csöndesebb voltam, mint szoktam. A naplementét egy sziklaszirtről néztem meg (fel is vettem, akárcsak a felkeltét kb 4 perc alatt), aztán csak bámultam a nagy brokkolit, ami ellepte a dombokat, és hallgattam a madarakat, miközben méretes szarvasbogarak repkedtek néha nem messze tőlem. Később a tábortűzbe meredtem sokat. Nyugis volt.
Talán ez is a változás vagy a kor része.
Vagy csak egyszerűen nyugira vágytam. Amolyan... csendes pihenőre...
Lényeg, hogy pont erre volt szükségem.

Read More

Sztoridominó

Végre hivatalosan is kijött a projektünk, amin dolgoztunk!!
Benne vagyok (persze nem egyedül) a tervezésben, szabályokban, a tesztelésekben és a képeket én válogattam össze mindenféle szisztéma alapján a 3 csomag kártya lapjaira. :)))
Fülig vigyor!!!

Read More

Évzáró

Manó megkapta a bizonyítványát.

Az évzárót ugyanúgy unta, mint én, amikor suliba jártam. Unalmas dolog mindenkit végigvárni, hogy végre rád kerüljön a sor a névsor végén. A nagy nyüzsgésben csak pár szót tudtam váltani a tanárnőjével, aki azt mondta, Manó kicsit lusta, pedig van energiája, tud lelkes lenni. Meg, hogy sokszor egészen máshol jár az órán. Néha mintha magyarázna valakinek, gesztikulál, elvan a hátsó padban. Akárcsak én.
Én is folyton játszottam órákon a tolltartóból kirepülő radír űrhajóval, akit a picire hegyezett ceruza üldözött, míg a hegyező el nem intézte, hogy aztán a radir bedokkolhasson a tolltartó alsó hangárjába.
Bármivel képes voltam játszani, és ez azóta sem változott. :)
Persze hozzátenném azt is, hogy ők ültették leghátulra, hogy ne beszéljen (ne nyüzsögjön?) annyit órán néha. Az is magáért beszélt, hogy amikor levonultak az iskolaudvarra, csak Manónak nem volt párja, és utolsónak ment a többiek után. Talán ez is közrejátszott abban, hogy itt annyira nem tudott beilleszkedni, és még mindig az ovis barátaival van jóba, inkább velük találkozik.
Vagyis találkozott. Bár odakint már a nyelvi nehézségek miatt is gondja lehet, remélem, Brüsszelben is talál majd barátokat és befogadja az ottani osztály...

Read More

Kukorica saláta by me

Hozzávalók:

- Lelkesedés
- Egy kellő méretű tál, amibe összeöntjük a nagy doboz joghurtot a nagy doboz kukoricával (aminek a levét előtte leöntjük róla. Ja bizony, nem kell elsunnyogni az ilyesmiket sem azzal a dumával, hogy ez egyértelmű, meg mindenki tudja)
- Kanál (különben mivel kevered meg az egészet??)
- Egy kis fej lila hagyma egészen apróra vágva (a tálba szóráskor a közben felaprított körmeink darabkáit hagyjuk ki az étekből)
- Egy csipetnyi só.
(Nagy ujjúaknak egy fél körömnyi, aki nem képes lemérni az ujjvégein fél körömnyit annak íveltsége miatt, annak inkább egy késhegynyi. Akinek 15 cm-es a legkisebb kése, az tegyen bele ízlés szerint, bakker!)
- Zöld fűszer
(annyi, hogy ne lepje el a felszínét egybefüggően, mert az már sok, és egyébként is elég nehéz utána visszarámolni a papírtasakba, szóval figyelj oda!)
(kiegészítés: a zöld fűszer nem attól zöld, hogy 7,3 éve állt a szekrény csücskében és pókhálós penész van rajta!)
- Ha van kedvünk, piríthatunk hozzá zsömlét vagy kenyeret (ajánlott előkészíteni a tűzoltók számát), de eddig egy pasi már nem jut el, mert eddigre dög éhes lesz!
- Reszelhetünk rá sajtot is, de ne bonyolítsuk túl az életünket ilyesmivel, és több is a mosogatnivaló. (ha azonban más készíti el, akkor nézzünk rá bugyileszedő tekintettel, majd mondjuk azt: - "Ugye reszelsz rá nekem sajtot is, édesem?")

- Sütő nem kell hozzá, de melegen ajánlom!

(nem, nem kell felmelegíteni, bakker! Ez egy kifejezés, ami azt jelenti, meleg szívvel ajánlom mindenkinek! Persze ez sem egyértelmű ám egy receptben, akárcsak az olyanok, mint az "Ebből tegyünk bele egy keveset". Micsoda szerencse, hogy ezt a receptet egy férfi írta!!)

Egészségünkre!

(Ha ügyetlenek vagyunk, és véletlen az asszonyra borítjuk, akkor a feleségünkre is!)

Read More

Vavyan Fable dedika

Szombaton Vavyan Fable dedikáláson voltunk. Azaz a jó kedvű Fable rajongók nem is olyan kis létszámú csapata kiült a Vigadó téri zöldbe, hogy szeretett írónőjükkel találkozzanak a hivatalos dedikálás után. Először voltam a társaságban, és úgy gondoltam, talán a csemetéken keresztül akklimatizálódom feltűnésmentesen. Nos, a "feltűnésmentes" nem a legjobb szó arra, hogy igen rövid időn belül rajtam csüngött hat gyerkőc. Lufihajtogatással kezdtem, ami bevált, főleg a Szuper képességes lufi karkötő, amit a kölykök csuklójára tekertem, és kívánság szerint rajzoltam rá mindenféle szuper képességet bekapcsoló gombot. Volt ott gyors futás, úszás, repülés, esernyő, villámszórás, éles látás, szép éneklés (jó volt látni, ahogy tesztelik :) ), de bármit is találtam ki az egyiknek, a többi máris követelte a sajátjára is. Így került mindenkire még Javító gomb (ha valami elromlana), fagyi és palack gomb, hogy ne maradjanak finomságok nélkül, aztán ha valami nem működött, mondtam, fel is kell ám tölteni, spuri inni ebben a melegben! :)
Aztán az szuper erővel megpróbáltak lebirkózni, és amikor az egész banda nekifeszült a vállaimnak (egyikük a támasztó kezem rángatta), akkor hagytam magam ledönteni, amiből aztán kicsi a rakás lett.
Amikor kiszaladgálták magukat elővettem négy színes dobókockát, és kockázni kezdtünk. Mindenki dobhatott egyszer sorban, és megnéztük, ki tud két vagy több egyformát vagy sorozatot dobni, aztán meg különböző oldalú (6, 8, 10, 20) kockákkal dobáltak versenyt egymással. Aki nagyobbat dobott, megtarthatta a kockát, aki vesztett, tovább adta másnak. Ezzel is remekül ment az idő, aztán előkerült a vászonzsákocska, amiben színes üvegkavicsok voltak. Ebből mindenki húzott egyet, és megpróbálta megtippelni, milyen színű lehet a 6 féléből. Ezt eljátszottuk két, majd három kővel is, aztán váltottunk. Mindenki húzott egyet (majd 2, 3 db-ot) a markában tartva, és azt kellett megtippelni, melyik színből lesz a legtöbb. És így tovább...
Jól elvoltam velük, hogy inni is alig ittam, úgy körbe vettek folyton, aztán egyszer csak eleredt az eső, és a fák alatt kerestünk menedéket. Akkor realizálódott, milyen sokan lettünk időközben, csak engem lekötöttek a csemeték (vagy én őket), és közben teljesen kikapcsoltam. Később láttam a képeken, hogy volt közönségünk is, de akkor mintha nem is lett volna a csemetéken kívül más a környéken.
Másnap már én lettem az "Óvóbácsi" és a Zöldfal népe behívott a zárt csoportba is.
Meglepő és egyben jó érzés is volt ez.

A kép magáért beszél. :)
Az eső után némileg elázva (de közben lassan megszáradva) elsétáltunk a Gellért-térig, megbámulva a mindenfelé áradó hatalmas Dunát. A nap végére egészen kisimult a fejünk, és feltöltődtünk rendesen, majd akkorát aludtunk, hogy na! :)

Read More

Eper lekvár

Csajszim pénteken eperlekvárt főzött. Ketten csumáztuk (még látszik az ujjaimon), aztán megrotyogtatta, végül jött a palackozó üzem. Végeredmény 18 nagy és egy kis üvegnyi fincsiség.

A végére még nasinak való is volt. Imádom az epret!

Read More

Anyu alkot

Anyu járt nálunk, mikor Manó itt volt. Ezt alkotta:

Read More

Belső béke

Ahogy a Kung Fu Pandában mondotta Shi Fu mester: Belső béke.

Ez az, amit nem könnyű elérni. Manó persze meg tudta csinálni. Nevetés nélkül. :)

Read More

Nincs jó hírem

Tegnap megkaptam a fizetést. Örültem neki. Azonban nem annyit, mint amennyire számítottam, mert a 168 órán felüli munkám már nem fizették ki, hanem le kell majd csúsztatnom. Nekem viszont nem láblógázásra van szükségem, hanem pénzre, mert abból élnék meg, legalábbis nagyon szeretnék kijönni valahogy a hónapban érvágás nélkül anyagilag.
De ez csak az egyik fele a dolgoknak.
Kétségbeesetten próbálok megoldást találni arra, hogyan oldjam meg a lányom hazautazását, miután augusztus végén kimegy Brüsszelbe (elvileg) 3 évre. Az anyja csak télen és nyáron jönne haza vele. Kiskorú gyermek utaztatása szülő nélkül (légi kísérővel) az olcsó, fapados járatokon nincs, a Brüsszel airlines járataira viszont egy ilyen szolgáltatás oda-vissza 23.000 Ft, és ez még csak az, hogy figyelnek rá a kb 2 órás út során (meg az átadás/átvételkor), és nem tartalmazza a jegyet. Elképzelésem sincs, hogyan tudom ezt megoldani anyagilag.
Az is egy lehetőség, ha kimegyek, és kint vagyok együtt Manóval, úgy viszont az exemmel kellene laknom (ezt ő ajánlotta fel, persze külön szobában). Ebbe meg csajszim halna bele (és ezt én nagyon nem akarom). Egyébként sem szeretnék kint alvásokkal Manónak olyan példát mutatni, amit ugyan ő szeretne, de nem a valóság. (Például együtt vacsoráznánk? Vagy együtt adnánk jó éjt puszit neki, vagy mi?? )
Vagyis kritikus mellékhatásai lennének annak, ha kint lennék együtt a lányommal, ugyanakkor nincs rá pénzem, hogy két oda-vissza út árából hazahozzam.
Nem látok rá megoldást.
Miért érzem úgy, hogy ebben a játszmában nem nyerhetek...?
És akkor az még a kisebbik rossz, mert ott van az, amit veszíthetek...

Read More

Már megint Hétfő van

Ha rossz a kedved, csak képzelj el egy T-Rexet, amint éppen ágyat húz! :)

Read More